Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. vagy azok, akik listakészitési módszerünk következtében nem jelentkezhettek, — bátor voltam már rámutatni, hogy minden lista tulaj donképen kétévi domiciliumot feltételez — mindezek jelentkezhettek a községi összeirás alkalmával és akadálytalanul fel is vették őket a választók sorába, ha igazolták, hogy választójoguk van. Az a kétévi domieilium tehát, amelyről az 1872. évi XXXVI. te. rendelkezik, de amelyet, mondom, komolyan nem vettek, még ha komolyan vették volna is, csak két évet jelent, ellenben — amint bátor voltam rámutatni — ez a domieilium, amelyről most beszélünk, négyévi domiciliumot jelent, mert kétévi domiciliumnak kell lenni és a listakészités módjánál fogva ez a kétévi domieilium az idők folyamán tulajdonképen négyévi domiciliummá változik át. Hogy az országos választójog terén a domiciliumnak nincs semmi értelme, az nem csak a Tisza-féle választójogi tárgyalások alkalmával, hanem minden későbbi választójognál is kiderült. Sőt a régi Magyarország viszonyait véve figyelembe, kiderült az is, hogy az országos választásoknál a domieilium kikötése éppen a törzsökös magyar lakosságot sújtaná legjobban, különösen az alföld kubikos és törpegazda lakosságát, amely, minthogy nem képes megélni egy helyen, kénytelen vándorolni. E szerint akkor, amikor még nemzetiségek által is lakott állam voltunk, a domiciliummal annak idején tulajdonképen a magyar érdeket kárositottuk volna. Tény az, hogy a községi választójogban a domiciliumnak a régi időkben nagyobb szerepe volt, mint az országos választójogban, de hat évi domiciliumról egyáltalában nem hallott soha senkisern, ilyen domiciliumot nem ismertek sehol a világon. Hiszen bátor voltam rámutatni, hogy meg van már a négyéves domieilium, mit kivannak hát még egyebet? Ha a nemzetgyűlési választójog alapjára helyezik a kérdést, mit óhajtanak még egyebet? Miért nem az a gondjuk az uraknak, hogy az összeirás rendjén orvosolják a választójogi rendelet fogyatkozásait! Miért nem az a gondjuk a községi választójognál, hogy az összeirási komédiák és botrányok elkerültessenek oly módon, hogy ki legyen mondva, ki az, akitől uem kell követelni a négy elemi igazolását. Mert ( miért kérjem én a négy elemi igazolását attól, aki bizonyos idő óta kereskedő, iparos, magántisztviselő, állami tisztviselő vagy szakmunkás? Micsoda célja van ennek? (U gy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy ezek rendelkeznek legalább is annyi értelmiséggel és műveltséggel, amennyi kell ahhoz, hogy a négy elemit elvégezhessék. Azt vártam volna, hogy ne egyszerűen azt mondja ez a szakasz, bogy törvényhatósági választójoga annak van, akinek nemzetgyűlési választójoga van, hanem, hogy hasznosítsák az eddigi tapasztalatokat és korrigálják a választójogi rendelet hibáit, korrigálják magának a törzsökös polgárságnak az érdekében is, mert hodie mihi, eras tibi. Ilyen összeirási szisztéma mellett ugyan ki tudja megállapítani azt, hogy ki maradt ki a választói névjegyzékből, akinek benne kellene lenni. Hiszen minden párt tudja, hogy a szavazás időpontjában jönnek tiszteletreméltó polgárok, akik elkezdenek panaszkodni, hogy nem szavazhatnak, milyen botrány, miért nem gondoskodtak róluk 1 ! Csak nyolc levelezőlapot, hat küldöncöt és 25 hírlapi felszólitást kaptak, de még mindig nem törődtek szavazati jogukkal; a szavazás pillanatában azonban természetesen szavazni akarnak, és mélyen meg vannak sértve, hogy nem gondoskodtak választójoguk megóvásáról. (Ugy van! TJ gy van! a középen.) Ezért, bár szerintem a választójog tekintetében egyenlő évi november 6-án, csütörtökön. 