Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. é előbbi sürgős letárgyalását, nehogy az a látszat — hangsúlyozom, látszat — legyen, hogy valakinek itt valami takarnivalója van. Jól tudom, hogy az én felfogásomat sokan kritika tárgyává fogják tenni, mert — sajnos — ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy nem tudjuk objektiven nézni a kérdéseket. (Ugy van! jobb/elől.) Ha a kormányt gyanúsítják, akkor követelnünk kell azoktól, akik gyanúsítanak, hogy olyan helyen gyanúsítsanak, ahol vádat emelhetnek és vádjukat bizonyíthatják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Mert én azt tartom, hogy a tekintélyek tisztelete ott kezdődik, hogy mindaddig, amig bebizonyítva nincs valakiről, hogy panamázik, vagy visszaél az állásával, kényesen és kínosan vigyázok arra, hogy az illetőt — a magánéletben is igy van nézetem szerint — meg ne sértsem. (Egy hang jobbfelől: Ez becsületes felfogás!) Sokkal könnyebben lehet valakit megvádolni, mint ahogyan a vádlott magát védeni tudja még a látszatokkal szemben is. Mindez azonban nem változtatja meg azt az elvi felfogásomat, hogy a kormány hibát követett el akkor, amikor e tünetekkel szemben radikális intézkedésekkel nem vette elejét az ilyen turbulens szituációknak, amilyenek ma itt bekövetkeztek. Ami az elnök ur magatartását illeti, e tekintetben nekem felfogásom, hogy az erővel nagyon spórolósán kell élni. Volt egy idő, amikor én szembehelyezkedtem — és ma is szembehelyezkedem — a szociáldemokráciával. Mert azt tartom, hogy olyan igéket hirdet, amelyek a nemzet szempontjából veszélyt jelentenek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Soha nem járultam hozzá, hogy bármikép — akár közvetve, akár közvetlenül — segítsem ezt az irányzatot, mely felfogásom szerint nemcsak a nemzet, de a munkásság szempontjából is elhibázott. Mégis azt tartom, hogy ha már itt vagyunk együtt ebben a Házban, és ha ilyen súlyos és nehéz a politikai atmoszféra, akkor óvatosan kell eljárnia az elnök urnák azokkal az erős rendszabályokkal, mert ki tudja, hogy minden ellenzéki képviselő kivezetteti-e magát a teremből? (Kállay Tamás: Akik itt voltunk, igazoljuk, hogy a legnagyobb türelemmel hallgattuk!) Nem mindenki vezetteti ki magát e teremből. Aki pedig ebből színházat csinál, arra nem is találok megfelelő megjegyzést. Aki kopirozza az ilyen dolgokat, azt nem tartom férfiasnak. Ami a Szózat és a Nép magatartását illeti, mi kritikát gyakorolunk a mi lapjainkon keresztül. Ez a kritika a nyilvánosság előtt történik (Pakots József; Becsmérlésekből áll!) és nem a mentelmi jog védelme alatt. A Szózatot és a Néoet bárki bármikor a bíróság elé állithatja. (Pakots József: Aliitják is!) Kérem, méltóztassék! De azt hiszem, Pakots képviselő ur ezt nem meri megtenni, mert a hozzá közel álló lapokat gyakrabban kellene odaállítani. (Fábián Béla: A ministerelnök ur panaszkodott a Wolff-párt értekezletén az önök lapjai

