Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

A nemzetgyűlés 350, ülése 1924. változásoknak lehet alávetve, egy nemzet külpolitikai támogatásának hiányában azonban el kell buknia annak a politikának, amelyet egy kormány teljesen izolálva, magára hagyatva képvisel. T. Nemzetgyűlés! Itt akarok rámutatni arra is. hogy a sajtó sem tudja a maga kötelességét teljesíteni e tekintetben, mert teljesen informálatlan ezekben a kérdésekben. A sajtó maga is, épugy mint mi képviselők, ha információra szorul, külföldi újságokból vagy külföldi követségekkel való érintkezés révén tud a magyar viszonyokat legmélyebben érintő kérdésekben tájékozódást szerezni. A magyar sajtó tájékoztatása e tekintetben kizárólag arra irányul, hogy a ministerelnök ur személyes tekintélyét, presztízsét fokozza, tekintet nélkül az elért eredményekre. Több izben előfordult, hogy súlyos külpolitikai vereségek alkalmával, amelyek minden kormánynyal ^megeshetnek, például a múlt évi májusi jóvátételi bizottsági határozat alkalmával, amelyről utóbb maga a ministerelnök ur is beismerte itthon, hogy teljességgel elfogadhatatlan, itthon mint nagy külpolitikai siker vetitődött be a kormánytámogatást élvező sajtóba. T. Nemzetgyűlés! Ezt a kérdést nem volna szabad személyi szempontok, személyi tekintély, személyi presztizs-kérdés alapjává tenni. Ha látja a külföld, hogy a mi magyar sajtónk, a kormány sajtója a magyar érdekek tökéletes negligálása esetén is meg van elégedve az eredménnyel; ha azt látják, hogy nincs oly nemzeti közvélemény, amely követelné a magyar kormánytól a nemzeti érdekek védelmét, egy következő alkalommal még könnyedebben, még bátrabban fognak a magyar érdekek felett napirendre térni. Rá akarok azután mutatni arra is, hogy a folyó évben megszavaztuk az autonóm vámtarifát, s az autonóm vámtarifa végtelenül magas tételeinek védelmében az hozatott itt fel, hogy szükség van ilyen magas vámtételekre, mert hiszen a majdan megkötendő kereskedelmi szerződések rendjén ezekből a magas vámtételekből úgyis engedni kell. Eléggé el nem ítélhető módon az igen t. kormány életbeléptette a vámtarifát, mielőtt a kereskedelmi szerződéseket megkötötte volna, aminek lényeges következménye a drágaság mérhetetlen emelkedése. Például épen az amúgy is alig megszerezhető textiliák tekintetében 100— 200%-kal emelkedett az autonóm vámtarifa életbeléptetése következtében az a vám, amely a textil iákat a vámtarifa életbeléptetése előtti időponthoz viszonyítva sújtotta. Tudjuk, hogy azóta folynak jobbra-balra, kereskedelmi tárgyalások. De méltóztassék jelentkezni bármelyik képviselőtársamnak, akinek e tárgyalások állásáról bármiféle imf ormáéi ója van. Tud-e valaki arról, hogy az igen t. kormány a kereskedelmi szerződéseket milyen mederben, milyen célok irányában, milyen eredményekkel folytatja I Kérdem, t. Nemzetgyűlés, lehet-e nemzeti érdekeket megvédelmezni egy külföldi állammal szemben, ahol az illető állam kormánya mögött egységesen áll az egész nemzeti közvélemény, magyar részről pedig teljes tájékozatlanság, bizonytalanság és homály uralkodik. Épen a vámtarifa életbeléptetése és a kereskedelmi szerződések megkötése érdekében ctZ cl kötelesség is hárul az igen t. Nemzetgyűlésre, hogy a drágasággal kapcsolatban valaminő védekező rendszabályokat alkalmazzon, mert elvégre a drágaságnak az autonóm vámtarifa életbeléptetése következtében történt mérhetetlen fokozódása nem hagyhatja hidegen és tájékozatlanul a nemzetet. Az autonóm vámtarifa egyúttal óriási kedvezményeket és lehetőségeket nyuit bizonyos ipari