59 mértékkel kell mérni minden osztály számára, a polgári társadalom érdekében is lehetetlen ezt a választójogot megtartani, és lehetetlen azon az állásponton lenni, — ez a későbbi szakaszokra tartozik — hogy aki nincs benne a névjegyzékben, az a községi választók sorába nem kerülhet bele. E tekintetben nem tettem indítványt, — talán más tehetne - de fel akarom hivni a minister ur és a kormány figyelmét arra, hogy amint az összeirás alkalmával kiadott a minister ur egy pótrendelotet, mert lehetetlen volt az eredeti választójogi rendelet rendelkezéseinek fentartása, és ha azt az álláspontot vallotta, hogy rendeletekkel nem kivan változtatni a választójogi rendeleten, ám változtasson most a választójogi rendeleten, itt benn a törvényben azáltal, hogy sorolja fel mindazon kategóriáit a polgároknak és mindazoknak a munkásoknak, akik minden külön igazolás nélkül, négy elemi vagy más jogcím igazolása nélkül be kell hogy vétessenek a választók névjegyzékébe a községi választók összeírása alkalmával. Már bátor voltam kifejteni az általános vita során, hogy a domieilium egész kérdése, a maximálisan kétéves domieilium tulajdonképen a bécsi keresztényszociális pártnak reminiscenciája. Amikor az általános választójog Ausztriában érvénybe lépett, ellentét volt az országos és a bécsi községi választójog között. Általános volt a választójog a községi választások terén is, ellenben kétéves domiciliumhoz volt kötve. (Farkas István: Itt már tizet akarnak !) Ez a kétéves domieilium volt a maximum, amiről beszélni lehetett és sorsa ennek is az volt, hogy az idők folyamán elsöpörtetett, mert lehetetlen volt, hogy egy városban a községi választójog alapján más eredmény álljon elő, mint a nemzetgyűlési választójog alapján. Lehetetlen volt, hogy bizonyos pártok a községi választójog alapján többségben legyenek, a nemzetgyűlési választójog alapján pedig kisebbségben. Az ilyen ellentét sohasem tartható fenn állandóan. Ez lehetetlenség, és mindig bekövetkezik a nivellálás rendszere. Láttuk, hogy mikor Belgium azt hitte, hogy a plurális választójogban valami nagyszerű dolgot fedeztek fel, az egész plurális választójog — amely általánus választójogon alapult, de emellett kimondotta a pluralitást — megbukott, mert a nivellálás szelleme, a népnek folyton fokozódó óriási érdeklődése a közügyek iránt, a népnek a választásokban való iskolázottsága, a nivellálás irányzata mindig diadalra jut és az ilyen kis papirosgátak, mint aminő például a plurális választójog, mindig elsodortatnak. Amit mondtam az általános vitában, azt ismétlem : A polgári társadalomnak és a középosztálynak védelme nem a papiros-védelem. Ennél fontos a maga életrevalósága, a maga értéke, szellemi és erkölcsi ereje, a maga munkája, szorgalma, hogy mennyire tud benne élni magában a társadalomban, és mennyire tudott maga mellett szimpátiákat kelteni, mennyiben tud szervezni. Az a középosztály, amely erkölcsi és szellemi erővel nem vezet, az papirosvédelem alatt sem vezet. Ecy polgári társadalom, amely a szervezettségével, a maga erejével nem tudja megvédeni magát, az semmiféle privilégiumokkal vagy kiváltságokkal sem tudja megvédelmezni magát. Azonban, amint voltam bátor kijelenteni, a kétévi domieilium volt a maximum, mig nálunk meg van már a négyévi domieilium ipso facto, mert a nemzetgyűlési választójog szerint meg van a kétévi domieilium és a listakészités módja ezt négyévi domiciliummá teszi Én tehát nem fogadom el a hatévi domieilium kikötését és kétévi domiciliumot sem javasolnék — mert ez a törvény helytelen magyarázata, hiszen meg