Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

50 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. fogva a többi interpellációk is megkapták a választ. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Eabulisztika ! — Pikier Emil : A kereskedelemügyi minister ur egyetlen interpellációra sem felelt ! — F. Szabó Géza : Szivesebben látom az intézkedést, mint a választ !) Elnök: Csendet kérek ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. képviselőtársaim, ha nem méltóztatnak elfogadni a magyrázatómat, kénytelen vagyok megint egy példát felhozni. Az interpellációknak egész sorozata hangzott el a nemzetgyűlésben Zalaegerszegről. Zalaegerszeg nincs többé. (Propper Sándor : De van ! Megvan a lehetősége, az internálásnak !) Bocsássanak meg, de az erre vonatkozó interpellációk teljesen idejüket multák. (Peyer Károly : Tessék rendeletet kiadni, hogy nem lehet többé internálni ! — Felkiáltások a jobboldalon : Ohó ! — Peyer Károly : ügy-e, azt nem 1 ! Tehát van internálás, holnap megint lehet internálni ! — Zaj a jobboldalon. — Saly Endre : Erre nevetnek odaát ! — Peyer Károly : Az internálás Damokles-kardja állandóan ott lóg minden politikai megmozdulás, vagy bérharc felett.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Terjesen idejét multa már, hogy ezekre az interpellációkra válasz adassék. Ezenkívül az interpellációknak nagy tömege konkrét sérelmeket, egyéni sérelmeket hozott elő. Ezekre vonatkozólag különböző kormányzati ágazatokban folyamatban vannak a kivizsgálások, ugy hogy valószínűnek tartom, hogy az illető reszortminister urak azért nem válaszoltak még az ilyen tárgyú interpellációkra, mert 30 napon belül sem voltak abban a helyzetben, hogy az összes adatok pontos birtokába juthattak volna. Kétségkívül vannak olyan interpellációk, amelyek sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik kategóriába be nem sorozhatok : kétségkívül vannak olyan interpellációk, amelyekre egyébként meg lehetett volna adni a választ. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én a magam részéről Jelkiismereti kérdést csináltam ebből az ügyből, végigvizsgáltam a hozzám intézett interpelláció-restanciákat és megállapítottam, hog3

r ezek az interpellációk tárgyuknál fogva legnagyobbrészt tényleg elavultak már, de vannak olyanok is, amelyekre még én is köteles volnék felelni. Hogj^ miért nem feleltem rájuk akkor mindjárt, annak oka az, hogy túlságosan elfoglalt ember lévén, egy, szinte a végtelenségbe nyúló interpelláció sorozatot nem voltam képes azon az interpellációs napon végigvárni. Hiszen ha tudná az ember, hogy mikor kerül rá az illető min is terre &z interpelláció, s ha az interpelláció tárgya ezt iehetővé tenné, akkor azt hiszem, hogy valamennyi minister rögtön szívesen megadná a választ. Amikor azonban egyetlenegy szerdára pl. 45 interpelláció van bejegyezve, — amint ez nem volt példátlan — (Saly Endre: Azért, mert sok a panasz az országban!) szinte lehetetlenné válik, hogy a resszortminister urak végig tudják várni az interpellációk sorozatát, nevezetesen azt az időpontot, amikor rájuk kerül a sor. (Zaj a szélsőbaloldalon.) t Azt a felfogást azonban, amely — bár nem egészen határozott formában, — az igen t. felszólaló képviselő ur beszédéből kicsendült, hogy t. i. a kormány tudatosan akarná először az interpellációs jogot gyengíteni vagy eltüntetni, másodszor, hogy egy ellentét konstruálódik a kormány és a nemzet képviselete között, kénytelen vagyok határozottan elhárítani. Én nagyon sajnálnám, ha a nemzetgyűlésből mennének ki ilyen évi