Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-348
A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. é egyes tetteire s mulasztásaira, mint összes politikájára nézve, folytonosan ellenőrködni; s kinyilatkoztatjuk, hogy ezen ellenőrség sikerére az alkotmány által nyújtott minden eszközöket törvényszerűséggel, s lojalitással (Egy hang a jobboldalon: Ez a fői) használni el vagyunk határozva. De mi az ellenzést vagy pártolást nem szemétekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépéseit fogjuk helyteleníteni, sőt tehetségünk^ szerint ellenezni, melyek formájukban vagy lényegökben törvényelleniek, vagy köveikézményeikben a haza közérdekeire s az alkotmányos élet fentartására és kifejlődésére károsak". Igen t. Nemzetgyűlés! Meg lehet érteni, hogy miért volt akkor ilyen nemes magatartása az ellenzéknek. Az Kölcsey Ferencekből, báró Wesselényi Miklósokból, Deák Ferencekből, tehát olyan magas felfogású magyar emberekből állott, akik meg voltak arról győződve, hogy akik szemben ülnek, azok is tisztességes magyar emberek, {ügy van! ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a helyes!) Az ellenzéknek tehát ilyen nemes értelemben kell nemes hivatását teljesitenie. Griger Miklós t. képviselő ur rámutatott arra, hogy még a világnézeti különbségek sem akadályozhatják meg a tisztességes hangot és a német centrum és a szociáldemokraták példájára hivatkozott. A képviselő ur szépen átgondolt beszédében a múltra vonatkozóan azt a véleményt fejezte ki, hogy a parlamenti tekintélyének lejáratására szolgált ciZ cl körülmény is, hogy a szabadelvű párt hosszasan uralkodott anélkül, hogy az úgynevezett politikai váltógazdaság' bekövetkezett volna. Lehet, hogy a képviselő urnák igaza van, mert valóság az, hogy a fúzió után hosszú ideig a szabadelvű párt volt uralmon. Csakhogy a legutóbbi időben mégis változást, ha nem is javulást mutatott az a körülmény, hogy 1906-ban az ellenzék, a koalició került uralomra. A magam részéről legalább Is kétségbevonom, hogy akkor bekövetkezett volna Fourier jövendölése, hogy a tenger vizéből limonádé vált volna és vidámabban csergedeztek volna a patakok. Ekkor sem tudták csak rövid ideig fentartani uralmukat, t. i. amig a felizgatott közvélemény melléjük állott, mert azután az ugyancsak liberális irányzatú munkapárt vette át az uralmat. Lehet, hogy igaza van a képviselő urnák, hogy ha ez a körülmény előbb bekövetkezett volna, ez nagyobb változást idézett volna elő, én azonban ezt a gondolatot feltétlen remédiumnak nem tartom. Helyesen mondotta Griger Miklós _ képviselő ur, hogy a tekintélyt az is lejáratja, ha a házszabályokkal, nfm épen azok betűjével, de szellemével visszaélnek. Felemiitette a hatórás beszédeket. Azt mondja a francia: Qui dit trop, ne dit rien. Aki nagyon sokat beszél, az vagy ügynök, vagy nincs igaza. Kevés szóval is meg lehet mondani valakinek a véleményét és én a magam részéről, nem titkolom, azt hiszem, hogy a szabadszólás fogalmának kelléke az, hogy valaki álláspontját, gondolatát félelem és büntetés nélkül elmondhassa (ügy van! a jobboldalon.), nem tartom azonban szabadszó1ásnak azt, ha én mást beszélni nem engedek. Már pedig a szabadszólást arról az oldalról, ahol most nincsenek jelen, körülbelül igy értelmezik. Azt sem tartom elvégre a szabadszólás fogalmi körébe esőnek, ha nem vesznek "részt a tanácskozásba, ami pedig kötelességük volna, illetőleg, ha a tanácskozás komolyságát megakasztják. i december hó 4-én, csütörtökön. 