Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

A nemzetgyűlés 347. ülése 1924, Eámutattam arra, ez a kérdés biróság előtt fekvő kérdés és hogy nem tartanám opportunusnak, hogy ugyanabban az időben, amikor a biróság foglalkozik egy ilyen üggyel, egy parlamenti bizottság foglalkozzék ugyanezekkel az ügyekkel. (Helyeslés a középen.) De ettől egészen eltekintve, egészen más az, ha azt látom és az a benyomása a többségnek, hogy egy ügy annak tisztázása végett vettetik fel abból a célból, hogy bizonyos homályban lévő kérdések a nagy közvélemény előtt tisztán álljanak, és egészen más az, ha azzal a célzattal vettetnek fel kérdések, hogy becsületes emberek becsületében gázoljanak, (U gy van! Ugy van ! a jobboldalon.) meg sem kérdezve őket, alkalmat sem adva előzetesen nekik arra, hogy magukat védhessék, vagy felvilágosítást adhassanak. (Uyy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Hamisítás!) Én kész vagyok minden lojális közeledésnek, amely egyik és másik homályos pont tisztázására törekszik, elébe jönni, és a magam részéről ezekben az ügyekbeu abszolúte semmiféle titkot nem akarok tartani. Ha az ellenzék azzal a kívánsággal vagy kéréssel jött volna hozzám, hogy tessék ezekre és ezekre a kérdésekre vonatkozóan — amelyekre nézve felvilágosítást óhajtana kapni— nyilatkozni, akkor feltétlenül adtam volna felvilágosítást. De a kérdéseket politikai célzatból, még pedig perfid politikai célzatból ugy idehozni, hogy becsületében gázoljanak egyes embereknek, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ezt nem engedhetem meg és ehhez a magam részéről sohasem fogok hozzájárulni. (Helyeslés à jobboldalon.) Sajnos, a múltban tapasztaltuk, hogy a parlamenti bizottságok rendesen nem szokták a kérdéseket tisztázni, hanem ellenkezőleg azokat sokkal inkább össze szokták gabalyitani. (Ugy van! jobbfelől.) Szem- és fültanúi voltunk többizben parlamenti bizottságok működésének, amelyek mellékparlamentet alkottak, amelyekben perbeszédek hangzottak el politikai célzattal egyik vagy másik párt részéről, de amelyekben a kérdések végeredményben nemcsak hogy nem tisztáztattak, hanem ellenkezőleg nagyobb ellentétek kreál tattak. Én az ilyen kérdések tisztázását egészen más formában tartom lehetőnek. (Halljuk! Halljuk!) Lehetőnek tartom olyan formában, hogy ha az ellenzék vezetői felvilágosítást akarnak kapni egyik és másik pontra nézve, vagy az ügyek összeségére nézve, méltóztassanak az illetékes faktorhoz lojálisán jönni azzal a kéréssel, hogy ezekre a pontokra nézve felvilágosítás adassék. Ilyen lojális közeledésre én mindig kapható vagyok, ellenben illojális közeledésre semmi esetre és semmi körülmények között. (Helyeslés a jobboldalon) Azt mondja gróf Apponyi Albert, hogy van még egy pont, amely szintén illusztrálja, hogy bizonyos kérdések titokzatossággal kezeltetnek, és ez a jelenlegi földmivelésügyi minister urnák volt államtitkári állása. Azt hiszem, hogy e körül semmiféle titokzatosság sohasem volt és nincs is. Ugy tudom, hogy erről a kérdésről ebben a parlamentben is volt már szó, (Förster Elek: De nem tudta senki!) ha talán nem is beszéd formájában, de — ha jól emlékszem — közbeszólás formájában. Senki sem csinált azonban ebből titkot. Nem is csinálhattunk volna, mert miből állott a földmivelésügyi minister ur akkori megbízatása? Azután, hogy ő lemondott volt a földmivelésügyi tárcáról, a ministertanács őt megbizta volt azzal, hogy a római nemzetközi földmivelésügyi intézet ügyeinek lebonyolítását vegye kezébe és vigye keresztül. Ugyanannak az állásnak betöltésével bízta meg, amellyel Miklós Ödön volt NAPLÓ XXVH. évi december hó 3-á.n, szerdán. 