érdekeltségeknek, amelyek itthoni termékeiév?' december hó 9-én. kedden. '647 ket most már a fokozott vámvédelemnek megfelelően újból magasabb áron sózhatják a magyar fogyasztóközönség nyakába- Ebben a kérdésben tehát a nemzetgyűlésnek teljes világosságot kell teremtenie, s igen nagy mulasztásnak tartom, hogy fogyasztóközönségünket már eddig is teljesen kiszolgáltattuk az indokolatlanul életbeléptetett autonóm vámtarifa mérhetetlen s a fogyasztóközönséget kiuzsorázó vámvédelmének. T. Nemzetgyűlés! Ama problémák sorában, melyeket a nemzetgyűlés nem oldott meg s amelyek megoldása szerintem már eddig is múlhatatlanul sürgős és fontos feladat lett volna, az államfő helyettesitésének problémája is szerepel, T. Nemzetgyűlés! A mi egész ideiglenes alkotmányunk a kormányzó ur őfőméltósága személyére van felépitve. Bármiiyen katasztrófa, bármilyen hirtelen halál érné őfőméltósága személyét, jelenlegi életünk egész alkotmányos alapja romokban heverne. Emlékszem arra a beszélgetésre, amelyet több mint egy évvel ezelőtt Newton lorddal folytattam. Azt mondotta: Önök, magyarok, mégis csak könnyelmű emberek; ebben a végtelenül fontos kérdésben, amely egész állami rendjüket, egész belső nyugalmukat jelenti, önök még arról sem gondoskodtak, hogy ha véletlenül a kormányzó személye kihullana a jelenleg élők sorából, mi történjék akkor ebben az országban. E tekintetben ^ semmiféle törvényes intézkedés vagy rendezés nem áll fenn; a tökéletes káoszba és anarchiába hullhat bele ez a nemzet, ha az az egyetlen kártya, amelyre az egész nemzet alkotmányos nyugalma fel van épitve, véletlenül elpusztulna. Itt van azután az a teljesen megengedhetetlen jelenség, hogy egy immár négy év óta fennálló alkotmányos korszak idején a választójog kérdése még mindig nincs törvényesen szabályozva, Tulajdonképen a legnagyobb anomália az, hogy a házszabályokat tárgyalják akkor, amikor a választójog mértéke és mérve még nincs meg> állapítva. Hiszen az igen t. ministerelnök ur maga mondotta, hogy a házszabályok szigorítása a választójog kiterjesztése következtében vált nélkülözhetetlenné. Hogyan lehet végleges házszabályt alkotni akkor, amikor még nem tudjuk, hogy milyen lesz az a bizonyos választójog, amelynek mérvétől függ a házszabály szigorítás mérvei Hogyan lehet akkor előbb a házszabályokat megállapitani s azután a választójogot, amikor pedig a házszabályszigoritás mérve mindenkor — nagyon helyesen — a választójog kiterjesztésének mértékétől függ. Ebben a tekintetben teljesen forditott eljárást látunk s ezt a kérdést múlhatatlanul szükségesnek tartottam szóvátenni. Itt van a törvényhatóságok kérdése. Én ezt nem abban az értelemben teszem szóvá, amint talán az igen t. kormány tervezi, hogy a közigazgatási tisztviselők kinevezési rendszerét óhajtja életbeléptetni a tradíciót képező, mindenkor jól bevált és a szociális kívánalmaknak is legjobban megfelelő választási rendszer helyébe. Én a törvényhatóságok problémáját ott látom, hogy azt a nagy energiát, helyi r alkotókészséget, a magyar múltnak, magyar történelmi hagyományoknak, a magyar életnek azokat az értékes centrumait, melyeket a törvényhatóságok jelentenek, sokkal erősebben és biztosabban kellene megalapozni. A törvényhatóságoknak önálló pénzügyi bázist kellene adni, hogy a maguk alkotó energiáját s a helyi erők teremtő képességeit megfelelő mértékben kihasználhassák. Eá kell mutatnom arra is, hogy a tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása is múlhatatlanul szükséges egy alkotmányos életet élni akaró országban, pláne olyan országban,