Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

58 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. gársággal szemben sokkal inkább van jogfosztó hatással, mint a régi eenzusos választójog. A régi cenzusos választójog a maga alacsony cenzusával — hála az adóki vető-bizottságok és az adófelügyelőségek demokratikus működésének, amelylyel a kis 10 forint 50 krajcáros, 21 koronás cenzusba belevitték az egész polgárságot, — olyan volt, hogy a polgárság ipso facto bekerült a választók közé. Nem volt itt iparos, kereskedő egy sem, nem volt törzsökös polgár, aki kimaradhatott volna a választók névsorából. (Petrovácz Gyula: Az régi jogon ma is benne van!) Az egészen más kérdés. — (Propper Sándor: Uj jogon kiszórták őket!) Az emberek meghalnak és ujak születnek. Csak választók nem születnek ujak, amint ezt már bátor voltam elmondani, de különben születnek uj emberek. Ha ma régi jogon benn is vannak választók, ne felejtsük el, hogy ez nem ugyanaz a korszak, amelyben az 1872. évi választási törvényt csináltuk és abba a régi jogot beiktattuk. Itt évről-évre egész sokasága következbetik be a jogfosztásoknak azáltal, hogy az emberek nem végezték el a négy elemit, hanem azért, mert nem képesek bizonyitani, hogy elvégezték a négy elemit. A választójog értékét nem az dönti el, hogy kinek van akadémikusán választójoga. Én akadémikusán keblemre ölelhetem az egész világot, mindenkinek megadhatom a választójogot és csinálhatok olyan összeírást, — nem is szólva a szavazás rendjéről — hogy esak annak van választójoga, akit kedvein tartja összeírni. Nem kell egyebet tenni, mint ellenőrizni azt, hogy olyan jogcímeket állapítsak meg. amelyeket nyilvánkönyvekből kiirt adatok alapján lehet ellenőrizni, amely jogcímek alapján hivatalból tudom beállítani a választókat. Egyszerűen a jelentkezésre keli utalnom a választókat és abban a percben megkaptam egy olyan választójogot, amely nagyon széleskörű lehet papiroson, akadémikusán, de a gyakorlati életben szűk választójog. Ha tehát az 1872. évi XXXVI. tcikkre hivatkozunk, akkor emlékeznünk kell arra, hogy a külön községi r választójog, amely jelentkezésre utalta a polgárokat, mit eredményezett Budapesten. Azt eredményezte, hogy a községi választók száma mindig kevesebb volt, mint az országgyűlési választók száma, és ha a szervezett pártok, az u. n. meghatalmazási rendszerrel — amidőn gyárilag előállított meghatalmazásokkal bizonyították azt, hogy az illető tud irni-olvasni, mert meghatalmazást állított ki valaki részere, hogy az ő választójogát reklamálja — ilyen módon nem reklamálták volna a választókat, akkor annak a nagy indolenciának- következtében, amely a polgári társadalmat — fájdalom — jellemzi, még sokkal megszégyenitőbb adatokra mutathatnánk rá, még sokkal kevesebb lett volna a községi választók száma. Mindenki tudja ezt, aki a községi élettel és a községi választójog kérdésével annakidején foglalkozott. Mihelyt tehát itt a nemzetgyűlési választójog alapjára helyezkedünk, mihelyt a nemzetgyűlési választójogot fogadjuk r el kiindulási pontnak, amely rossz, mert a négy elemit veszi alapul, nem azt csináljuk, amit az urak csinálni akarnak, hogy ezzel a proletárságot szorítsák vissza. Nem, a törzsökös polgárságot szorítják vissza. A törzsökös polgárságnak számos tagját rekesztik ki a választók sorából, amikor iparosokat, kereskedőket, magánhivatalnokokat, lateinereket arra kényszerítenek, hogy igazolják, hogy elvégezték a négy elemit. (Petrovácz Gyula: Régi jogon mind benne van!) Ismétlem, hogy egy sincs benne. 