Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-348

118 A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. évi december hó 4-én, csütörtökön. akiknek lelki gyötrelmet okoz egy negyedórás beszéd elmondása. (Mozgás jobbfelől.) Nem tartom helyesnek ezt azért, mert azt a kényelmet fogjuk biztositani egyes törvényhozóknak, hogy egyszerűen egy titkárt fognak tartani és az a titkár fogja az interpellációkat elkészíteni, a képviselő egyszerűen csak aláirja és benyújtja az elnöknek, úgyhogy valaki más fog abban az interpellációban beszélni, nem pedig az a képviselő, aki azt szignálta, akinek a neve alá van irva. Azt hiszem, hogy az Írásbeli interpelláeiós jog erre lehetőségei nyújt, épen azért nem tartom; ezt nagyon kívánatosnak és szerencsésnek. De, mondom, siílyosak azok a korlátozások is, amelyek közé az interpelláció technikai része van illesztve. A 197. § ugyanis elrendeli, hogy a bejegyzésnek két nappal előbb kell megtörténnie, mert az előtte való ülés elejéig szabad csak interpellációt bejegyezni. A képviselőnek azután nyilatkoznia kell az előtte való napon, vájjon interpellációját tényleg el fogja-e mondani, vagy nem, és az interpellációt két példányban el kell készitenie, mielőtt azt elmondhatná. Kimondja továbbá a javaslat, hogy amennyiben a képviselő nyilatkozik, hogy interpellációját elmondja, azonban mégsem mondaná el, akkor arról a tárgyról többé ő már nem interpellálhat az alatt az ülésszak alatt. Hogy ezek milyen súlyos hibák, azt mirigyért egy példával fogom megvilágítani. Tegyük fel, hogy én a magam részéről nagyon fontosnak tartom a munkanélküliség problémáját; erre vonatkozólag interpellációt jegyzek be s nyilatkozom, hogy az interpellációt el kívánom mondani, másnap azonban^ nem jöhetek be, mert valamilyen okból akadályozva^ vagyok ebben. Az elnök, ha akarja — mondja a iavaslat — elfogadhatja igazolásomat, de ő van hivatva megállapítani, hogy elfogadja-e, vagy nem. Ha az elnök nem fogadja el az igazolást. akkor én ez alatt az ülésszak alatt a munkanélküliség problémájáról többé nem interpellálhatok. Akármilyen veszedelmes lesz ez a kérdés, akármennyi bajt okozhat, akármenynyire is szükségesnek tartom ezt a kérdést mégegyszer tárgyalni és rá a kormány figyelmét felhívni, ezt nem tehetem meg azért, mert eg*yszer elkéstem, vagy valami más ok miatt interpellációm elmondására nem jelenhettem meg. Ezeket az intézkedéseket enyhíteni kell, mert ezeket én sokkal szigorúbbaknak, sokkal súlyosabbaknak tartom, mint magát az interpellációknál való korlátozást. Ezért nagyon kérem a t. kormányt is, fontolja meg, vájjon ezeket feltétlenül fentartandóknak, feltétlenül szükségeseknek tartja-e. Nem ilyen szigorú a javaslat ott, ahol eiisedményeket keli tenni, amikor például a klotürt kell alkalmazni. Ha pl. a képviselők a vita, bezárását indítványozzák, ehhez nem kell írásbeli indítvány, a képviselők egyszerűen szóbelileg indítványozhatják ezt. Ugyanilyen enyhítéseket tartalmaz a javaslat a többségnek a kötelességtel jesités alól való felmentése tekintetében. A javaslat ugyanis kimondja, hogy ha a nemzetgyűlés nem határozatképes, akkor napirendi indítvány nélkül szétmehet. A mostani házszabályok követelik és biztosítják is azt, hosy napirend megállapítása nélkül a Házat szétküldeni nem lehet, az uj házszabályok szerint azonban, ha a nemzetgyűlés nem határozatképes, mert nincs 40 kötelességét teljesitn képviselő a Házban, aki a tanácskozásképességet biztosítja, akkor, mert