Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
530 A nemzetgyűlés 345. ülése 192i. évi december hó 1-én, hétfőn. kezeseknek számszeri ! nt legalább is a fele olyan, amelyet nein vettünk át, mint túlszigoru rendelkezési Amit átvettünk az 1918-as házszabályokból, az tisztán a technikai obstrukeió megakadályozására vonatkozó rész, tisztán azok a rendelkezések, amelyek a névszerinti szavazásokkal való visszaéléseket s a nem szorosan a napirendi tárgyhoz való különböző felszólalásokat, illetve az ezekkel való visszaéléseket eliminálják, így például azokat a visszaéléseket, amelyeket az elnöki bejelentéshez való felszólalásokkal követtek el. Ha alapos munkát méltóztatnak végezni kritikai 1 szellemben, meg méltóztatnak állapítani, hogy ami itt átvétetett, az oly minimum, amely nélkül rendes produktiv tárgyalási menetet biztosítani nem lehet. Fontosabbnak találom, hogy mit nem vettünk át az 1913-as házszabályokból, mert végtére egyszer igenis, tájékoztatni kell a közvéleményt abban az irányban, hogy az a bizottság, amelyben, nagynevű ellenzéki tagok is résztvettek, nem végzett egyszerű szavazógép munkát, hanem kritika alá vette az 1913-as házszabályokat. Méltóztassanak az 1913-as házszabályokat elővenni és megállapítani a következőket. Nem vettük át az 1913-as házszabályokból azt a rendkivül fontos és túlszigoru iutézkedést, hogy a tárgytól való eltérésnek egyáltalán ne lehessen helye.* (Zaj. — Elnök cseiwet.) Nem vettük át azonkívül az 1913-as házszabályokból azt, hogy az egyes bizottságokat csak bizonyos számú bizottsági tag hívhassa össze, ami lényeges jogkiterjesztés az ellenzéki képviselők javára. Nem vettük át az 1913-as házszabályokból a tanácskozásképességre előirt számot sem. Ez igen súlyos tehertétel a többségi pártra, mert az 1913-as házszabályok szerint bármely csekély létszám mellett lehetett tanácskozni; most azzal, hogy továbbra is feutartjuk az 1908-as házszabályok rendelkezését, biztosítjuk azt, hogy legalább 40 képviselő jelen legyen a tárgyaláson. Az 1913-as házszabályok a permanens ülések lehetőségét is fentartották; ott napi 24 órai tanácskozás is lehetséges volt. A mostani javaslat szerint ezt a meghosszabbitást időbelileg megkötöttük maximum 12 órával, ami igen fontos enyhítés, épen a kisebbség szempontjából. Ami az utolsó 15 percben szólásra kerülő szónok jogait illeti, az 1913-as házszabályok tisztán csak azt biztositják, hogy az illető tisztviselőnek joga van kérni, hogy vagy megtartsa beszédét, vagy másnapra halaszthassa el, de azt nem rendeli el. hogy jogosult is megtartani beszédét. Ezt a jelenlegi javaslatba kifejezetten felvettük. Ezenkívül a 13-as házszabályok a többség önkényére bízták, hoigy személyes kérdésben, félreértett szavak helyreigazit ása címén, házszabálykérdésben a napirend tárgyalásának ideje alatt szólalhassanak fel. Ezt most tárgyilagosabb faktor kezébe tettük át. Épen egy nagynevű bizottsági tagnak, Apponyi Albert képviselőtársunknak javaslatára ezt a jogot kivettük a többség kezéből és az elnök kezébe helyeztük. Itt vannak azután a kérdés feltevéséhez való felszólalások körül elkövetett visszaélések. Az 1913-as házszabályok abban a mentalitásban születtek, hogy az azelőtt lezajlott obstrukciókban tényleg igen súlyos visszaélések voltak a kérdés feltevéséhez való visszaélések dolgában. Az 1913-as házszabály túllőtt a célon, és abszolút megtiltotta a kérdés feltevéséhez való felszólalást. Ez túllőtt a célon azért, mert az elnök is ember, az elnök is eltévesztheti néha a kérdést. Viszont a másik oldalról gátat kell szabni annak, hogy az elnöki | kérdés feltevéséhez való felszólalások száma I megállapittassék. Itt eltaláltuk az aranyközéputat ; nem mondtuk ki az abszolút tilalmat, de kontingentáltuk a felszólalások számát. Számos olyan tárgy van még, amellyel nem akarom a nemzetgyűlést untatni. A névszerinti szavazásnál az 1913-as házszabályokban szigorú álláspont érvényesül. Az 1913-as házszabályok egyáltalában megtiltották azt is, hogy a kérvényeket a ház épületébe behozzák. Minden esetben megengedte, a döntvények hozását, most pedig esak sürgős szükség esetén. Számos oly megszorítást tettünk, amely lényegesen liberálisabb az 1913-as házszabályoknál és sokkal inkább megkönnyíti az igen tisztelt ellenzék helyzetét is e tekintetben. Kritikai szemmel néztük az 1913-as házszabályokat s csak azokat vettük át, amiket magunk is szükségesnek tartottunk. Most már áttérek beszédem második felére, azoknak a javaslatoknak ismertetésére, amelyek kétségtelen nóvumot képeznek, amelyek eddig nem szerepeltek a házszabályokban. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek az uj kérdések négy csoportba sorozhatok. Az első kérdések csoportja talán legkevésbé szorul indokolásra ; ez vonatkozik a külügyi bizottság titkossá valamint a zárt ülések és a titkos bizottsági ülések ellen vétő képviselők megfegyelmezésére. Ezek oly intézkedések, amelyek valóban nem szorulnak bővebb indokolásra, ugy, hogy nyugodtan áttérhetek a második kérdéskoinplexumra, az interpellációs jogra. (Zaj. Halljuk! jobboldalt.) Elnök: Csendet kérek. Őrffy Imre előadó: Ezt a kérdést egészen hamis világitásba állitják be bizonyos oldalról. A bizottságot semmiféle más szempont nem vezette, mint az alkotmányosság* szempontjából rendkívül fontos jognak, az iuterpellációs jognak megmentése. A helyzet ma az, hogy az interpellációs jogokkal való visszaélések nagy száma — elsősorban az interpellációk rendkivül hosszú terjedelmére, nem annyira a számára célzók —, lehetetlenné tette, az interpellációk lebonyolítását ugy a Házra, mint a kormányra nézve. (Ugy van ! jobbról.) Amikor tehát bizonyos megszorító rendelkezéseket tettünk, ezt épen az interpellációs jog megmentése érdekében tettük. Az intézkedések, amelyeket javaslunk, mind olyanok, amelyeket minden nehézség nélkül elfogadhatnak az ellenzéki oldalon is. Az, hogy a képviselőnek alternatív joga van, hogy szóval vagy írásban megtegye interpellációját, a jogait abszolúte nem csorbítja. Az sem lehet sérelmes, hogy az interpellációkat bizonyos időbeli korlátok közé szoritottuk, mert hiszen megadtuk a lehetőségét annak, hogy fontos kérdésekben ettől a megállapított maximális időtől el is lehessen térni. A harmadik lényeges rendelkezés az, hogy bizonyos szankciók mellett rá lehessen szoritani a szóbeli interpellációt tenni akaró képviselőt arra, hogy interpellációját tényleg tartsa is meg, hogy a ministert ne fárassza, ne tartsa itt hiába, s az utolsó pillanatban nem tartja meg interpellációját. Ha az illető kinyilatkoztatja, hogy megtartja interpellációját, és azután mégrsem tartja meg, azon az
