Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. ülésszakon interpellációját ne tarthassa meg 1 . Ez szintén csak oly intézkedés, amely az interpellációk tényleges megtartásának előmozdítását célozza. Ezzel azután rá is térek a javaslat harmadik, kétségtelenül legfontosabb részére. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! — Elnök csenget.) Ez a javaslat 212. §-a, mely a vita korlátozását foglalja magában. Itt is a megértés szempontjából kénytelen vagyok bizonyos szisztémát követni. Különböző intézkedések vannak az általános vitára, a részletes vitára, s van egy generális intézkedés, mindazokra a felszólalásokra, amelyek az előbb emiitett két kategóriába nem illeszthetők be. Az általános vitára nézve kimondja a javaslat, hogy minden korlátozás — értem, az egyéni korlátozást is — nélkül indul meg. Megindul és tart pedig tekintélyes ülésnapszámon át, kilenc ülésen keresztül, anélkül, hogy az illető szónokokra nézve a beszédidő tartama bármely irányban korlátoztatnék. Csak azután, ha a nyolcadik napon kéretett a vita bezárása, áll be a második szankció, nem az, hogy a vita bezáratik, hanem, hogy a további ' három ülés folyamán, amely legalábbis nyolcórás kell, hogy legyen, minden szónok csak egy órát beszélhet. Ennek a javaslatnak megvilágítására csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy az igy kontemplált összidőtartani körülbelül eléri azt a maximális időtartamot, amelyet a leghosszabb indemnitási vitánál — mely obstrukciószerüvé fajult el —, eddig igénybe veitek. Tehát oly maximális időt állapítottunk meg, amelynél hosszabb viták eddig — legalább ezen a nemzetgyűlésen —, nem is voltak. Ami a részletes vitát illeti, itt bizonyos beszédidő korlátozást ab ovo nem lehetett mellőzni. Ha a részletes vitánál — minden hoszszabb törvényjavaslatnál, mint pl. azt a fővárosi törvényjavaslatnál is láttuk — minden egyes képviselőnek megadnók a korlátlan felszólalási jogot, akkor tényleg az obstrukció posványába hajtanok a nemzetgyűlést, amely obstrukció minden kényesebb természetű törvényjavaslatnál megismétlődnék. (Ugy van! jobboldalt.) Épen ezért ki kellett indulni a negyedórás beszédtartamból, amely — ismétlem — a nyugati államok házszabályaitól lényegesen eltérőleg azzal az enyhítéssel illesztetett be a javaslatba, hogy ennek a 15 percnek egyelőre megállapítandó határidőig való meghosszabbítását a javaslat megengedi. Ezenkívül a különleges eseteket illetőleg, igy a Ház összehívására vonatkozó felszólalást, a napirend előtti felszólalások kérdését, valamint általában a napirend tárgyára nem vonatkozó egyéb felszólalások időpontját illetőleg kellett bizonyos időbeli restrikciót hoznunk, mert épen ezek a felszólalások voltak azok, amelyek a Ház értékes idejét legjobban igénybevették és amelyekkel a legtöbb visszaélés történt. Ami a költségvetésre vonatkozó részt illeti, itt nem hoztunk be ujat az 1913-as házszabályokba. Ha méltóztatnak kiszámítani, mennyi az a maximális idő, amely a javaslat szerint a költségvetés tárgyalására preliminálva van, ugy méltóztatnak látni, hogy erre 42 ülésnap áll rendelkezésre, melynek mindegyike 8 órás kell, hogy legyen, itt tehát olyan óriási lehetősége van a legszélesebb mederben folyó vitának, hogy a javaslatnak erre a részére se állíthatja senki, hogy ezzel a kisebbség szólásszabadságát akarnók bármilyen irányban befolyásolni. Ami végül a fegyelmezési jogot illeti, épen évi december hó 1-én, hétfőn. 