Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-348
122 A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. évi december hó 4-én, csütörtökön. utasítást a követeknek, s a követek ehhez alkalmazkodni is tartoztak, következésképen igaza van Deák Ferencnek, amikor azt mondja, hogy a követek szabad szólása voltaképen -rezultátuma a megyék szabad szólásának. Mokesay Zoltán t. barátom már beszélt arról, hogy amennyire féltett kincsként őriztük a magyar nemzet alkotmányának alapkövét, a szólásszabadságot, épngy megvol* a nemz T jogérzetében az is, hogy az ezek ellen visszaélőket megfelelő büntetéssel sújtsa. Ez volt az u. u. széksértósi büntetés. A Hármas-könyv második részének 69. címe e részben azt mondja: .,quod propter illicita verba comitti soleat violatio sedis judieiariae"; az 1635. évi 89. tc.-ben ezeket a szavakat találjuk: „propter vituperia aliasque evidentes dehonestationes", az 1625:62. c. ekként rendelkezik: „severissime sancitur, ut imllae contumeliae in loco publici eonsessus admittantur, et si quid ejusmodi perpetraretur, persona deliquens statim citetur, ac .indicium de illó célèbre tur", tehát azonnal meg lehet citálni és Ítéletet hozni. Az 1723 : 57. cikkely pedig- ezeket a törvényeket megerősitette és a széksértés büntetést a megyegyülésekre is kiterjesztette, azzal a hozzáadással: „ut staute eadem congregatione infligatur". Ezek szerint a szólásszabadsággal visszaélők sem fiskális, sem kriminális, sem egyéb büntetés alá nem estek, hanem kizárólag erre az útra, erre az eljárásra szoríttatott a megtorlás. Azt hiszem;, igaza volt Puky Endre t. barátomnak tegnap elmondott komoly beszédében, midőn annak a nézetének adott kifejezést, hogy mostani alkotásunknál a magyar jog szellemében kel] hosrv maradjunk. Megóvni, nem bénítani a szólásszabadságot, de a visszaélések tekintetében megtorlást alkalmazni. Ernszt Sándor t. képviselőtársunk, de Appouyi Albert gróf t. képviselő ur is rámutatott beszédében arra az összefüggésre, amely kétségtelenül fennáll a házszabályok és a választójog között. Magától értetődik, hogy mindenki abban a házban, ahol születik, vagy abban a körben, ahol nevelkedik, bizonyos benyomásokat szerez, bizonyos szokásokat sajátít el és akármennyire teli legyen is mindenkinek szája a demokrácia jelszavával, már engedelmet kérek, csak egészen más levegő volt a régi országgyűlésen, mikor Ugrón Gábor t. barátom boldog emlékezetű és emlékünkben is tisztelt atyja volt az ellenzék egyik vezére, mint ha rágondolunk Pikler Emilre, vagy Propperre. (Derültség jobbfelől.) Nem okvetlenül szükséges azonban, hogy valaki azért, mert alacsony sorsból ered, meg ne szokja az úriember modorát. Hiszen tapasztaltuk, hogy csizmadiamester fiúból lett hercegprímás, Simor János és Horváth Boldizsár is egyszerű, becsületes szülők gyermeke volt, de lelkük nevelése megvolt. Ez a fontos. Ha mi a néprétegekuek választójogot adunk anélkül, hofy lelküket a ióra, nemesre. , polütiai iskolázottságra neveinők, akkor félszeg dolgot teszünk, és igaza van Apponyi Albert grófnak, de ig'aza van Ernszt Sándor igen 1. képviselő urnák is. amikor azt mondják, hogy akkor tulajdonképen egyre szigorúbb szabályok alá kell vonni az ittlévők magaviseletét és szölási hangjukat.modorukat. De kérdezem az igen t. Nemzetgyűléstől és az ország minden gondolkodó emberétől, hogy a ráfogások. rágalmazások, szidalmazások, beestelenségek után lehet-e még azt kérdezni, hogy