121 Azt mondja Griger képviselő ur, hog-y mi, ezeken a padokon ülők vagyunk hibásak, még pedig azért, mert a mi pártunk részéről debattereket nem küldenek ki. Erre a következőket vagyok bátor tisztelettel előadni. Ugy a szanálási vita, mint a vámtar if a java slat lalkalimával ezekről a padokról többen felszólaltunk. Egyikünk-másikunk talán mélyreható tanulmány után szakszerűen igyekezett véleményét, nézetét kifejteni, a magam részéről azonban mindkét felszólalásomban egyenesen vitáztam az ellenfél érveivel. VégTe is csak érvekkel szemben lehet vitázni; gorombaságokra legfeljebb ellengorombaságokkal lehetne válaszolni. Ismerve azonban Griger képviselő ur nemes lelkületlét, nem hiszem, hogy az ő buzditása erre irányulna. Az a kérdés itt, igen t. uraim, hogy van-e szViikség v '• házszabályrevizióra. (Csik József: Nincs!) A közbeszóló Csik József képviselő ur, aki nevéhez méltó gyorsasággal kisiklott — most már bent van (Derültség.) — és Szabó József képviselő ur beszédében erre abszolút nemmel felel, habár Szabó képviselő ur a szigor tekintetében pozitiv kijelentést is tett. azt mondotta, hogy a szigor mértéke és az alkalmazható eszközök elégségesek. Az ellenzék t. szónoka, Grig-er Miklós, feltétlenül szükségesnek tartja a szigort, mert azt mondotta, hogy az a modor és az a hang, amely ebben a teremben — ugy látszik — otthont szerzett, aláássa a. parlament tekintélyét a választók, s általában a közönség nagy tömegeiben, s a tisztességes haug- megóvása — azt hiszem — sokkal magasabb közérdek, semhogy afelett vitatkozni lehetne. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarjuk mi megbénitani a szólásszabadságot, t. Nemzetgyűlés. Mi is tudjuk, átérezzük őseink szellemét, akik mindig a szólásszabadság védelme mellett állottak, csakhogy akkor az a szólásszabadság- valóban veszélyben is forg-ott. 1807-ben báró Vay Miklós generálist a főrendi táblán mondott beszéde i miatt nemcsak összes rendjeleitől, méltóságától, hanem állásától is megfosztották. A szólásszabadságról talán a világ szónokai között sem beszélt senki olyan gyönyörűen, mint amilyen szénen beszélt Deák Ferenc 1835 iunius 16-án. j július 1-én és augusztus 5-én, amely beszédéből különben Griger Miklós képviselő ur idézett is. Csakhogy milyen állapotok voltak akkor! Szatmár vármegye közgyűlésében felszólalt Wesselényi ugyanakkor, amikor a vármegye megváltoztatta utasítását és ennélfogva Kölcsey Ferencet visszahívta. Wesselénvi Kölcseyt azért hivta segítségül, hogy megváltoztassák a vármegye hangulatát. Ez azonban nem történt meg és Wesselényit meglehetősen erős. tüzes magyar lelkéből mondott beszéde miatt notaperbe vonták. A nota-per pedig nem volt tréfa, mert személy- és jószágvesztésre szólt a marasztaló itélet. A miarasztaló Ítélet mint Da] mokles-kard természetesen igen sok embert I gyávává tett, ezek közé azonban nem tartozott Wesselényi Miklós, de nem tartozott Balog-h j János, Bars vármegye követe sem, aki mikor I Wesselényit nota-perbe vonták, magáévá tette Wesselényi szavait. Ilyen körülmények között tartotta meg beszédét Deák Ferenc. Őseink nemcsak az országgyűlésen védték nagyon a szólásszabadság jogát és tartották azt fontosnak, hanem fontosnak tartották M megyegyűlésen is. (Ugy van! a jobboldalon) Ennek az volt az értelme, hogy a nemzetgyűlés készítette az utasitás szövegét, amely hosszú viták között jött létre; a megyegyülés adta az 88' :