1 ellen! — Zaj.) Nem tudtam, hogy a képviselő ur már belépett a Wolff-pártba. (Reischl Riehárd: Tiltakozóm ellene! — Derültség. — Fábián Béla: Csak ne olyan hangosan! Ha jól tudom, sohasem kértem a képviselő úrtól semmit sem, de az ellenkezőhöz már volt szerencsém, anélkül, hogy beléptem volna a Wolff-pártba ! — Éeischl Richárd: Mihez volt szerencséje? Tessék megmondani! Most már engem gyanúsít? — Fábián Béla: Semmi gyanusitás, de azt méltóztatott mondani: kikéri magának! — Zaj.) NAPLÓ xxvn. i november hó 28-án, pénteken. 521 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gömbös -Gyula: Baross János képviselő UÏ indítványt tett. Az indítvány kiindul Mayer János minister ur saját javaslatából. Én azt az ösztönt, amely képviselőtársamat es a minister urat arra késztette, hogy parlamenti bizottság elé álljon, helyesnek tartom, mert abból indulok ki, hogy ha engem megvádolnak, és pláne akkor, amikor — mint a ministerelnök ur férfiasan mondja — a vád hamis és igaztalan: nyugodtan odaállok nemcsak a parlamenti, hanem más bíróság elé is. Ezért helyeslem azt az indítványt, amelyet Baross János képviselőtársam tett. mert azt mondom, akinek nincs takarnivalója, bárki elé kiáll. Más kérdés azután, hogy ezt méltóztatnak-e elfogadni. Mi a mi szempontunkból azt tartjuk, hogy miután politikai látszatai és politikai vonatkozásai vannak ennek az egész kérdésnek, a parlament, mint legfelsőbb politikai fórum is mondja meg véleményét. Felfogásom szerint közmegnyugvást keltene, ha a parlamentnek ez az objektív bírósága is kimondaná Ítéletét ebben a kérdésben, függetlenül azoktól az ítéletektől, amelyeket természetesen a független magyar bíróság van hivatva döntően meghozni Ezeket akartam elmondani, s ezzel be is fejeztem felszólalásomat. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Baross János képviselő ur a következő képviselő urak mentelmi jogának megsértését jelentette be: Györki Imre, Propper Sándor, Kabók Lajos, Esztergályos János, Peyer Károly, Sütő József, Baticz Gyula, Peidl Gyula, Szabó Imre, Szilágyi Lajos, Farkas István, Saly Endre, Klárik Ferenc, Malasits Géza és Szeder Ferenc. A bejelentés a házszabályok 188. §-a értelmében áttétetik a mentelmi . bizottsághoz. Fábián Béla képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Fábián: Béla; T. Nemzetgyűlés! A szőnyegen lévő ügyhöz magához nem akarok hozzád szólni, annál kevésbé, mert az anyagot magát teljesen kimeritettnek látom. Mindamellett azonban valamit mégis meg kell jegyeznem. Friedrich István képviselő ur idehozott a Ház elé egy ügyet. A végén, mint utolsó szónok felszólalt Gömbös Gyula képviselő ur és az egész ódiumot a nyakába akarja varrni a liberális pártsajtónak azzal, hogy a liberális sajtó által előidézett atmoszférában ez természetes következmény. (Pakots József: Vártuk, hogy a végén ez fog történni! Tudtuk előre!) A következőket vagyok kénytelen egyszerű távirati stílusban megállapítani, és tisztelettel kérem az összes jelenlévő képviselő urak Ítéletét arra vonatkozólag, igaz-e, amit mondok. Az igazságügyminister urat, a ministerelnök urat és a belügyminister urat interpellációkban hónapok óta figyelmeztetem arra, hogy az egész országban minden egyes állami tényezőnek tekintélyét tönkre akarják tenni a szélsőjobboldali lapok azzal, hogy a ministerelnök úrról és hozzátartozóiról és minden egyes I kormányférfiuról ki akarják mutatni hogy j azok olyan emberek, akiknek nincs helyük a j kormányszékekben. Méltóztassék tekintetbe venni azt a két tárgyalást, amely most folyik. Az egyik az Esküdt-ügy, a másik a Márffy-ügy. Szegény boldogult nagyatádi Szabó István tudná csak megmondani és azok a képviselőtársaim, akik ott ülnek a túlsó padokban és ismerik az esetet, hogy kik voltak azok a képviselők, akik állandóan nagyatádi Szabó István