szükség van-e a házszabályrevizióra? (Vav vont jobbfelől. — Srábő József: Nem szűnnek meg ezek után sem! Épen rá akarok térni Szabó képviselőtársam beszédére, mely igen magas színvonalú, tárgyilagos beszéd volt; de a t. képviselő ur is megengedi, hogy nagy íigyelemmel meghallgatott tárgyilagos beszéde után a magam részéről tiszteletteljesen ellenészrevételeimet megtegyem. Szabó József képviselő ur is, de Griger képviselő ur is tulajdonképen főleg a klotür ellen foglaltak állást. A különbség csak az, hogy míg Griger képviselő ur azt mondotta, hogy a házszabályrevizióra szükség van, inert azt a modort és hangot, amely itt uralkodik, megtűrni tovább nem lehet, addig Szabó képviselő ur azt mondja, hogy ezt a modort és hangot a házszabályok bizonyos kezelésével, az elnökök bizonyos energiájával meg lehet akadályozni. A kérdés az, lehet-e ilyen kivezető utat találni. Azt hiszem, sokkal helyesebb lesz, ha a szabályok is szigorúak lesznek. Griger képviselő ur azonban feleslegesnek és veszélyesnek tartja a klotürt. Feleslegesnek mondotta azért, mert bár beismeri, hogy hatórás beszédek, fecsegések és locsogások voltak, azonban tulaj do nképeni obstrukció nem volt. Ugyanebben a véleményben van Szabó t. képviselő ur is, hogy itt obstrukció tulajdonképen nem volt. Uraim, kétféle obstrukció van: van technikai obstrukció — azt hiszem, ezt senki sem helyesli — és van úgynevezett beszédes obstrukció. Engedelmet kérek, a hatórás, beszédet mindig obstrukciónak fogom deklarálni. Azt mondja azonban Griger képviselő ur, hogy ez nem is lehet sikeres és hivatkozott arra, hogy 1918-ban egy törpe kisebbséggel szemben sem mutattak a szigorú házszabályok remediumot. Veszélyesnek azért tartja ezt, mert a magyar embernek az a szokása, hogy beszél. Hát ez igaz. (Derültség.) A magyar embernek az is a szokása, hogy ha csárdában van, megkédezi, ki a legény a csárdában? Szabolcska Mihály verse jut eszembe. De ha semmikép sem helyeslem azok magaviseletét, akik másokat becsületükben sértenek és megakadályozzák a csendes tanácskozást, viszont fájdalommal látom azt, ha egy képviselőt mégis kivezetnek. Sokkal okosabb talán a klotür — mondjuk szájkosárnak — (Szabó József: Ezután is ki fogják vezetni), mert ez tulaj donképen csak azt kívánja tőlük, hogy röviden mondják el véleményüket. Ha azt látom, hogy a költségvetés általános tárgyalására húsz nap van kontemplálva, az indemnités tárgyalásánál egy szónok részére tizenöt perc megállapítva, ezt én magam részéről elégnek tartom, mert véleményemet arról, hogy valamit pártolok vagy nem pártolok, még 15 percnél kevesebb idő alatt is elmondhatom. Amit Ernszt képviselő ur a demokráciáról mondott, tökéletesen helytállónak tartom és ahhoz nincsen hozzátenni valóm. Apponyi Albert gróf t. képviselő ur beszédében határozottan a titkos választójog mellett foglalt állást. Én azzal a tisztelettel, amellyel nemcsak magas korára, nemcsak fényes múltjára, és közéleti pályájára, hanem külföldön hazájával szemben szerzett érdemeire tekintettel neki mindnyájan tartozunk, ellenkező álláspontot foglalok el. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem először hangoztatom ezt, mert már felszólaltam és nem kérdeztem, hányan vannak a pártban, nem kérdeztem, lesz-e valaki a hátam mögött, hanem volt annyi bátorságom, hogy kimondottam, hogy a titkos választójog mellett semmi körülmények között nem leszek, még ha le is kell vonnom a konzekvenciákat és a
