Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-348
A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. évi december hó 4-én, csütörtökön. J17 nézve is hátrányos lenne, mert egyes esetekben nem tudnák felfogásukat kellően kifejezésre juttatni. Én azonban azt mondom, hogy amit a minister nem tart saját magára nézve alkalmasnak, ne tartsa azt alkalmasnak a képviselőkre nézve sem. Nagyon súlyos hibának tartom a javaslatnak azt a részét, amely a vita erőszakos befejezését, az úgynevezett klotürt akarja behozni. Ezzel képviselőket legelemibb joguküól akarunk megfosztani, attól a joguktól, hogy a napirenden lévő [tárgyhoz hozzászólhassanak. Ez nonszensz, ez egyenesen érthetetlen és elfogadhatatlan. Nem szabad a képviselőt kötelessége teljesítésében korlátozni, megakadályozni; márpedig ez a javaslat megakadályozza vagy megakadályozhatja a képviselőt kötelessége teljesítésében. Ha ugyanis a képviselő szükségét érzi annak, hogy a javaslathoz hozzászóljon, mert van észrevétele, mondanivalója, ezt nem teheti meg azért, mert a Ház többsége, a klotürrel élvén, a vita erőszakos bezárását javasolja. Azért én nagyon meggondolni valónak tartom, hogy a t. kormány legalább a javaslatnak ezen a részén változtasson, legalább ezt a klotürt törölje a javaslatból. Én a klotürt olyan értelemben sem fogadom el — még ha Apponyi Albert gróf igen t. képviselő ur mondja is —, hogy a klotür néba jogos, néha jogtalan. Bocsánatot kérek, ez alkalmas arra, hogy a klotürt ugy magvarázzam, hogy az, ha ellened szól, jogos, ha ellenem szól, jogtalan. Az ilyen labilis törvényszerkesztést, házszabályszerkesztést nem tartom szerencsésnek és elfogadhatónak. Erre vonatkozólag ugyanaz a felfogásom, mint az obstrukeióra és az abszolutizmusra vonatkozólag, hogy t. i. a klotür is épen ugy, mint ezek, soha, semmi körülmények között sem jogos és el nem fogadható. T. Nemzetgyűlés! Az én felfogásom az, hogy itt nem a házszabályokban volt a hiba. Ezek a házszabályok egészen jók. Ha az elnökök a mai házszabályokat megfelelően alkalmazzák, szigorúan alkalmazkodnak annak minden egyes para gráf usáhos és pontjához, akkor ezek mellett a házszabályok mellett is egészen szépen lehet a Ház tanácskozásait vezetni. Hiszen fegyelmi eszköz is — és nem eey olyan, amely előttünk is szimpatikus — elég- áll az elnök rendelkezésére. Ha pl. a képviselő eltér a tárgytól, a jelenlegi házszabályok szerint az elnök figyelmezteti, rendreutasítja; kétszeri rendreutasitás után — sőt, ha szükségesnek látja, még' előbb is — megvonhatja a « z ót a képviselőtől. Itt tehát, ugyebár, olyan súlyos fegyelmi eszköz áll az elnök rendelkezésére, amellyel, ha vele él, meg tudja akadályozni azt, hogy itt mesterséges obstrukciót rendezzen a képviselőház akármelyik része. Ha pedig valamelyik képviselő erőszakos módon meg*akadályozza a nemzetgyűlés tanácskozásait, mint ahogyan például ez az elmúlt pénteken történt, akkor az elnöknek — bebizonyította az elnök ur — hatalmas fegyelmi eszköz áll rendelkezésére, mert a képviselőt rendreutasíthatja, mentelmi bizottsághoz utasíthat ja, sőt, amennyiben azonnali intézkedést lát szükségesnek, még ki is vezettetheti. Elegendő szigorú fegyelmi eszköz van tehát; bizonyítja ezt épen a nemzetgyűlés mai tanácskozása, hiszen képviselők vannak a mai házszabályok alapián a Házból 20—25 napra kitiltva. Ennél szigorúbbat én nem is kívánok a javaslatba felvétetni, mert ez épen