531 a legközelebbi múlt szomorú példáiból láthattuk, hogy az 1908-as házszabályok azokat a szélső jogokat, amelyek végső esetekben alkalmazandók, eddig is megadták az elnöknek. Ami itt novum, az nem az, amire a közvéleményben gondolnak, hogy az akasztófa jogát is megadjuk a többségnek és az elnöknek. Itt egészen más kérdésről van szó; itt nagyobbrészt arról van szó, hogy hiányok mutatkoztak a házszabályokban. Először abban a tekintetben, hogy a fegyelmi vétségek taxációja nem volt tökéletes, hiányos volt. másodszer abban a tekintetben, hogy nem intézkedtek a közbeszólás utján elkövetett fegyelmi vétségek esetén, harmadszor nem gondoskodtak arról, hogy a Ház megkövetésére itélt képviselő ezt a megkövetést kellő formák között, kellő ünnepélyességgel tegye meg. Ez olyan minimális kívánság, mely ellen nem hiszem, hogy valakinek is kifogása lehetne. Ami határozottan novum, nem annyira az 1913-as, mint inkább az 1908-as házszabályokkal szemben, az az, hogy a javaslat anyagi hátrányokkal is egybeköti a fegyelmi büntetéseket. Az eredeti koncepció ez volt az 1913-as házszabályok vonatkozó rendelkezésében is, de ez a rendelkezés a valuta elértéktelenedése folytán használhatatlanná vált. A mostani javaslat fokozatilag emelkedő anyagi hátrányt, még nedig egy napra eső illetményelvonás anyagi hátrányát alkalmazza, és én azt hiszem, szintén olyan rendelkezés, amely elfogadható, hiszen egyáltalán nem valami fehér holló a házszabályalkotások terén, és a 13-as házszabályokban is volt hasonló rendelkezés. Még csak egy rendelkezés van hátra a fegyelmi jog szempontjából, és ez a zárt ülésre vonatkozó rendelkezés. A zárt ülésre vonatkozó fegyelmi jogi rendelkezés azért szükséges, mert nem elképzelhetetlen, hogy zárt ülésben is történhetik valami súlyos fegyelmi vétség, amelynek megtorlása szükséges, amely megtorlás azonban szoros okozati kapcsolatban lévén a zárt ülés tárgyával, nem kívánatos, hogy az a Ház plénuma elé kerüljön. Meg kellett tehát adui ebben a kivételes esetben a zárt ülésnek a határozathozatal jogát is. amely abban áll, hogv az elnök előterjesztésére az illető fegyelmi vétséget elkövető képviselővel szemben a zárt ülés határozatot hoz. Ezek a javaslat leglényegesebb rendelkezései és ezzel végére is jutottam előadói ismertetésemnek. Ha ezeket az általam most ismertetett rendelkezéseket fisryelembe vettük és meggondoljuk, hog*y mindezek hiányoztak az eddií? alkalmazásban levő 1908-as házszabályokból, ha meggondoljuk, hogy az összes modern államok házszabályai milyen rendelkezéseket tartalmaznak, akkor teljes tárgyilagossággal arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az eddig érvényben volt magyar házszabályok tényleg teljesen elavult, fosszilis, ásatag házszabályok voltak (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), olyan házszabályok, melyek mellett komoly, nehéz esetekben a tárgyalások zavartalan menetét nem lesz lehetséges biztosítani. Minket, akik ezt a javaslatot idehoztuk, nem vezetnek a kisebbséget elnyomni igyekvő szándékok, minket nem az a ránkfogott cél vezet, hanem tisztán a nemzetgyűlés munkaképessége megmentésének szempontja; mi lelkűi k legmélyéből jövő meggyőződésünket hozzuk ide s ne méltóztassanak ezt kétségbe vonni, mint ahogy mi sem vonjuk kétségbe azok meggyőződését, akik a baloldalon ülnek és ezt » javaslatot helytelennek, idotmtalannak vagy időszerűtlennek tartják. Csak arra kérjük