1918 óta a világ nem állt meg. Aki 1918-ban 23 éves volt — számitsa ki, hogy ma évi november 6-án, csütörtökön. hány éves — és aki akkor 22, 21 vagy 20 éves volt. .. (Petrovácz Gyula: Járt iskolába!) Bocsánat, járt, de nincs meg arról az igazolványa. (Petrovácz Gyula: Minden iskola kiadja!) Ismételjem azt, amit már bátor voltam elmondani? Nem az a kérdés, hogy milyen akadémikus a választójog, hanem hogy milyen a választási eljárás, amely szerint az összeírás rendszerét gyakorolják. Aki fair, tisztességes választójogot akar, annak olyan jogcímeket kell a választójog feltételéül felvenni, amelyek nyilvánkönyvekből kontrollálhatók és amely jogcímek alapján a választókat nem kell önkéntes jelentkezésre szorítani, hanem olyan rendszert kell megalkotnia, hogy a választók hivatalból, akaratuk ellenére is összeiratnak, mert a kötelező szavazás intézménye implicite magában foglalja azt is, hogy az összeirásnak kötelezőnek keil lennie, és a választónak akkor is választónak keli lennie, ha indolenciája folytán nem is reklamálta választójogát. (Petrovácz Gyula: Ott vannak az adókönyvek!) Az adókönyvek nyilvánkönyvek; az adókönyvekből a régi választási összeírás alkalmával egyszerűen kiírták azokat, akik 10 forint 50 krajcár adót fizettek, azokat a magántisztviselőket, akik 700, és azokat a köztisztviselőket, akik 500 forint fizetés után voltak kereseti adóval megadóztatva. A nyilvánkönyvekből egyszerűen kiírták ezeket és egy ember közülök nem hiányozhatott. Ezzel szemben ma az iparos, kereskedő, magánhivatalnok és lateiner társadasomból az embereknek egész sora hiányozhatik és hiányzik is. (Pikier Emil: És, a munkások közül!) Én az uraknak azt óhajtom most megmagyarázni, hogy a törzsökös polgársággal széniben történik jogfosztás, mert tudom, hogy nem inditom meg a szivüket azzal, hogy a munkások kimaradtak. A munkástársadalommal szemben annyira eklatáns a jogfosztás, hogy azt nem is kell bizonyítanom. Azt bizonyi

torn, hogy a törzsökös polgársággal szemben történik jogfosztás, sőt betudom bizonyitani egyes kerületek számadataitól, hogy az illető kerületekben nem a proletárok szavazatait irtották ki e vexaturák következtében, anem a törzsökös polgárságnak egész sokasága maradt ki ezek miatt a választójogból. Folyton az 1918-as választójogot hangoztatják. Ha jól tudom, 1918-tól már hat esztendő telt el és ez alatt a hat esztendő alatt hat nemzedék jött bele már a választójogi korba. Ez a hat nemzedék hat korosztály, tehát hat korosztály maradt ki, amely nem hivatkozhatik az 1918-as választójogra. De különben az 1918-as választójognak is van egy feltétele, az a feltétel, hogy az illetőnek abban a községben kell laknia, amely községben 1918-ban lakott, különben hiába hivatkozik arra, hogy ő 1918-ban választó volt. Visszatérve az 1872 : XXXVI. tc.-re, ez r a törvénycikk a választások előtt készült^ listák alapján áll, vagyis a községi választók névjegyzékébe mindig frissebb volt, mint a nemzetgyűlési választók névjegyzéke. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A községi választójog az országgyűlési választójogon alapul, megkívánva még a kétévi helybenlakást, amelyet sohasem vettek komolyan és az irni-olvasni tudást, melyet egyszerűen meghatalmazással lehetett igazolni. Ez a lista azonban ugy készült el, hogy, aki az összeirás alkalmával igazolta, hogy annak ellenére, hogy nincs benne az országgyűlési választók névjegyzékében, rendelkezik az országgyűlési választójog kellékeivel, azt a külön községi ögszeiró küldöttségek akadálytalanul felvették a névjegyzékbe. A kimaradottak tehát, akik helytelenül maradtak ki,