Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-348
A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. éri december hó 4-én, csütörtökön. 119 nem olyan jelentős számban, hogy lia a jövőben azok kinyomatását nem fogja elrendelni az elnökség', ez olyan összeget tenne ki, amely takarékossági szempontból lényeges volna. Ugyancsak súlyosnak találom a házszabálymódositási javaslatnak azt az intézkedésé! is, amely a Ház összehívására Aonatkozik. A régi országgyűlésben, amelynek 400 egynéhány tagja volt, ha az országgyűlés nem tanácskozott, 20 tag aláírása elegendő volt ahhoz, hogy az országgyűlést tanácskozásra összehívják. A két nemzetgyűlés tartama alatt az eddigi gyakorlat szerint 30 tag- aláírása volt szükséges ahhoz, hogy a nemzetgyűlést tanácskozásra hívják össze. Most ez a javaslat 50 tagot ajánl. Ha 50 képviselő aláírása lesz szükséges ahhoz, hogy a nemzetgyűlést tanácskozásra összehív ják, akkor a mai körülmények között nem hiszem, hogy az ellenzék a nemzetgyűlést összehivathassa. Miért akarják az ellenzéket ettől elzárni? Ha 20—30 képviselő fontosnak tartja, hogy a nemzetgyűlés tanácskozásra összehivassék, akkor respektálni kell azt az álláspontjukat, hogy ezt fontosnak tartják. Miért akarjuk mii dénáron korlátozni, lehetelenné tenni, hogy a nemzetgyűlést az ellenzéki pártok, vagy egyes képviselők összehivathassák! Lehetnek olyan fontos kérdések, olyan problémák, amelyeknek letárgyalása sürgős és elkerülhetetlen, ha tehát a kormány nem hívja össze a Házat, vagy pedig az elnökség nem rendelkezik a Ház öszszehivása tekintetében, módot kell adni arra, hogy a képviselők tegyék ezt meg. A jelenlegi ellenzék ötven tagot nem tud összehozni egy kérdésnél, mert ritkán adódik olyan kérdés, amelyben az ellenzéknek 80 vagy hány tagjából ötvenet össze lehetne hozni azért, hogy ilyen összehívás céljából együttműködjenek. Ennek a neimízetgyülésnek legnagyobb ellenzéki pártja 24 tagból áll s ez a legnagyobb ellenzéki párt sem képes összehívni a nemzetgyűlést; a többi pedig széttagolódik és egyszerűen tehetetlenek lesznek e javaslattal szemben. Épen azért, mert ilyen súlyos intézkedéseket tartalmaz maga a javaslat, a magam részéről nem tartom szerencsésnek elsősorban az időt, amelyben mi ezt a javaslatot tárgyaljuk, de nemi tartom szerencsésnek azt sem, hogy ezt a házszabályt az elnök ur intézkedése folytán már most az ellenzék egy tekintélyes része nélkül tárgyaljuk. Akárhogy történt itt a dolog és akár a kitiltás, vagy pedig a szolidaritás következtében van távol az ellenzék, az az egy lényeges, hogy házszabályokat akarunk alkotni a nemzetgyűlésnek; épen azért módot kell adni arra, hogy ehhez a képviselők hozzászólhassanak, hogy ezek a házszabályok egyöntetű akarattal emeltessenek erőre. Mindezen okoknál fogva a javaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem tartom elf oga dhatónak. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Barth os Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Tökéletesen egyetértek az előttem szólott t, képviselőtársammal abban, hogy valóban szégyenletes az az állapot, amelyet ani ebben a nemzetgyűlésben tapasztalunk. Meg kell bélyegeznem a mai ülést is. Mégis csak szégyen-gyalázat, hogy akkor, amikor ilyen fontos kérdésről van szó, mindössze 18—20 képviselő legyen a tanácskozó teremben. Igaza volt Griger Miklós t. kénviselő urnák, mikor e kérdésről hasonló felháborodással szólott, amely az előttem