Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

574 A nemzetgyűlés 347. ülése 1924. törtük el a parlamenti radikális ellenzéknek napról-napra megismétlődő személyes invektiváit, durva inszinuáeióit, (Ugy van ! a jobboldalon.) személyes becsületünkbe, ministerelnökünk szubjektív becsületébe. (Egy hang a jobboldalon: Az ország becsületébe!) és — jól mondja t. képviselőtársam - az ország becsületébe is naponta történt inszinuativ belegázolást, nekünk azt kell mondanunk, hogy Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunk igen helyesen állapította meg, hogy amikor a szélesebb néprétegek képviselői megjelennek egy parlamentben, és egy parlament társadalmi összetételének — hogy ugy fejezzem ki magamat — formája, lényege megváltozik, akkor ahhoz a házszabályoknak is alkalmazkodniuk kell, mert hiszen akkor egészen uj erkölcs és uj szellem jelenik meg. Bőven tapasztaltuk ezt a szélső radikális ellenzék részéről. És én csak azt gondolom, hogy Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselő ur, aki a saját nagy lelkéből kiindulva mérlegeli a parlament lelkének, szellemének megnyilatkozását, talán kissé ideálisan látta a helyzetet» amikor azt mondotta, hogy még a klotür kérdésében is hajlandó engedményre a költségvetés és külpolitikai javaslatok tekintetében, de addig, mig a nép igazi akaratát kifejező választójog alapján nem ül össze egy parlament, e tekintetben nem tudja lelkiismeretével összeegyeztetni a klotür kérdésének általánossá tételét és általános bevezetését. Meg tudom érteni gróf Apponyi Albert t. képviselő urnák ezt a felfogását, de legyen szabad utalnom arra, hogy az első nemzetgyűlés, amely mint alkotmányozó nemzetgyűlés jött össze, végnélküli vitáival, sokszor keveset mondó beszédeivel és tueatszámra előjegyzett interpellációival úgyszólván megakadályozta az alkotmányjogi javaslatok letárgyalását. (Ugy van ! a jobboldalon.) Bátor vagyok ezen az első nemzetgyűlésen szerzett tapasztalataimból konzekvenciákat levonni a második nemzetgyűlésre is. Bátor vagyok utalni arra, hogy a t. ministerelnök ur egész nyiltan bejelentette, hogy az alkotmányjogi javaslatok legnagyobb része, igy a képviselőház reformjáról, a választójog reformjáról, a főrendiház reformjáról, a vármegyei és községi igazgatás reformjáról szóló javaslatok elő vannak készitve tárgyalásra, de nem meri azokat idehozni a nemzetgyűlés szine elé, mert a szerzett tapasztalatok nyomán jogos az a. megállapítás, hogy egy-egy ilyen alkotmányjogi javaslat tárgyalása nem hetekig, hanem hónapokig, vagy talán egy esztendeig is eltartana. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azért van szükség a vita korlátozására abban a pontban is, amelyben Apponyi Albert gróf t. képviselő urnák aggodalmai vannak, mert mi azt akarjuk, hogy ezen a nemzetgyűlésen megadassák a mód arra, hogy ezek az alkotmányjogi javaslatok kellő megvitatás után, de a viták mesterséges elhúzása nélkül, a személyeskedések, a gyűlölködő hang, (Ugy van ! a jobboldalon.) egymás brutalizálása nélkül nyugodtan letárgyaltassanak, törvényerőre emeltessenek és hogy a nemzeti akarat minél előbb megnyilatkozhassak a fennálló és újonnan alkotott törvény alapján. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) De továbbmegyek megállapításomban és azt mondom, hegy a többségi akarat érvényesítésének számos egyéb súlyos akadálya is van. Elég csak rámutatnunk arra, hogy mindig hivatkoznak arra a közhelyre, hogy a házszabály az alkotmány garanciába s hogy a házszabály a szólásszabadság garanciája. Én azt mondom, hogy azért van szűk- { ség házszabályreformra, hogy a házszabály valóban az igazi alkotmányosság szellemében nyilatkozhassak meg (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) ! évi december hó 3-án, szerdán. 