Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

648 A nemzetgyűlés 350. ülése 1924. amely demokratikus irányban halad, amelynek választójoga egyre szélesebb és szélesebb tömegekre terjed ki. Demokratikus államforma mellett a kormányok élete általában véve — ez a történelmi tanulság — rövid szokott lenni. Ilyen államforma mellett, demokratikus élet és berendezkedés mellett, mint például a francia példa mutatja, aboi a kormányok átlagos élettartama hat hónapnál alig hosszabb, a nemzeti élet folytonosságát, az adminisztrációnak, az ügyek helyes ellátásának biztosítását egyes-egyedül egy független, nemzeti alapokon álló bürokrácia tudja garantálni. A francia hivatalnoki elemnek még Colbert idejéből származik a szolgálati pragmatikája, és hogy a francia közvélemény milyen súlyt tulajdonit ennek a szolgálati pragmatikának, mi sem bizony it ja jobban, mint az, hogy Poincaré bukása elsősorban arra volt visszavezethető a legutóbbi választások alkalmával, hogy a tisztviselők szolgálati pragmatikájával ellentétben a tisztviselők elbocsátását a kormányhatalmon keresztül óhajtotta eszközölni. Igen t. Nemzetgyűlés! Ma, amikor a magyar kormánynak a szomorú pénzügyi helyzet következtében nincs módja a tisztviselők anyagi helyzetéről abban a mértékben gondoskodni, mint ahogy azt a tisztviselők megérdemelnék, a minimum, amit ez a Nemzetgyűlés hálája és elismerése gyanánt leróni köteles a tisztviselőtársadalommal szemben, az, hogy legalább erkölcsi tekintetben egy független, biztos bázist nyújtson neki, hogy egy ilyen szolgálati pragmatikát ad a magyar tisztviselőtársadalomnak, amelyet az a maga intellektuális és erkölcsi képességeinél fogva megérdemel, és amelyet követelnie is kell. A magyar életben ma, amikor az arisztokrata osztály, sajnos, egyre bátrabb és hátrább szorul, jórészt saját hibájából, a közélet irányitása tekintetében, a magyar közéletben ma a tisztviselőtársadalomnak fokozott jelentősége van, és azt a nyomorúságot, amelyet az anyagi nélkülözés jelent számára, legalább ott kell kárpótolni és ott kell kárpótolni és jóvátenni, ahol arra mód és lehetőség nyílik egy becsületes, emberséges, az emberi jogokat és függetlenséget respektáló szolgálati pragmatika meghozatala formájában. Egyáltalán nem tudok osztozkodni a volt pénzügy minister urnák, Korányi Frigyes igen t. követ urnák abban a felfogásában, amely a társadalom öntudatos megszervezkedésében veszedelmet lát, abban a felfogásában, amely gazdasági szovjetekről beszél, azért, mert a társadalom a maga különböző osztálytagozódása szerint öntudatosan szervezkedik. Én, igen t. Nemzetgyűlés, a politikai tudomány ábécéje gyanánt ismerem azt a tételt, hogy egy nemzet annál erősebb, minél több arisztokrácia van benne. Arisztokrácia alatt nem a születési arisztokráciát értve, hanem arisztokráciát Faguet-i, értelemben aki arisztokráciának nevez minden természetes kiválasztódást, minden közületet, amelyben egy bizonyos testületi szellem uralkodik a demokratikus amalgamizálódá^sal, a demokratikiis egyenlővé tétellel szemben. Érőtényezőket jelent a társadalomban az a szakszervezet például, amely a tanulatlan munkássággal szemben arisztokrácia; az a városi tanács, amely a városi polgársággal szemben arisztokrácia; az az ipari szervezet, az az ipartestület, amely az ipari életben arisztokrácia, és mindazok a természetes közületek és szervezetek, amelyek egy nemzeten belül öntudatosan, megszervezve, önálló célokat szolgálnak, erőt, gyarapodást jelentenek a nemzet számára. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha ez a magyar társadalom meg lett volna ugy szervezve épen a gazdasági érdekek alapján, mint ahogy meg kellett volna szerveződnie, akkor 15 zsidógyerek az Astoriából nem csinálhatott volna forradalmat ennek évi december hó 9-én, kedden. a. nemzetnek rovására. Ezeknek az arisztokráciáknak megszervezése, ezeknek a közületi szellemeknek növelése, ápolása, gyarapítása elsőrendű kötelesség kell hogy legyen minden, a nemzet jövőjét szolgálni akaró kormánynak és nemzetgyűlésnek. S hogy a mulasztások sorozatát folytassam, végtelenül súlyos mulasztása ennek a Nemzetgyűlésnek, hogy a munkáskérdést úgyszólván tökéletesen elejtette. Az 1919-iki események után a magyar munkásság igen jelentékeny részében megvolt a hajlandóság a tett keserves tapasztalatok után arra, hogy nemzeti alapra helyezkedjék. Mindazok a szervezetek azonban, amelyeket a régi szociáldemokrata párt hivott életre és amely szervezetek rajta tartják a magyar munkásságon a maguk kezét, a régi szociáldemokrata vezetőség irányitása alatt maradtak és a magyar munkásság nemzeti irányú törekvéseinek mereven ellene szegültek. A magyar munkásság a maga máról-holnapra élő existenciáját nem tehette kockára politikai meggyőződése kedvéért, amikor az ő egész szociális helyzete, betegsegélyezése, szakszervezeti élete a szociáldemokra párt orgánumaitól függ. Az a magyar munkás, akit ez a Nemzetgyűlés nem szabaditott ki a szociáldemokrata terror alól, nolens-volens kénytelen volt ott maradni azokban a lezüllött szervezetekben, amelyeket a vörös irányzat emelt a nyaka fölé, s ugyanazt a magyar munkásságot négy éven keresztül a kötelező Népszava-járatás mellett újra belepofozták a szociáldemokrata irányzatba, úgyhogy a munkásság ma is sokszor keservesen panaszkodik amiatt, hogy nincs a magyar nemzetnek olyan nemzetgyűlése, amely a magyar munkásság politikai szabadságát, véleménynyilvánítási és munkaszabadságát garantálná. A tett tapasztalatok után első kötelessége lett volna ennek a nemzetgyűlésnek, a munkásoknak a szociáldemokrata terror alól való kiszabadítása tekintetében eredményes és megbizható intézkedéseket tenni. Ká kell mutatnom t. Nemzetgyűlés arra, hogy például a nyomdásziparban a munkás nem választhatja szabadon munkaadóját és a munkaadó nem szerződtetheti azt a munkást, akit óhajt, a munkás és a munkaadó közös akarata ellenére a szakszervezet delegálja a munkásokat és nincs mód arra, hogy a szakszervezeti akarattal szemben a munkás és a munkaadó közös egyetértése is bármiféle módon érvényesüljön. Rá kell mutatnom arra, hogy a keresztényszocialista, vagy a nemzeti érzésű munkás, aki nyiltan és becsületesen annak vallja magát, a nyomdászipartól kezdve számos más iparon keresztül, nem juthat kenyérhez és munkaalkalomhoz. Rá kell mutatnom arra, hogy a mostani miskolci választás idejében munkások jöttek hozzám és azt mondották : uram, mi önökre fogunk szavazni, de az iveket nem Írhatjuk alá, mert abban a pillanatban, mihelyt önök mellé csatlakozunk, a mi szakszervezetünk tönkretesz minket

s elveszi munkaalkalmunkat, kenyerünket, az urak pedig nem tudnak nekünk munkát adni. A magyar munkásságnak a szakszervezeti terror alól való felszabadítása, a szakszervezeteknek politikamentessé való tétele, a munka szabadságának garantálása, a politikai véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása olyan kötelessége minden nacionalista társadalomnak, amely alól magát kivonnia ennek a nemzetgyűlésnek sem lett volna szabad. A most lefolyt miskolci választással kapcsolatban egyéb tanulságokra is rá szeretnék mutatni. A miskolci választásnak talán az a legérdekesebb tanulsága, hogy a zsidóság Miskolcon is épugy, mint minden más városban, ahol a zsidóságnak alkalom adódott arra, hogy egy