szólott t. képviselő társam lelkét és az én lelkemet is eltölti, Azt tapasztaljuk, hogy a botrányszag hozza ide a képviselőket; azt tapasztaljuk, hogy semmiféle komoly kérdéssel szemben ni'ncsen meg az a figyelem, nincsen meg az a kötelességérzet, amellyel minket megbízóink ideküldtek. meri hiszen ha valakinek van bátorsága felvenni fizetését és illetményeit, legyen meg benne az a becsületbeli tisztességérzet, hogy teljesítse a kötelességét is. (Ufjy van! Upv vem!) Teljesen átérzem lelki felháborodását előttem szólott t. képviselőtársamnak, t. barátomnak. Abban is egyetértek vele, hogy nincsen nagyobb botrány, mint az, ha valaki, akinek a közéletben példát kellene nyújtania a kötelességteljesítés terén, az maga rossz példát ad ebben a tekintetben. Mit szól iának akkor a tisztviselők és mások, ha azt látják, hogy a, törvényhozó testület tagjai maguk járnak elől a rossz, példával? Igaza van a képviselő urnák abban, hogy a parlament tekintélyének lejáratásához ez a körülmény alaposan hozzájárul; valamint azt sem tudom megcáfolni, hogy a korteskedések ideje alatt bizony itt is, ott is már elég szenvedélyes hangok nyilatkoztak, meg. Emlékszem pl. arra, hogy Mátészalkán az 1920-iki választások alkalmával Halle r István képviselő ur felemlítette azt, hogy miképen lehet elhinni azt, hogy Barthos Andor cs. és kir. kamarás, azután meg gróf Széchenyi Viktor kisgazdapártiak legyenek. Mennyi gyanúsítás, mennyi demagógia van ebben? Épen azért ne méltóztassanak az egészet hozzánk adresszálni. (Szabó József: Ez csak tárgyilagos megállapítás!) Nem mondtam azt, hogy nem méltóztatott tárgyilagos lenni, csak ne méltóztassanak az egészet a mi számlánkra írni, mert azt hiszem, hogy a hang szenvedélyessége tekintetében •— nemi mi ketten — de az egyes pártok nem vethetnek egymás szemére semmit sem. Nagyon helyesen disztingvált a t. képviselő ur, és szabatosan mondotta meg azt, hogy itt voltaképen a jogalkotás a cél. (Csík József: Csakhoirv a cél nem szentesíti az eszközt!) A jezsuita elv — finis sanctificat media — a becsületes embereknél már régen skartba tett felfogás. A fegyelmi szabályok szigorát ő is helyesli, egyben azonban mégis kifoffást emel. Kifogásolna azt, hogy itt a képviselők lealázkodjauak. a terem közepére menve, bizonyos ünnepélyes keretek között bocsánatot kérjenek. Engedelmet kérek, ezt nem kell megcáfolnom. A képviselő ur ebben a tekintetben kényelmes helyzetbe hozott engem, mert önmaga is gyengifetfe ezt az aggodalmát, amikor azt mondotta, hogy a képviselők magaviseletétől függ az, hogy ilyen helyzetbe ne kerüljenek. Az bizonyos, hogy nekünk súlyos idők után igen komoly feladataink vannak, mert nemcsak a ma kérdéseit kell megoldanunk, hanem a nemzetet egy boldogabb jövőre kell előkészítenünk s ezt azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe. Ha ez a párt és a kormányt támogató másik párt is azt tapasztalta, hogy a kormányzat a sok belső baj és a meggondolatlan veszélyeztetések közepette is szilárd meggyőződése alapján erős kézzel és kellő óvatossággal vezeti az ország rendjét s a jövőre nézve is hivatást érez magában erre a vezetésre, akkor természetesen ennek az uralkodó pártnak, a kormánypártnak és a kormányt támogató másik pártnak kötelessége volt a házszabályreviziót napirendre hozni. ITgy az előttem szólott t. képviselő ur, mint Griger Miklós képviselőtársam is elismerte, hogy itt bajok vannak és a kormányNAPXÍÖ XXVIJ, !!-;