eléggé szigorú arra, hogy ha az elnök pártatlanul és szigorúan kezeli a mai házszabályokat, ezáltal a nemzetgyűlés tanácskozásait a jövőben is biztosithassa. A harmadik pont, amelyre még észrevételt akarok tenni, az interpellációs jog korlátozása. Felfogásom szerint, ha már korlátozásról egyáltalában beszélünk, talán az interpellációs jognál lehetne a szólásnak valamilyen korlátozási formáját bevezetni, azért, mert itt tényleg az a helyzet, hogy ha valamelyik képviselő visszaél az interpellációs joggal, illetőleg azt ugy alkalmazza, hogy három-négy óráig, esetleg* még ennél' hosszabb ideig is igénybe veszi a Ház türelmét, akkor elüti többi képviselőtársait attól, hogy az interpellációs joggal élhessen. (Ugy van! jobbfelől.) Itt tehát még meg lehetne érteni bizonyos korlátozást. De ha korlátozásról van szó, akkor a szólás jogot nem minimumra kell szorítani, hanem a maximumot kell beiktatni magába a házszabályba. A gyakorlatból is méltóztatnak látni, és a képviselő urak maguk is érzik azt, hogy ha egy interpellációt előterjesztenek, akkor bizony nagyon vigyázniok kell, ha azt akarják, hogy az interpellációt egy negyedóra alatt előterjeszszék. Én hallottam a túlsó oldalon ülő képviselő uraktól nemcsak beszédeket, hanem 1 olyan interpellációkat is, amelyek negyedóránál lényegesen hosszabb ideig- tartottak. Ha tehát itt korlátozást akarunk, akkor legalább is félórában kellene megszabni az időt, mert e félóra mégis lehetőséget nyújt arra, hogy a képviselő elmondanivalóját összeszorítva tényleg el is mondhassa. Az interpellációs jognak tervbe vett ilyen korlátozása azért Isem indokolt, mert! hiszen az interpelláció elmondásával a képviselők semmit sem vesznek el a tanácskozás idejéből; hiszen szabályaink szerint az interpellációkra már a napirend letárgyalása, után kerül csak a sor, nem a tanácskozási időből vesz tehát el a képviselő egy percet is, hanem a tanácskozási időn túl saját szorgalmából, saját kötelessége teljesítéséből áll fel és mondja el — ha a napirend letárgyalása után is -— észrevételeit, interpellációját. Azt mondja a javaslat, hogy az interpellációnál is, mint egyébnél, a szólásjog- meghoszszabbitható, ha ezt az illető képviselő kéri, illetőleg meghosszabbitható, amennyiben a képviselő országos jielentőségü, nagy közérdeket felölelő kérdést akar tárgyalni. Hát, minden képviselő elmondanivalóját — akár fontos az, akár nem fontos — ő maga fontosnak tartja; azért hozza a nemzetgyűlés elé, mert azt országos jelentőségűnek tartja; azért hozza a nemzetgyűlés elé, mert súlyt helyez reá és azt ő maga is fontosnak tartja. Ki fogja mármost ezek után megállapítani azt, hogy az a kérdés, amelvet ő itt tárgyalni akar, országos jelentőségü-e, igen vagy nem; ki fogja vállalni azt az ódiumot, hogy az egyik képviselővel szemben nagyjelentőségűnek minősiti annak interpellációját, a másikkal szemben azonban jelentéktelennek mondja annak elmondanivalóját! Azért itt is, ha már korlátozásról lehet szó, az a felfogásom, hogy legalább félórában kellene megállapitani az interpelláció elmondási idejét. De nem is abban van a .legnagyobb hiba, hogy az interpellációs jog korlátoztatik, hogy az időhöz van kötve. A súlyosabb hiba az a technikai eljárás, ahogyan interpellálni lehet. Az; Írásos interpellációt egyáltalában nem tartom szerencsésnek és nem tartom helyesnek. Ezt legfeljebb azok tartják helyesnek és jónak, akik nem szeretnek beszélni, vagy
