Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

162 Ä nemzetgyűlés 331. ülése 1924. denhol, ahol a kultúra, a társadalmi élet megnyilatkozik, nagy ,ürt találunk, mert a közalkalmazottak anyagi helyzete annyira leromlott, annyira silány, hogy ezeknek a társadalmi kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni. Pedig ez óriási veszedelmet rejt magában, mert ha a közalkalmazottaknak nem áll módjukban ezeket a kulturális és társadalmi kötelezettségeket teljesíteni, akkor ezt a munkát nem pótolja senki >mm, és ez a nemzet kultúrájára, a nemzet előrehaladására fog károsan visszahatni. De hogy a közalkalmazottak ezirányu kötelezettségeiket teljesíthessék a társadalmi életben, kívánatos, hogy az anyagi kérdéseket rendezzük. (Zsirkay János : Szanálják őket, de ne bethleni értelemben! Agyon szanálták őket az urak!) A közalkalmazottaknak, mint minden dolgozó embernek, joguk volna végeredményben arra az álláspontra helyezkedni, hogy ebben az országban munkájuk jutalmát aranykoronákban vehessék fel. Amikor a kormány politikája következtében minden nem aranyparitáson, hanem jóval az aranyparitás felett van, amikor a kormány adópolitikája már aranykoronákban érvényesül, amikor tehát aranyban veti ki a kormány az adót, akkor egészen helytálló és jogos volna, h cl cl közalkalmazottak is arra az álláspontra helyezkednének, hogy aranyparitáson^ tehát aranykoronákban kívánnák fizetésüket maguknak biztosítani. (Zsirkay János: Nem engedi Smith úr !) Hogy a közalkalmazottak ezt ma nem teszik, ez azt jelenti, hogy az ő intelligenciájuk, kultúrájuk, nemzeti és hazafias érzésük és kötelességtudásuk még ma is olyan önfegyelmezési, és annyi lemondást parancsol rájuk, hogy ők megértik a nemzet nehéz helyzetét, meghozzák ezt az áldozatot és maguk sem látják máról-holnapra keresztülvihetőnek az aranyparitásos fizetésre való átmenetelt. De ha a közalkalmazottak meghozzák ezt az áldozatot, ebből nem lehet azt a konzekvenciát, azt a tanulságot levonni, hogy most már soha sem jön el az aranyparitásos fizetés. Előbb-utóbb mégis csak meg kell tenni a lépéseket az aranyparitásos fizetés felé, hogy az az áldatlan állapot, amelyben már éveken keresztül vannak a magyar állam közalkalmazottai, egyszer már megszűnjék, és az állam mint jó munkaadó, mint a munkának megbecsülője álljon elő és látván azt, hogy ebben az országban majdnem minden az aranyparitás felett mozog, vagy legalább is aranyparitáson van, ne zárkózzék el az elől, hogy a munkának a díját is aranyparitásban fizesse meg. Az azonban, amit a kormány a szanálási törvény alapján a közalkalmazottak anj^agi kérdését illetőleg csinált, igazán nem árulja el a kormánynak azt az akaratát és kívánságát, mintha a kormány ezt belátván, előbbutóbb tényleg az aranyparitá^os fizetésre akarna rátérni. Mert miről van szó, t. Nemzetgyűlés? A kormány — mondom — a szanálási törvény, az 1924 : IV. te. alapján két rendeletet bocsátott ki. Az egyik az 5000. számú ministerelnöki rendelet, amelyben rendezi a közalkalmazottak illetményeit, a közalkalmazottak fizetését. Ez a rendelet olyan sérelmes, hogy ha ez fenmarad, akkor a közalkalmazottaknak semmi reményük sincs arra, hogy az általam előbb emiitett szempontok valaha is érvényesülni fognak. Miért ? Mert ez a rendelet már alapjában rossz, hibás és igazságtalan. Első szakaszában ugyanis ez a rendelet a évi november 6-án, csütörtökön, következőket