a Ház nem tanácskozás- vagy határozatképes, az elnök ur egyszerűen napirendi indítvány nélkül berekeszti az ülést és másnapra hívja össze a nemzetgyűlést azért, hogy megbeszéljék a további teendőkről való intézkedés szükségességét. Ez időpazarlás és egyenesen felhívás arra, hogy a képviselőknek nem kell kötelességüket teljesiteniök, felhívás arra, hogy a többségnek és a nemzetgyűlésnek nem muszáj a tanácskozásképességet biztosítania, mert ha a nemzetgyűlés nem tanácskozásképes, nem lesz baj még akkor sem, ha az elnök ur napirendi inditványára kerül a sor. A 189. § pedig már előre is gondoskodik arról, hogy ezt a nyugodtságot, ezt a semmittevést ne zavarja meg valamelyik képviselő, mert a 189. § kimondja, hogy a szónok nem kérheti a tanácskozásképesség megállapítását, amint a jelenlegi házszabályok szerint kérheti; az ui házszabályok expressis verbis kimondják, hogy a tanácskozásképesség megállapítását nem lehet kérni. Ha a házszabályok ugy intézkednek, ha a kormány szükségesnek tartja, hogy a szónok ne kérhesse a tanácskozásképesség megállapítását, amikor azt látja, hogy két-három embernek beszél mindössze, akkor legalább intézkedni kellene a javaslatban arra, hogy az elnök hivatalból legyen köteles őrködni afelett, hogy a nemzetgyűlés mindig tanácskozásképes legyen. Akkor készséggel elfogadom, hogy a szónokok ne vethessék fel a tanácskozásképesség' kérdését, ha nekem az a megnyugvásom van, hogy az elnök maga hivatalból gondoskodik arról, hogy a Ház tanácskozásképes legyen, s ha nincs jelen 40 képviselő, akkor felfüggeszti az ülést. Ilyen intézkedést azonban magában a javaslatban. sajnos, nem találok. Ugy látom, mintha a javaslat egyenesen azt célozná, hogy kötelesség nem teljesitésre hívja fel a képviselőket, hogy minél inkább szabad kezet biztosítson arra, hogy mindent csináljon a képviselő, csak ne teljesítse kötelességét. Az uj házszabályok szerint az, aki nem csinál semmit, jól csinálja dolgát, mert ha valamit csinál, akkor már szemben találja magát a házszabályokkal. Végezetül még csak azt emlitem meg, hogy elhibázottnak tartom magának az inditványozási jognak a gyakorlását is, mert az a rendszer, amely eddig volt, egészen megfelelő volt. hiszen semmi kifogást nem emeltek az indítvány ozási jog- eddigi alkalmazása ellen. Hogy most az elnöknek akarják biztositani azt a jogot, hogy ha egy képviselő indítványt terjeszt a nemzetgyűlés elé, azt szabályszerűen bejegyzi az inditványkönyvbe és Írásban beadja az elnöknek, az elnök map döntsön afelett, hogy az indítványt ki kell-e nyomatni, vagy sem. ezt nem tartom helyesnek. Nem tartom nagyon szerencsésnek, hogy az elnök ur ilyen kényes dolgok ódiumát vegye magára, mert az elnök ur egyenesen bele fog esni abba a hibába, belekénvszerül abba a hibába, ha egyes indítványok kinyomatása felett ő dönt, hogy az egyik képviselő urnák az indítványát ki fogía nyomatni, a másikét pedig nem, s ha egy ellenzéki képviselő indítványát nem nyomatja ki, az azt fogja mondani: azért, mert ellenzéki vagyok. Ez a megoldási mód nem szerencsés. Ezzel nem takarékoskodunk, viszont ez a tanácskozásnak a rovására megy, mert hosrv ahhoz az indítványhoz, amely tárgyalás alá kerül, a képviselők hozzászólhassa. Tíak. feltétlenül szükséges, hogy azt az indítványt nyomtatásban megkapják, hogy így véleményüket megalkothassák róla. Ez lényegtelen takarékoskodás, mert ne^ tudom ugyan, hány indítvány volt az elmúlt évben bejegyezve, de egészen bizonyos, hogy