573 államtitkár volt annak idején megbizva. Ö Rómába utazott és kötelességét teljesítette. Ezek a dolgok tehát a nagy nyilvánosság előtt folytak le, ugy hogy igazán leginkább minket lep meg, hogy ebben bárki bizonyos titokzatosságot sejt és ezt mint nagy leleplezést állítják oda, holott ebben az ügyben semmi titkolni valója sem a kormánynak, sem a ministertanácsnak, sem a földmivelésügyi minister urnák soha sem volt és nincs. Azt hiszem, ez is illusztrálja, hogy ha bizonyos kérdések egy idő múlva ugy állíttatnak oda, mint nagy leleplezések, akkor mindenki azt hiszi, hogy itt tényleg valami titkolnivaló van és valamit lelepleztek, pedig semmit sem lepleztek le, mert hiszen olyan dologról van szó, melyet senki sem titkolt, amely magától értetődik és amely ^ mögött soha semmi rossz nem lehetett. Kérem, méltóztassék ezeket egyelőre tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a tárgyat magát illeti, e napokban — talán holnap, vagy holnapután — fogok vele bővebben foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen?) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az előttem szóló Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselő ur után rendkívül nehéz a helyzetem, hogy ebben a Házban szót kér.iek a szőnyegen fekvő javaslathoz, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de némileg mégis megkönnyíti helyzetemet az a megkülönböztetett tisztelet és rendkívüli becsülés, amellyel az előttem szóló képviselő ur mindnyájunk által tisztelt személye és politikai működése iránt viseltetem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Megkönnyíti helyzetemet" az a körülmény, hogy mióta képviselő vagyok ebben a Házban és itt jelen vagyok, Apponyi _ Albert grófot mindannyiszor, amikor törvényjavaslatokhoz és szőnyegen fekvő kérdésekhez hozzászólt, a nemzet egyetemes érdekeinek szempontjától és tiszta meggyőződéstői vezettetve hallottam őt itt beszélni, s őszintén mondhatom, most sem tudom magamat kivonni ez alól a hatás alól. A kormánynak és pártjának rendkívül jól esett hallani, hogy^ a házszabályreviziós bizottságtárgyalása alkalmával a kormányelnök ur teljes objektivitással igyekezett a jelenlevő ellenzéki képviselők jogos aggodalmait megfontolás tárgyává tenni és — amennyiben azokat elvi szempontból honorálni tudta — honorálni is. Rendkívül jó hatást tett egész pártunkra az a megállapítás, hogy ha a parlamenti szélső ellenzék jelen volna a tárgyalásokon, akkor a szőnyegen lévő házszabályreviziós javaslatnak még más pontjai is mélyebb diszkusszió tárgyává volnának tehetők, és esetleg még bizonyos pontokban az ellenzéki fellépés és ellenzéki diszkusszió következményeként a javaslat egyik vagy másik szakasza oly módosításon mehetne keresztül, amely az ellenzék szempontjainak is jobban megfelelne. T. Nemzetgyűlés! Az, amit Apponyi Albert gróf t. képviselő ur beszédében elmondott a házszabályreformmal kapcsolatban, belevág felszólalásomnak ama passzusába, melyben foglalkozni óhajtok azokkal az indokokkal, amelyek igénytelen nézetem szerint a házszabály reformot szükségessé és indokolttá teszik. Nézetem szerint örömmel állapithatjuk meg, hogy olyan régi, kipróbált államférfiú, aki 50 esztendőn keresztül figyelte ennek a parlamentnek működését, 50 évi működése után azt mondja, hogy készséggel hozzájárul minden olyan javaslathoz, mely a parlament szellemének, erkölcsének, nívójának megőrzésére, emelésére vonatkozik. Nekünk, akik napról-napra itt ültünk, s akik — sajnosán kell megállapítanom — mondhatnám, egy fél esztendő óta némán 85