8 hogy a törvényalkotásban az igazi szólásszabadság, ne pedig a kisebbség parlamenti diktatúrája érvényesüljön. (Ugy van! Taps a jobboldalon.) T, Nemzetgyűlés ! Nekem nem kell az a szólásszabadság, amely a kisebbség terrorjától van függővé téve. Itt ültünk mindannyian éveken keresztül és sokszor lett volna súlyos törvényjavaslatokhoz egy-két olyan megjegyzésünk, amely alkalmas lett volna megfontolásra, s nem a kormány parancsából — mint ahogy a t. ellenzék sokszor mondotta itt hangulatkeltés szempontjából — hanem hazafias aggodalmunkból kifolyólag tartózkodtunk a felszólalástól, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) mert a kisebbség minden időt a maga részére foglalt le. (Mokcsay Zoltán: Ez kétségtelen.) De tovább megyek fejtegetéseim során és azt mondom, hogy azért is szükség van házszabályreformra, mert a nemzetgyűlés erkölcse és szelleme arra a n ivóra süly ed t le, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) amely nivón egyetlen alacsonyabb közületnek, vármegyei vagy községi közületnek szelleme sem áll. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Nincs ebben az országban egyetlen törvényhatósági vagy községi közgyűlési terem, ahol eltűrnék azt a hangot, azokat az alaptalan vádaskodásokat, üres gyanúsításokat, hangulatkeltő, pártpolitikai érdekből fakadó inszinuációkat, amilyeneknek mi itt állandóan ki vagyunk téve. (Ugy van! a jobboldalon.) És azt mondom, hogy ha csak az volna ennek az erkölcsi lesüllyedésnek konzekvenciája, hogy a kisebbség terrorisztikus fellépése és brutális napi viselkedése folytán a nemzet széles társadalmi rétegei nem törődnének azzal, hogy mi történik a törvényhozás termének egyik sarkában, akkor nekem nem volnának aggodalmaim. De én attól félek, hogy a gyűlöletnek ezt a hangját, az inszinuációknak és hamis vádaskodásoknak ezt a szellemét kiviszi a sajtó a maga híradásai nyomán abba a beteg magyar társadalomba, amelynek lelkén a háború, a forradalmak és a különféle megpróbáltatások úgyis súlyos sebeket ütöttek és attól félek, hogy ez a megromlott szellem ott talajra talál azokban az enervált magyar lelkekben, amelyek mindig szivesen és sokszor fogadtak be gyülölethozó hangot. De szükség van a házszabályrevizióra azért is, mert ez a terem nem az eszméknek, nem a különféle felfogásoknak, nem a tárgyi vitáknak helyévé lett, hanem itt állandóan és folytonosan a felekezeteket és társadalmi osztályokat izgatják gyűlöletre, és erről a gyűlölet-dobogóról kiviszik ezt a hangot a magyar társadalomba. És itt izgatnak állandóan a Bethlen István ministerelnök ur és kormánya által nagy nehezen megteremtett jogrend ellen is. (Ugy van ! jobbfelől.) Akárhányszor olyan hangok nyilatkoznak meg, amelyek kifelé ennek az országnak tisztességét és becsületét is tángálják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Lehet politikai, pártpolitikai elfogultság, lehet gyűlölködés, de annyival mégis tartoznánk egymásnak, hogy elismerje a legszélsőbb radikális ellenzék is ebben a Házban azt, hogy Bethlen István ministerelnök ur lépésrőllépésre és napról-napra a forradalmak és az ellenforradalmak dudváit igyekezett eltávolítani a nemzet és az ország testéből, és ma büszkén mondhatjuk, hogy nincs Európában ország, ahol a személynek és vagyonnak, a szabadságnak, jognak és tisztességnek több rendje lenne, mint ami Magyarországon van. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem gondolják meg a mi t. képviselőtársaink a túlsó oldalon azt, hogy a nemzet beteg teste nem birja el, hogy itt naponként a gyűlölet vizében megíürösztessék. Nem gondolják ők meg azt, hogy a gyűlölet ennek a nemzetnek már sok katasztrófát okozott. Hiszen ha mi em-