Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
72 Â nemzetgyűlés 332. ülése 1924. ha viszont mi azt az időt, amelyet valakinek mint városi polgárnak el kell töltenie, hogy a város ügyeiben intéző befolyását érvényesíthesse, ugyancsak ebben a tiz esztendőben gondoljuk meghatározandónak, amelyben a kormány a nemzetgyűlési választójog alapfeltételét meghatározta! Mert ez a tiz esztendő akár, a nemzetgyűlési, akár, a városi választójog tekintetében a törzslakosságra nézve közömbös. A magyar állam polgáraira nézve, akik itt születnek és születésükkel szerzik meg a& állampolgárságot, ez a tiz esztendő automatikusan bekövetkezik, amint a 24. vagy 30. életévüket elérik. (Várnai Dániel: A helybenlakás a született állampolgárokat is kizárja!) Ebből teljesen analóg módom az következik, hogy tehát a városi választójogot is az a polgár, aki ennek a városnak törzslakosságából származik, aki itt születik, vagy ifjú korában kelült a városba, automatice eléri, mert mikorára 24 vagy 30 éves lesz, automatice megvan a tizéves helybenlakása. Ahogyan az államhatalom védekezik a vándorló elem ellen a tizévi állampolgárság beiktatásával (Farkas István: A jogi analógia tévedés!) és védekezik az ellen, hogy a különböző államok polgárai, akik ide behurcolkodnak, ne azonnal jussanak abba a helyzetbe, hogy az állam ügyeibe intézményesen beleszólhassanak, hasonlóképen kell intézkedni az iránt, hogy azok az elemek, amelyek ide-oda vándorolnak, csak akkor bírjanak beleszólási joggal a város, ügyeibe, mikor azoknak már itt bizonyos évi helybenlakásuk van. (Pikier Emil: Miért statuálnak kivételeket e körüli) A kivételeket a háború, a forradalmak és a megszállás statuálták- Azokat az állampolgárokat, akik ma is békésen élhetnének Brassóban, Kolozsvárott vagy Szabadkán, egy tőlük igazán független hatalom kényszeritette arra, hogy lakóhelyüket megváltoztassák. (Pikier Emil: Ha egy munkás Erzsébetfalvára megy három évre és viszszajön, az ugyanaz!) Ilyen vis major folytán, nem saját akaratából beálló különleges helyzetekre kell igenis a törvénynek kivételeket statuálni. (Várnai Dániel: Ezt vis major-nak lehet értelmezni a munkással szemben is!) A munkásnak saját akarata a helyváltoztatás oka és nem kényszer. (Farkas István: A munkás saját akarata az, ha munkanélküliség miatt el kell mennie Parisba?) Azt hiszem, ez az egyszerű megállapitás indokolja azt, hogy a kétféle választójog között különbséget kell tenni és hogy ez a különbségtétel indokolva van a törvényjavaslatban, mi- kor a belügyminister ur megállapítja, hogy nemcsak nálunk, hanem külföldön is a helyhatósági választójog mindenütt szűkebb, mint az országgyűlési választójog (Farkas István: Dehogy szűkebb! Tessék felsorolni!), mert az általános érdekű országos politika kérdéseiben a közönség szélesebb körének kell közreműködést biztosítani, mint az önkormányzat túlnyomórészt helyi érdekű ügyeinek intézésében. Az önkormányzat ügyeinek intézése körül ugyanis csak azoknak lehet jogokat biztosítani, akik az önkormányzati élettel valóban szoros kapcsolatban vannak, 1 Én ezeket a szavakat aláírom és magamévá . teszem. (Várnai Dániel: Ezt a belügyminister .ur nem tudja indokolni! — Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy nem! Mert önök nem tudják, abból nem következik, hogy mi nem tudjuk indokolni. — Várnai Dániel: Mi bebizonyítottuk, hogy nincs igazuk! — Rakovszky Iván Ibelügy minister: Mert egyszerűen tagadásba veévi november hó 7-én, pénteken. szik, hogy mi van Párizsban, Dániában, stb. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Húsz esztendős adatokat veszünk alapul! Természetes, hogy azok igazak voltak akkor!) Elnök: Csendet kérek, kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint megnevezni! (Zaj.) Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A külföldre és a külföldi államokra való hivatkozást (Rothenstein Mór: De mi belföld vagyunk, nem külföld!) én csak bizonyos fokig tartom helyesnek és ránk nézve elfogadhatónak. Méltóztassanak megengedni, hogy kifejezést adjak abbeli meggyőződésemnek, hogy az, ami külföldön helyes és jó, nálunk még nem feltétlenül helyes és jó. Más hazában máskép szól az ének (Ugy van! Ugy van! a balközépen.), más hazában egészen mások lehetnek a viszonyok. (Pikier Emil: Ott a kereszténységet is máskép értelmezik!) Nekünk a saját viszonyainkat kell szem előtt tartanunk. (Zsirkay János: Példát veszünk Angliától, az angol választásokból! — Farkas István: Szépen vesznek példát Angliától! — Pikier Emil: Baldwin az antiszemitizmust hirdeti'? Egy csomó zsidó képviselő van a konzervatív pártban! — Zsirkay János: Itt is van egy csomó, azt hiszem, meg vannak a számokkal elégedve! Még nagyobb csomót akart Hivja be a hitközséget! — Derültség jobbfelől. — Farkas István: Ott van maga, a hitközség!) Elnök (csenget): Már kértem a képviselő urakat, méltóztassanak tartózkodni a közbeszólásoktól, mert kénytelen leszek névszerint is megnevezni és rendreutasítani a közbeszóló képviselő urakat. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nekünk törvényeket nem a külföld számára, hanem a magunk számára kell hozni. (Farkas István: Még ezt a kis országot is tönkre kell tenni, amelyet meghagytak!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Petrovácz Gyula: Nekünk Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának öszszeállitásánál — lévén Budapest más összetételű mint más nemzetek fővárosai — azon a külföldön elismert általános elven kiyjül, hogy a fővárosok tömegeket vonzanak a maguk körébe, hogy a fővárosok nemcsak születés által, természetes utón szaporodnak, hanem bevándorlás által is, szem előtt kell tartanunk azt, hogy ez az utóbbi a mi helyzetünkben fokozottabb mértékben áll. Mert ha megnézzük a székesfőváros egyesítése óta annak népesedési statisztikáját, azt fogjuk találni, hogy az egyesítést követő • első decenniumban a főváros 1880-ig összesen 73.890 lélekkel szaporodott, ebből természetes szaporodás csak 5733 lélek, ellenben bevándorlás utján 68.157 lélek a szaporodás. Az 188j-től 1890-ig terjedő decenniumban a szaporodás összesen 135.617 lélek, ebből a természetes szaporodás 17.988, a bevándorlás 117.629 lélek. (Farkas István: A magyar Alföldről, a nagybirtokok vidékéről!) Az 1891—1900. évi decennium alatt a szaporulat összesen 226.974 lélek, ebből a természetes szaporulat csak 64.547, ellenben a bevándorlás 159.427. (Pikier Emil: Mennyi a honosításí) A negyedik decenniumban, 1901-től 1910-ig a szaporulat 148.243, ebből a természe2tes szaporulat 65.476, a bevándorlás 82.767. Az utolsó decenniumban 1911-től 1920-ig a szaporulat 213.452, ebből a természetes utón való szaporulat 76.315, a mesterséges szaporulat pedig 137.137. Ez alatt az öt decennium alatt tehát az összes szaporulat
