Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-348

120 A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. évi december hó 4-én, csütörtökön. nak amúgy is nehéz helyzetét nehezebbé tette az ellenzék egy; részének magatartása. Nevezetesen az ellenzéknek az a része nem teljesítette azt a feladatot, azt a nemes hivatást, amely az ellenzékre vár; de megfeledkezett a kritika udvarias hangjáról és azonkivül — mint Griger Miklós t. képviselőtársam is mondotta — invektivákkal, ráfogásokkai, durva sértésekkel (Csík József: Ezután is meglesznek! Ezen nem változtat az uj házszabály!) illette a kormányt és annak pártját, holott én azt hiszem, erről a padokról az ellenzéket egyáltalában senki sem provokálta. (Ugy van! Ugy van!) Ezt megtette az ellenzék provokáció nélkül is. Azt hiszem, épen a szociáldemokrata párt távollevő képviselőinek lehet legkevésbé okuk a neheztelésre. Kiérik emlékezetünkben van még az a pártértekezlet, amikor a kormány t. elnöke saját pártja egy részének felfogásával ellentétben, ama bizonyos sztrájk alkalmával, elment az engedékenység legvégső határáig. Meg lehetett volna érteni az ellenzék ama részének felháborodását, ha az ellenzéknek ezt a részét sérelem érte volna, a felzaklatott indulatok alapján, de ilyen dolgok a mi részünkről nem történtek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor: A felzaklatott indulatokról sem igen tudok, habár talán erre az illető párttöredékek sajtója... (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni, képviselő urak! (Csík József: Nem tud beszélni!) Csendet kérek! Barthos Andor:... és maguk a felszólalások is törekedtek. Nem fogja senki tagadni, hogy az ország házának tanácskozóterme szégyenletes botrányok színhelyévé lett (Ugy van! Ugy van!), pénteken pedig ez parlamenti anarchiává fajult. (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Graeffl Jenő: Ezt elvitatni nem lehet!) Mert mi más az» mint anarchia, amikor az elnök a szónoktól megvonja a szót s ennek ellenére a szónok mégis tovább beszél (Hegedűs György: Születési hiba!); mi más az. ha az igy ellenszegülő szónokot saját pártja nemcsak buzdította, hanem éktelen orditozással, az ezen a padokon ülők folytonos sértegetésével és szidalmazásával támogatta is. Csik József: De ennek meggátlására nem kell uj házszabály! A rendzavarókat a régi házszabályok alapján is kivezették! — Elnök csenget.) És nem parla; menti anarchia-e az, ha órákig tartó pokoli zaj a tanácskozást egyszerűen lehetetlenné teszi? (Ugy van! a jobbolodalon.) Azt, ami pénteken történt, nem mi provokáltuk (Ugy van! a középen.) és én valóban elismeréssel adózom a t. elnök ur magatartása lelki nagyságának, és tisztában lehetünk azzal, különösen mi, a kormányt támogató két párt, valamint azok a t. képviselő urak, akik ellenzéki nemes hivatásuk gyakorlásában objektivitásukat el nem vesztették, hogy e lelkierő mellett és az elhatározás e szilárdsága mellett továbbra is ki kell tartanunk. Meggyőződésünk szerint izgatott hangulat ellenére is ezt az álláspontot kellene elfoglalnunk. Én azonban az( hiszem, hogy izgatott hangulatot a kivezetett képviselő urak legfeljebb a maguk és barátaik körében fognak találni, mert a józan közvélemény nem a mi hátrányunkra való bosszankodással már napirendre tért e felett a kiviteli kérdés felett. (Ugy van! a jobboldalon.) Tiszteletteljes nézetem szerint a közvélemény nem mellelük, hanem mellettünk van. Ha azonban ekként áll a dolog, akkor igazán csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy a Ház egyik igen t. tagja, Apponyi Albert g*róf mégis megtette aranyhid-inditványát. Proppemek és Esztergályosnak épitsünk mi aranyhidat ebben a drága időben? (Derültség. — Varsányi Gábor: Olcsóbb anyag is megteszi !) Olcsóbb építőanyag is meg fogja járni és nem kételkedem, hogy azok a képviselő urak, akik ekként viselkedtek, még saját választóik körében sem valami nagy rokonszenvvel találkoznak (Ugy van! a középen.), mert hiszen minden komoly választó tudja, hogy a közbizalom nem azért küld ide valakit képviselőnek, hogy képviselőtársaival gorombáskodjék, azokat becsmérelje, gyanúsítsa, hogy itt folytonos botrányt csináljon, hanem hogy teljesítse^ kötelességét, az ellenőrzés komoly hivatását. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy mi az ellenzék feladata, azt szabatosabban és szebben nem fejezte ki senki, mint a nagy magyar ember, Deák Ferenc, aki 1845 november 10-én elmondott beszédében igy nyilatkozott (olvassa): „Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenzeni, mert azok a kormánytól jövének. Kisérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fentartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójjon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége". Majd igy folytatja (olvassa): „Nekünk, akik az ellenzékhez számittatunk, ha valaha, most leginkább kötelességünk... (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Barthos Andor:... szigorúan vigyázni minden lépéseinkre. Vessen ki-ki számot belső meggyőződésével s mit józan megfontolás után | jónak lát, mit keble Istene sugall, a mellett I álljon nieg ingatlanul, csüggedést nem ismerő I szilárdsággaL Ne tekintsük az pppositiot fénynek, cifraságnak, ne tekintsük azt oly pártnak amelynek feladata megtámadni azt is, ki nem vétkes, ellenezni azt is, ami jó, csak azért, inert mástól származott. Tegyük félre a rossz indulatnak s alaptalan gyanúsításoknak ezerszínű szemüvegét, nehogy számításainkban és a teendők megítélésében csalatkozzunk. Ne higgyük állásunkat könnyűnek. Isten és a világ előtt felelet terhével tartozunk minden cselekvéseinkért, mert egy-két hibás lépés rossz következéseket húzhat maga után, egy félreértés is nagy kárt okozhat a hazának. Őrködjünk, és ami jót lehet, cselekedjünk. Igyekezzünk becsületes utón sikert szerezni becsületes törekvéseinknek, de a tűsténti siker reménye nélkül is teljesítsük kötelességünket". Hallottuk itt a szövetkezett demokrata ellenzék fügefaleveles nyilatkozatát. A fügefaleveles nyilatkozattal szemben egy másik ellenzéki nyilatkozat bevezető sorait fogom felolvasni. Ezt Deák Ferenc szerkesztette 1847-ben (olvassa): „Az ellenzéknek minden alkotmányos országban egyik természetes hivatása a kormány irányában, az ország minden érdekeire nézve mind jog- és törvényszerűség, mind helyesség és célszerűség tekintetéből, ellenőrködni. Mi tehát, kik magunkat a magyar alkotmányos ellenzék tagjainak valljuk, kinyilatkoztatjuk, hogy jövendőre is az ellenzék feladatául ismerjük H kormány irányában ugy