Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

620 A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken. be kell, hogy lássák és meg- kell, hogy mond­ják, hogyha ezen a helyen ülnének, ők sem tudnának segíteni (Ugy van! ügy van! a jobb­oldalon.) és nem a mi érdekünk és senkinek ebben az országban nem érdeke, hogy ezeket a sebeket piszkáljuk, az ellentéteket mélyítsük, és feszitővasat szegezzünk az egyes társadalmi osztályok közé, hogy tágítsuk azokat a réseket, amelyek a történelmi események folytán ebben az országban, sajnos, annyira megvannak és annyira fájdalmasan tapasztalhatók mindnyá­junk részéről. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon.) Ilyen helyzetében a nemzetnek egy ilyen egyoldalú propaganda a legnagyobb veszélyt rejti magában, mert azt a konszolidációt, azt a rendcsinálást, amelyet becsületes akarattal kö­vet a magyar kormány most már három év óta s amely sikerekre is rámutathat, nemcsak veszélyeztetheti, de ezt a nemzetet újból olyan forradalmi állapotba viheti bele, mint amilyen­nek szemtanúi voltunk a múltban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a cél! Ezt akarják!) Természetes, hogy ez a parlament tekinté­lyének lesülyedésével és gyengülésével jár. De még egy másik veszéllyel is jár, t. i. azzal, hogy a kormány felelőssége is gyengül, mert ha a kormány azt látja, hogy bizonyos esemé­nyek nem az ő hozzátevésének, hanem a parla­ment magatartásának következményei, akkor ezekért a kormányt felelőssé tenni nem lehet. Figyelmeztetem azokat az urakat, akik talán elérkezettnek látják az időt arra, hogy ebben az országban ujabb felfordulást idézzenek elő, hogy a történelem Ítélőszéke előtt a felelősség ezért kizárólag- őket fogja terhelni (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és az fel fogja men­teni a felelősség alól azt a kormányt, amely velük szemben erősebb rendszabályokat fog alkalmazni. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb­oldalon.) Tisztelt NemzetgTÜlés! Keressük már most, hogy melyek az okai a helyzet ilyen kifejlő­désének, milyen körülmények okozták azt, hogy a magyar parlament működése ilyen képet nyújt, amilyennek azt megrajzoltam, mi volt az a történelmi fejlődés, amely idehozta a ma­gyar parlamentet. Ebből a szempontból az ellenzéki kritika természetszerűen elsősorban a kormányt teszi felelőssé. Ahogy tegnap Rassay Károly t. kép­viselőtársam magát kifejezte, szerinte a kor­mány depoeszedálta a parlamentet és quantité iiegligable-nak deklarálta vagy mint olyant kezelte, és rámutatott arra, hogy a költségvetés nélküli 1 kormányzat most már évek óta tart, hogy a szabadságjogok ugy, ahogy azok tör­vényeinkben foglalvák, visszaállítva nincsenek, hogy a kormány a kivételes hatalmat ma is gyakorolja, hogy a választójogot csak ren­delet utján intézte el és ezt ma sem szankcio­nálta a parlament stb. Én azt hiszem, hogy ez a vád nem egészen igazságos. Elismerem, hogy abnormis hely­zet van. Abnormis helyzet, hogy évekig nem tárgyalt költségvetést a parlament, abnormális helyzet, hogy a szabadságjogok terén a kivéte­les hatalom gyakorlása teljesen még mindig nem szűnt meg ás az is, hogy a választójog életbeléptetése csak rendelettel történt. Ezt azonban ne méltóztassék a kormány akaratára visszavezetni. A kormány mentségéül kell, hogy azokra a közállapotokra hivatkozzék, amelyekben voltunk hosszít éveken keresztül (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ame­lyekben részben még ma is vagyunk, amelyek lehetetlenné tették, hogy a kormány akaratá­nak, meggyőződésének megfelelően visszatérjen abba a normális mederbe, és visszavigye a Ház működését is abba a normális mederbe, amely a Házat természetszerűleg megilleti. Hogy mi költségvetés nélkül kormányoz­tunk, az igaz, de benyújtottunk volt költség­vetést, amelyet azonban nem tárgyaltunk a kö­vetkező okok miatt. Először azért nem, mert az rndemnitási vita minden egyes esetben két­három hónapot vett igénybe (Ugy van! a jobb­oldalon.), ugy, hogy azután megint egy költség­vetés tárgyalása legalább hat hónapot vett volna igénybe. De ez még nem riasztott volna vissza, mert ez a körülmény nem menti fel a kormányt az alól, hogy a költségvetést letár­gyaltassa. Már a bizottsági ülésekben is rámu­tattam azonban arra, hogy a költségvetéseknek akkor van értelmük, ha a bennük szereplő szá­mok tényleg és effektive betartatnak a kor­mány által vagy legalább a szándék megvan arra, hogy betartassanak és ha a költségvetés legalább egyes tételeinek viszonylataiban képet ad a nemzetgyűlésnek a kormány szándékairól és a költségvetésben kifejeződő terveiről. Aki azonban ismeri 1 a körülményeket, tudhatja azt, hpgy elsősorban a költségvetés matematikai részét illetően a kiadási és bevételi részen sze­replő számok egyáltalában fiktiv számok vol­tak addig, amíg a korona devalvációját meg nem állítottuk. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Azon a napon, ameiyen beterjesztet­tük a költségvetést, azok a számok igazak vol­tak, de már a következő héten semmit sem je­lentettek (Ugy van! a jobboldalon.) és felvilá­gosítást senkinek sem adtak. Ami a másik kérdést, az egyes tételek kö­zötti viszonyokat illeti, olyan időben, amidőn eleinte ezerszámra tódultak a tőlünk elszakított területekről a mag*yar tisztviselők csonka Magyarország területére, és itt részben alkal­mazást, részben nyugdíjat adni nekik kényte­lenek voltunk, mert hiszen szerzett jogokkal állottunk szemben, s később azután, mikor ez a betódulás megszűnt, ellenben a B-listák kez­dődtek, amikor egy takarékossági irányzat folytán a tisztviselői elbocsátás napirendre került: akkor igazán nem lehetett ezeknek a költségvetéseknek oly komolyságot tulajdoní­tani, mint rendes költségvetéseknek kell és kö­telesség tulaj donit a ni. Hogy ezek tárgyalása elmaradt, az nézetem szerint a nemzetre nézve semmiféle kárral nem járt. Ellenkezőleg, azt hiszem, csakis politikai viták folytatására adott volna alkalmat, amelyekből — sajnos — a múltban is csak kevés hasznot láttunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Épen igy vagyunk a szabadságjogok kér­dédésével. Rámutathatok arra, hogy ezen a té­ren a fokozatos fejlődés utolsó étape-jaihoz érkeztünk el. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy a cenzúrát a sajtó s a posta terén, a katonai bíráskodást civilek felett, a gyorsított eljárást stb,, mind­azokat az intézkedéseket, amelyek eddig is, vagy a háború alatt s közvetlenül a háború utáni időkben mélyen belevágtak az egyes pol­gárok szabadságjogaiba, fokozatosan megszün­tettük s ina már ott vagyunk, hogy a legutóbbi napokban megszüntettük az internálótábort; reméljük, hogy a legközelebbi jövőben vissza­térhetünk a szabadságjogok terén azoknak a jogoknak összességére, melyekkel a magyar polgárok a múltban bírtak. (Helyeslés jobb­felől) Hogy ezt nem tettük, az nem jelenti azt, hogy a magyar kormány ok nélkül abszorbeált

Next

/
Thumbnails
Contents