Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-349
614 ZA nemzetgyűlés B49. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteJcen. a nemzetgyűlésen és itt szembe helyezkedett a törvényes házszabályokkal. Akkor lehetett volna vita tárgyává tenni, hog'y vájjon az elnök ur jogosan vagy jogtalanul vonta-e meg Györki képviselőtársamtól a szót s ennek vitatására a házszabályok elegendő módot is adnak, azonban azt hiszem, vitán felül áll, hogy am ig ezek a jelenlegi házszabályok is érvényben vannak, egy képviselő sem lehet a maga bírája és köteles a házszabályok rendelkezéseinek magát alávetni. (Ugy van! a jobboldalon.) Minthogy — ismétlem — ebből az elhibázott szempontból indult ki az ellenzék passzivitása, az ellenzék ezen magatartásával mi nem-azonosíthattuk magunkat, annak ellenére, hogy a bizottságnak összeállításánál és az akkori teendők megbeszélésénél velük is szolidárisak voltunk. Ha már ennél a kérdésnél vagyok, legyen szabad kritika társryává tennein a kormányzópártnak a szociáldemokrata képviselők kitiltását illető magatartását. Magam részéről azt az intézkedést, hogy 15 képviselőt 10—25 napra kitiltottak a Háznak egymásután következő üléséről, nemcsak túl szigorúnak, de határozottan igazságtalannak is tartom. Amikor 1881 február 3-án több mint 30 ir képviselőt az angol parlamentből szintén karhatalommal kitiltottak, az a 30 képviselő a, következő napon már "ott harcolt az ir különleges törvények általános vitájánál. Általában az angol parlamentben jogszokássá vált, hogy az első kivezetés alkalmával egy hétre, a második kivezetés alkalmával két hétre és minden megismétlődő kivezetés alkalmával egv-egy hónapra tiltották ki a renitenskedő képviselőt. A tisztelt nemzetgyűlés többségi Pártja gyakran hivatkozik az angol alkotmányra, az angol parlamenti házszabályokra. Ennél az esetnél is tekintetbe lehetett volna venni ezeket a rendelkezéseket és felfogásom szerint nem lett volna szabad olyan mereven fellépni ezekkel a képviselőkkel szemben. Minden többségi pártnak vigváznia kell arra, hogv hatalmát "olymódon érvényesítse, hogy az a többséori pártok részéről erőszakosnak ne látszhassák. Meg vagyok győződve arról, hogyha a kormányzópárt inkább az engedékenység útjára lépett volna, akkor ezeknek a felkavart hullámoknak a lecsendesitését inkább előmozdította volna, mint így, amikor a házszabályokat túlmereven alkalmazta ezekkel a képviselőkkel szemben. (Names Bertalan: Harmadfélévig voltunk engedékenyek !) A másik szempont, ami miatt mi ennek a vitának tárgyalásában résztveszünk, az, hogy a passzivitást a jelen viszonyok között nem tartjuk kellően megokoltnak. Minden passzivitásnak, s igy ennek ifi csak egy motívuma lehet, nevezetesen a többségen alapuló hatalom törvényes jogosultságának kétségbevonása, és egy megokolása lehet: apatikus lemondás minden olyan akció sikerének lehetőségéről, amely a többségi párt akaratával nem opponens. Ami a motívumot illeti, erre nézve indokul szolgálhat az a körülmény, hogy ez a nemzetgyűlés rendeleti utón történt .választás utján jött egybe, másrészt pedig indokul szolgálhatnak azok az itt-ott előforduló túlkapások, hogv ne mondiani: erőszakosságok, amelyek a választásnál a kormány részéről érvényesültek. Ezek^ a szempontod többé-kevésbé a nemzetgvülés összeillésénél tényleg annak meggondolására készteitek benünket. hoe-y vaijon a többségen alapuló törvényes hatalom tényleg jogosult-e, nem lenne-e "célszerűbb mingyárt kezdetben passzivitásba menni! Akkor, amikor a nemzetgyűlés megnyitása alkalmával ez a szempont felmerült, mi, ellenzéki képviselők, nem viseltettünk antipátiával ezzel a gondolattal szemben. Azonban már azáltal is, hogy akkor az ellenzék nem ment passzivitásba és a többségi pártnak m kormányzást megengedte, elismerte bizonyos mértékben a kormányzópárt kormányzati tevékenységének jogosultságát. Ismétlem: ha tehát abban az időben nem ment az ellenzék passzivitásba, akkor most, amikor szintén csak ugyanazon okok foroghatnak fenn a passzivitás alátámasztására, a mi részünkről nem tartjuk célszerűnek a passzivitás gondolatát. Ami pedig a megokolást illeti, azt tudniillik, hogy az ellenzéknek legcélszerűbb az ilyen hatalmi tényezővel szemben a passzív lemondás, mert hiszen eredményeket ugv sem érhet el az egyes törvények tárgyalásánál, erre nézve konstatálnom kell. hogy igenis, az ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalásánál történt bizonyos fokú eng-edmények jogot engednek arra a reményre, hogy a kormányzópárt lesz annyi belátással, hogy a törvényjavaslat részletes vitájánál bizonyos eneredmenveket az ellenzék számára itt is tenni fog. Kijelentem ezzel kapcsolatban már most, hogyha túlmereven elzárkózik a kormányzópárt minden módosítástól a törvényjavaslat részletes vitájánál, akkor nem tudom', vájjon mi is nem leszünk-e abban a helyzetben, ho^v a passzív rezisztencia álláspontjára kell helyezkednünk 1 ? Ezek után legyen szabad rátérnern a. mai törvényjavaslattal, a mai bizottsági jelentéssel kapcsolatos ea;y fontos kérdésre; a parlamentarizmus kérdésére. A parlamentarizmus kérdésével kapcsolatban r egyesek a parlament csődjéről beszéltek. Én a magam részéről az ilyen kijelentéseket nemcsak túlzottaknak tartóim 1 , hanem helytállóknak sem tartom. Minden diktatúrát elitélek: elitélem elsősorban az egyéni diktatúrát, csinálta azt akár Napoleon, vagy csinálja akár Mussolini, vagy bárki a mostani aktiv politikusok közül. Egy ember nem a.rrögálhatia magának azt a jogot, hogy egyedül ő infallibilis atekintetben. hogy a nemzet érdekét csak ő hivatott szolgálni. "Épen azért én a demokrácia elvéve] legmegegyezőbbnek a parlamentarizmus elvét tartom. Azonban nagyon fontosnak tartótól azt is, hogy a parlamentarizmus betegségeit és kinövéseit, amelyek határozottan vannak, lenyesegessük és egy egészséges parlamenti életet teremtsünk meg, mert csak egy ilyen parlamenti élettől remélhetiük az ország gazdasági és erkölcsi megújhodását. Ami az egészséges parlamenti életet lehehe te tienne teszi, ezen okok között elsőnek azt hozom fel, hogy nem egészséges egy parlamenti élet akkor, ha az a parlament, annak a parlamentnek az összetétele nem a választók szabad meggyőződésének kifolyásaképen tevődik össze. Ha egy választásnál terrort alkalmaznak, ha a nemzet egyetemének felfogása nem szabadon uyilatkozhatik meg, akkor abban a parlamentben, amely ilyen képviselőkből tevődik össze, egészséges parlamenti életed teremteni nem lehet. Ezzel a momentummal kapcsolatban fontosnak tartom a választók akaratának szabad megnyilvánulását is. hogy a parlament által kitűzött nagy célokat elérhessük. Ezt nedig nem lehet másképen megvalósítani, mint egyedül a titkos szavazás ut-
