Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

S nemzetgyűlés 331. ülése 1924. minister urak az interpellációkra 30 napon belül nyilatkozni kötelesek. (Helyeslés balfelől.) Egész parlamentáris életünkben igy értelmezték a házszabályoknak ezt a rendelkezését ez az értelmezés vonul keresztül egész parlamentáris életünkön. (Helyeslés balfelől.) Ami az elnöknek ebbeli eljárását illeti, a házszabályok semmiféle módot nem nyújtanak arra, hogy az elnök a kormány tagjait az interpellációk megválaszolására és azokra adandó nyilatkozatokra késztethesse, kötelezhesse. A 48-as törvényben van bizonyos gondoskodás, amely az erre való lehetőséget nem az elnöknek, hanem magának az országgyűlésnek, illetőleg az országgyűlés két házának, jelenleg a nemzetgyűlésnek biztosítja. A házszabályok az elnöknek csak azt teszik kötelességévé, hogy az indítványokat és interpellációkat, amelyek meg nem indokoltattak, illetőleg amelyekre válasz nem adatott, a nemzetgyűlésnek minden hó első ülésén bemutassa. Az elnök e kötelezettségének eleget tett és ezeket a bemutatásokat a nemzetgyűlés tudomásul is vette. A másik kérdés, amely felvettetett, az, hogy az elnök az inditványok indokolására nem tűzött határidőt. Midőn az inditványkönyv felolvastatott, az elnök házszabályszerüleg intézkedett az inditványok kinyomatása és szétosztása iránt azzal, hogy azok napirendretüzése iránt későbbi időben fog javaslatot tenni. (Baross János: Évek után!) Ezt is minden egyes alkalommal tudomásul méltóztattak venni. {Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az elnök a napirendre nézve előbb a kormányelnökkel állapodik meg és csak azután tesz ez irányban javaslatot. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez általános gyakorlat volt, az egész időn keresztül, amióta Magyarországon parlamentáris élet van. Avval szemben, hogy az elnöknek joga van napirendi inditványt tenni, minden egyes képviselő urnák megvan a joga ugyanezt megtenni. (Kabók Lajos: De leszavazzák!) Ami az indítványokat illeti, a képviselő urak közül egyetlenegy sem tett az elnöki iuditványnyal szemben oly inditványt, hogy a bejegyzett inditványok indokolását napirendre tűzze. (Baross János: Tegnap is!) Ez, is a nemzetgyűlésnek, nem pedig az elnöknek joga, különösen pedig nem kötelessége, amint a képviselő ur ezt kifejtette, (tíaross János: Erről lehet vitázni!) A harmadik, amit a képviselő ur felhozott, az, hogy a házszabályrevizió kérdését az elnökség puccsszerüleg hozta a nemzetgyűlés elé. (Roihenstein Mór: Ez igaz!) Én itt csak utalok, — a képviselő ur szives figyelmét külön is felhívom közbeszólása folytán, — a nemzetgyűlésnek erre vonatkozó naplóira. Méltóztassék ezeket elolvasni, s akkor — azt hiszem — objektiv véleményüket ebben a tekintetben meg fogják változtatni. (Ugy van a jobboldalon.) r A képviselő urnák az elnöki tekintély megóvására vonatkozó legutóbbi észrevételére kijelentem, hogy erre nézve senkitől utasítást és leckét el nem fogadok, (Helyeslés és taps a jobboldalon) különösen nem abban az inszinuációban, ahogyan a képviselő ur tette. Engem a nemzetgyűlés bizalma ültetett ide azért, hogy kötelességemet ne magammal szemben, hanem lelkiismeretemmel szemben (Helyeslés a jobboldalon.) és elsősorban a nemzetgyűléssel és hazámmal szemben teljesitsem, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) nem pedig azért, hogy ebből a magam számára bármiféle dicsőség vagy szebb jövő virradhasson fel. (Baross János: Ezt nem is mondtam!) A képviselő ur azt az inszinuációt tette, hogy konzerváljam magamat egy szebb és jobb jövő részére. Most súlyos időkben vagyunk, s én ebben az évi november 6-án, csütörtökön. 