Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-348

124 A nemzetgyűlés 348. illése 1924. évi december )H> 4-én, csütörtökön. zék ezen részéről Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur egy deklarációt olvasott fel, amely deklaráció indokát kivan ta adni annak, hogy miért vonult az ellenzék e része paszivitásba. A deklaráció három részt szögezett le. Az előzmények ás események ismertetésétől eltekintve magában foglalta kritikáját az elmúlt napok eseményeivel szemben az elnökség magatartásának, a másik rész szolidaritást mondóit ki a karhatalommal eltávolított és utóbb a Ház határozatával kizárt képviselőkkel és harmadik részben az abszentálást jelentette be a szerintük fegyveres erőszakkal tárgyalandó házszabályrevizió tárgyalásaival szemben. Bármennyire is sajnálom, hogy az ellenzék egy tekintélyes része eltávozott a házszabályok tárgyalásától, a magam részéről mégis meg kell hogy őszintén mondjam, hogy ennek a deklarációnak egyik okfejtését sem tudom a magamévá tenni. Őszintén ki kell jelentenem azonban azt is, hogy én a Háznak Ítéletét, ínelylyel a szóbanlevő képviselőket sújtotta, a magam részéről súlyosnak, adott viszonyaink között szerencsétlennek tartom. Ez a körülmény azonban, valamint az, hogy a parlamenti botrányok a korrupció vádjával kapcsolatosan törtek ki, nem akadályozhatnak meg engem abban, hogy ezen deklaráció helytelen okfejtésével szemben a magam álláspontját világosan körvonalazzam. (Halljuk! Halljuk!) Én az ítélettel szemben megtettem azt, amit alkotmányos utón, mint képviselő, megtehettem. A Ház máskép döntött, nekem nincs más módom, mint hogy a Ház határozatát respektál jam. (Helyeslés a. jobboldalon.) He nem azonosíthatom magamat az előzményekkel sem. Azon a bizonyos pénteki délutánon olyan rendzavarás történt, amely meghaladja a normális parlamenti rendzavarás fogalmát, (ügy van! a jobboldalon.) Én ugy érzem, hogy öt év politikai küzdelmét kellett volna cserbenhagynom akkor, ha én ezzel a rendzavarással bármilyen tekintetben is azonosítottam volna magainat. (Taps a jobboldalon.) Öt év óta ezen a helyen küzdök azért, hogy ebben az országban a jog vegye át korlátlan uralmát. Nem hagyhatom cserbe ezt a politikai álláspontomat akkor, amikor a legfontosabb kérdésben, az alkotmányos jogrendben látok olyan megzavarást, amely egyetlen fix pontunkat, a nemzetgyűlést dobta volna oda egy forradalmi játék martalékául. (Ugy y an! a jobboldalon.) Épen ezért nem azonosíthatom magamat az eseményekkel, de nem azonosíthatom magamat azzal a kritikával sem, amellyel az akkor elnöklő elnök ur magatartását az ellenzék egy része illette. Az elnök ur a házszabályok, a józan felfogás szerint ós a legfőbb állami rend szempontjából kénytelen volt ugy eljárni, mint ahogy eljárt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De ha nem tudom magamat azonosítani az eseményekké] s az elnökség' magatartásával szemben hangoztatott kritikával, ebből logikusan folyik, hogy nem tudom azonosítani magámat a passzivitás álláspontjával sem. Én a passzivitás álláspontját nem tartom se őszintének, se jogosnak, se bölcsnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Östör József: Nagyon helyes !) Nem tartom őszintének azért, mert az ellenzék fegyveres erőszakra hivatkozik, de^ elfelejti ugyanakkor az ellenzéknek ez a része, hogy abszentálta magát attól a bizottságtól is, ahol fegyveres erőszakról nem lehetett szó. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem tartom jogosnak sem. Én nem vonom kétségbe a passzivitásnak, mint alkotmányos politikai fegyvernek jogosultságát, de ez csak egy esetben használható: abban az esetben, ha alkotmánysérelemre tud támaszkodni. (Ugy van ! jobbfelől.) Ebben az esetben a passzivitás, szövetkezve az idővel, visszhangot találva a közvéleményben, eredményt elérhet, sikernek forrása lehet, egyéb esetben legfeljebb a sikertelenség-, a meddőség, és a gyöngeség kinos palástolásává válik. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha már itt tartunk, akkor meg kell mondanom azt is, hogy a passzivitás fegyverének alkalmazását én a múltban már követeltem ezektől a t. képviselőtársaimtól. Követeltem először akkor, amikor a régi nemzetgyűlés bezárása után a kormány választójogi rendeletet bocsátott ki és követeltem másodszor akkor, amikor ez a nemzetgyűlés összeült, hogy paszszivitással tiltakozzunk a mi felfogásunk szerint alkotmányellenes alapon egybehívott nemzetgyűlés működése ellen. Akkor engem magamra hagytak ezek a t. képviselőtársaim. Azóta két és fél év múlt el, két és fél évig dolgozott a nemzetgyűlés, leraktuk a jövő fejlődésének uj alapjait, résztvettünk a tárgyalásokban, résztveszünk a, végrehajtásban, különösen résztvesznek azok a t. képviselőtársaim, akik a szanálási bizottságban maguknak helyet biztosítottak. Nem őszinte, nem jogos, nem méltányos akkor azt követelni tőlem, hogy én két és fél év után tegyem kétessé a törvényességét azoknak az alapoknak- amelyeken velük együtt két és fél évig dolgoztam. (Ugy Van ! Ugy van! jobbfelől. — Berki Gyula: Bölcs beszéd!) A passzivitás éles fegyver, nem való gyermek kezébe (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,), akik sértett hiúságból, sérelmi politikából, pártszempontból játszanak vele. Nem találtam azonban a passzivitás kimondását bölcsnek sem. A komoly ellenzéki politikának az a feladata, hogy sikereket érjen el az ellenzéki pozícióból, az elért sikereket konzerválja és gyarapítsa. Ebből a szempontból nem magamra, nem az én szerény véleményemre, hanem Apponyi Albert mélyen tisztelt képviselőtársam szavaira kell hivatkoznom, aki felvetette a kérdést, vájjon ha az ellenzéknek ez a része bevonult volna a bizottságiba, mely a házszabályrevizió kérdését tárgyalta, nem ért volna-e el többet, nem ért volna-e el nagyobb eredményeket. (Östör József: Kétségtelenül !) Az ellenzék e része abszentálta magát a bizottsági tárgyalástól, abszentálja magát a plenáris tárgyalástól, de ezek a körülmények nem változtathatnak azon. hogy mi, akik az ellenzéki kötelességtel jesitést más szemszöghői nézzük, akik nem adjuk oda magunkat gyerekes játékoknak, ne teljesítsük törvényhozói kötelességünket. Ezzel el is dőlt már ^ reám nézve a passzivitás kérdésében való álláspont vitatása ; a magam részéről itt vagyok és teljesíteni akarom azt a kötelességemet, amelyet választóimmal és saját politikai lelkiismeretemmel szemben elvállaltam. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem vagyok hajlandó arra, hogy egy uj gravamen-politika kicsinyes, sokszor visszataszító harcaiban veszélyeztessem a konszolidációnak azokat az eredményeit, amelyekért éveken keresztül küzdöttem és amely eredményekért vállalt kockázatban odadobtam mindent, amit egy politikus ilyen esetben csak áldozhat vagy kockára tehet. S ha valakinek ez az ellenzéki álláspont nem eléggé ellenzéki és ha valaki én rajtam több ellenzékiséget reklamál ez urak részéről, azoknak én csak ezt felelem : Én ezen a helyen négy év becsületes poli-