november 6-án, csütörtökön. megállapítások, anélkül, hogy a kormány részéről ne történnék meg a leghatározottabb ellennyilatkozat. Egy pillanatig sem volna, lehető bármilyen kormány helyzete, egy pillanatig sem volna tartható akármilyen kormány helyzete, ha tényleg egy ellentét konstruáltatnék a nemzetgyűlés és a kormány között. Ez egészen természetes. (Propper Sándor: Akkor már mehet is a kormány!) Hogy a nemzetgyűlés egyik-másik pártja, vagy frakciója részéről a kormány nem élvez bizalmat, ez, azt hiszem, minden parlamentben így van. (Létay Ernő: Hát Klebelsberg mire támaszkodik?) Egyet azonban bátor vagyok ebben a kérdésben kijelenteni, nevezetesen azt, hogy az elnök urnák a maga részéről a házszabályok szerint nincs módja arra, hogy a minister urakat rákényszerítse, hogy az interpellációkra 30 napon belül válaszoljanak. Én az igen t. képviselőtársam felszólalása kapcsán bátor vagyok megjegyezni, hogy jelentést fogok tenni a nemzetgyűlésnek erről a kívánságáról a ministerelnök urnák, és a legközelebb tartadó ministertanácson magam is fel fogom kérni a minister urakat arra, hogy amennyiben még tárgyuknál fogva el nem avult interpellációk függőben vannak, és amennyiben abban a helyzetben vannak, hogy a kivizsgálások lefolytatása után az adatok birtokában felelhetnek az interpellációkra, szíveskedjenek eme kötelességüknek eleget tenni. (Helyeslés.) Csatlakozom az elnök ur ama kijelentéséhez, hogy az alkotmányos élet kezdete óta a kormány részéről soha kétségbe nem vonatott az, hogy a házszabályoknak és a törvénynek idevonatkozó rendelkezése a kormányra kötelező, hogy tehát a ministerek az interpellációkra 30 napon belül nyilatkozni kötelesek. (Szilágyi Lajos: Egyes képviselőknek ! — Meskó Zoltán : Pápábbak voltak a nagyprépostnál !) Kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a kérdést és a kormánynak ebben a tekintetben való gestióiát azzal az objektivitással tekinteni, ameiy méltó ehhez a nemzetgyűléshez, és amelyre a magunk részéről mindenesetre törekszünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Propper Sándor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Fropper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A felvetett kérdésben az a szerény véleményem, hogy a népjóléti minister ur sokkal jobban tette volna ebben az esetben, ha adós maradt volna a magyarázatával. A _ magyarázat uíán t. i. a helyzet még tisztázatlanabb, mint a magyarázat előtt. Ha a népjóléti minister ur nem magyarázta volna a kérdést, akkor legalább megmaradt volna az a tudatunk, hogy van elméletben egy interpellációs jog, amelyet azonban a kormány fumigál. — hogy tudat alatt vagy tudatosan, az ebből a szempontból majdnem mindegy — de mondom, meglett volna az a tudat, az a gondolat, hogy van interpellációs jog, amelyet a gyakorlat és a házszabályok a nemzetgyűlés tagjainak biztosítanak. A magyarázat után azonban azt kell hinnünk, hogy a kormány ezt az interpellációs jogot valóban Csákyszalmája gyanánt kezeli. A népjóléti minister ur azt mondta, hogy egy csomó olyan interpelláció van, melyeknek tárgya azonos, melyek közül tehát ha egyre választ adnak, ugy kell tekinteni, mint ha valamennyire választ adtak volna. A házszabályok tudtommal sehol sem beszélnek rokontárgyu interpellációkról, sehol sem beszélnek összeházasításokról, sehol sem beszélnek arról, hogy rokontárgyu interpellációknál az ezek egyikére adott válasz elegendő még akkor is, ha száz rokontárgyu interpelláció van. Ha mi ebbe a magyarázatba belenyugodnánk, akkor az alaposan megtépázott interpellációs jog majdnem