49 időben kívánom a magam rigorózus és szigorú lelkiismeretbeli kötelességét teljesíteni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A népjóléti minister ur kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés! A napirendhez, illetőleg a házszabályokhoz felszólalt t. képviselőtársam felszólalásában különösen bőven foglalkozott az interpellációs jognak a kormány részéről való állitólagos olyan kezelésével, amely a képviselő urak interpellációs jogának elsikkasztását jelenti. (Peidl Gyula: Legalább is fumigáíja ezt a jogot!) A ministerelnök urnák volt tudomása arról, hogy ez a felszólalás meg fog történni itt a Házban, de ebben az időben az angol követ úrral tanácskozik, és épen ezért nem tudott itt megjelenni, bár szívesen jött volna. Méltóztassanak ezért megengedni, hogy a felszólalásnak erre a pontjára néhány megjegyzést tegyek. {Halljuk! Halljuk !) Nagyon sajnálnám, ha valamiképen a köztudatba átmenne . . . (Rothenstein Mór : Pedig átmegy ! — Propper Sándor : Már jól benne van ! — Meskó Zoltán : Még azt sem tudja, hogy mit akar mondani a minister! — Derültség és zaj jobb felől.) Még a mondatom alanyát nem mondottam ki, (F. Szabó Géza : Felelt az állitmányra !) ebből tehát következik, hogy teljesen lehetetlen tudni azt, hogy mit fogok most mondani. (Derültség. — Kabók Lajos: Segíteni lehet!) Nagyon sajnálnám, ha a köztudatba mint megállapított igazság menne át az, amit igen t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. ez a kormány tudatosan nem kivan törődni a képviselő urak interpellálási jogával. Nagyon sajnálnám ezt, bár azt is megvallom őszintén, hogy mikor ezt a nagy számot hallom, — t. i- háromszáz megválaszolatlan interpellációról, (Baross János: 352! Létay megszámolta !) vagy háromszáz és egynéhány megválaszolatlan interpellációról méltóztatott beszélni — ez a szám tényleg bizonyítéknak látszik ebben az irányban. Anélkül azonban, hogy nekem módomban állana ugyanilyen pontossággal ezeknek az interpellációknak tartalmi statisztikáját idehozni a Ház elé. mégis egy futólagos betekintés alapján bátor vagyok megállapítani a következőket : Először is ezek között az interpellációk között nagyon sok olyan van, amely tárgyánál fogva elavult és többé nem alkalmas arra, hogy reá válasz adassék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mondok rá mindjárt egy példát. 1922-ben, valamikor talán augusztus tájban egy interpelláció hangzott el, ha jól tudom, Vazsonyi igen t. képviselőtársam részéről, a lakbéreknek ujabb szabályozása tárgyában. Azóta már a lakbérek ujabb szabályozását törvénybe iktattuk, világos tehát, hogy ez az interpelláció tárgyánál fogva elavult. Nagyon sok ilyen interpelláció van, amelyeket ha eíi minálunk ebből a háromszáz és néhány magas számból, ez a szám jelentékenyen kisebb lesz. (Kabók Lajos : Ez csak nem mentő körülmény, minister ur! — Propper Sándor: Ha mindennel várunk öt évig, akkor minden elévül. — Zaj.) Vannak azonkívül nagyszámban oly interpellációk, amelyek rokontárgyuak, és melyek közül egyre, vagy többre az illető szakminister ur válaszolt. (Meskó Zoltán : Párositani kell, mint az egységespártot ! — Derültség a baloldalon.) Itt hivatkozom különösen azokra az interpellációkra, amelyeket az "igen t. szociáldemokrata képviselő urak terjesztettek elő, s amelyek közül nagyon sok van egy és ugyanazon kaptafára szabva. Ezek tárgyuknál fogva rokonok, úgyhogy az illető resszortminister urak valóban joggal feltételezhették, hogy amikor ezek közül egy interpellációra feleltek, a tárgy azonosságánál