mondja (olvassa) : »A jelen rendelethez mellékelt első számú kimutatás feltünteti azt is, hogy a fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőknél az 1924. évi. július hó 1-től kezdve járó fizetés hány százalékát teszi ki az 1914. évben járó fizetéseknek. Ennél az összehasonlításnál a IV. fizetési osztályból íelele összehasonlítás alapjául mindig az egygyel alacsonyabb fizetési osztály vétetett, minthogy az 1919-ik és a következő években végrehajtatott nagyarányú státusrendezés iolytán a köztisztviselők köztudomás szerint nagy átlagban ezidőszerint legalább eggyel magasabb fizetési osztályban vannak, mint amilyenben lennének, ha ez a státusrendezés, amely normális viszonyok között vagy egyáltalában nem, vagy lényegesen kisebb arányokban lett volna végrehajtható, nem következett volna be.« A kormány tehát itt elismerte azt, hogy a tisztviselőket egy fizetési fokkal lejjebb minősítette, illetve a kormány ezzel megállapítja azt, hogy az elmúlt időkben a tisztviselők nagy átlagban jog nélkül kvázi őket meg nem illető fizetési osztályokba léptek elő. Tagadhatatlan, hogy a forradalmakban és az azóta következett időkben a köztisztviselők nagyon tekintélyes része gyorsabban haladt előre, mint normális időkben. (Kiss Menyhért : Minden ministeriumban 15 államtitkár van !) Ez tényleg vonatkozik a közalkalmazottak egy tekintélyes részére, de nem minden közalkalmazottra. A közalkalmazottaknak nagyon tekintélyes része egyáltalán nem lépett elő soron kivül, a közalkalmazottaknak nagyon nagy része csak rendes menetben haladt előre. Már most mi történik ? Az történik, hogy a kormány ezzel a rendelettel azokat a közalkalmazottakat bünteti, akik csak normálisan haladtak előre, akik renkivüli kedvezményben nem részesültek. Hát igazságos lehet ez, szabad, hogy megtörténjék az, hogy ezreket büntessenek százakat ért kedvezményért ? Nem találhatott volna a kormány valaini más megoldást ! Nekem az a felfogásom, hogy egyéb esetekben inkább meneküljön tiz bűnös, — nem erre vonatkozólag értem a bűnös szót — mintsem hogy egy ártatlant büntessünk ártatlanul. Itt pedig fordítva történik. Itt azért, hogy néhány embernek, vagy mondjuk, néhány száz közalkalmazottnak, aki tényleg jogtalanul haladt előre, előhaladását valahogy megtoroljuk vagy visszaszorítsuk, azért büntetjük azokat az ezreket, akik egészen szerényen teljesítették kötelességüket és egyáltalában nem haladtak előre. (Zaj.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nincs elegendő csend a házban. Szabó József : Ezen az alapon így rendezve a fizetést, a t. kormány a IV. fizetési osztálytól lefelé, tehát az V-, VI. stb. lévő fizetési osztályokban lévő közalkalmazottakat egy fizetési fokkal lejjebb szorította, illetményeiket egy fizetési fokkal lejjebb állapította meg; azután kiszámította a t. kormány a rendeletben, hogy a közalkalmazottak békebeli fizetésüknek hány százalékát élvezik. Ez a kiszámítás az előbb általam elmondott okoknál fogva hamis. Mert miről van szó ? A rendelet kimondja pl., hogy az V. fizetési osztály 1. fokozatában kap az illető 340 aranykoronát, a 2. fizetési fokozatban pedig 300 aranykoronát. Kiszámítja, kimutatja a rendelet, hogy ez a békebeli fizetésnek, az 1914. előtti fizetésnek 56-6%-a, pedig ez nem igaz, t. Nemzetgyűlés, mert az összehasonlítás a VI. fizetési osztályban lévő tisztviselők fizetésével szemben történt.