Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

À nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-árt, pénteken. • 519 hoz): Hagyd csak, hadd menjenek ki!) Ez ab­szolúte nem áll! (Zaj jobb felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Baross János: Befejezték az exitust? Ben­nünket kivisznek, az urak kimennek! (Zaj.) A ministerelnök ur azt állította, hogy ezt a támadást az ellenzék szervezte ellene, az ő be­csülete ellen a házszabályjavaslatok alkalmá­ból. Erre én becsületszavamra kijelenteni önök­nek, hogy a ministerelnök ur ebben téved. Ugyanis ez az egész affér abból robbant ki, hogy amikor; Friedrich István képviselő urnák ma ez a levél kezébe került, és ő azt a sajtó­nak leadta, ezzel a levéllel a képviselőházban véletlenül ott volt ellenzéki képviselők termé­szetesen foglalkoztak. Hogy mennyire nem 1 voltunk elkészülve erre a dologra, bizonyítja az, hogy csak a zárt ülés után jöttünk ide Szi­lágyi Lajos, Peidl Gyula és én a demokratikus blok helyiségéből, ahol egy már előre meg­beszélt gyűlésünk volt és arról kellett tárgyal­nunk, hogy majd kedden reggel mit fogunk csinálni, mert Szilágyi Lajos tiz napra eluta­zik a családjához külföldre; ennélfogva mi csak ott értesültünk arról, hogy itt a Házban mi történik. Ha tehát a demokratikus blok elnöke, a szociáldemokrata pártnak a demok­ratikus blokba delegált vezetője nem volt itt a zárt ülésen sem — a magam csekélységéről nem is beszélek —, ez a legnagyobb tárgyi ar­gumentum amellett, hogy eszünkágában sem volt, hogy a ministerelnök ur személyét és be­csületét bármiféle törvényjavaslat megbukta­tására felhasználjuk. T. Nemzetgyűlés! Minket a ministerelnök ur személye ellen nemi személyi animozitás ve­zet, hanem tisztán és kizárólag az a meggyő­ződésünk, hogy a ministerelnök ur és a több­ség által folytatott politika nem célravezető, antiszociális, hogy a ministerelnök urnák nincs érzéke a nagy szociális problémák iránt. Semmi más személyes szempont nem vezet bennünket. Amikor mi küzdünk a házszabály­revizió ellen, mi csak azért küzdünk ellene, hoigy a házszabályrevizióval kapcsolatban egyúttal az általános és főleg a titkos választó­jogot is kivívjuk. A nagyatádi kerületben tör­tént események ezen álláspontunk jogosságát a legjobban bizonyítják. Az az indítvány, amelyet az összes ellen­zéki pártok nevében bejegyeztek, hogy t. i. a kormány vigye ezt az ügyet parlamenti vizs­gálóbizottság elé, olyan parlamentáris, termé­szetes forma, amelyet a földmivelésügyi mi­nister ur megtámadtatása első percében ter­mészetszerűleg, ösztönszerűleg helyesen elta­lált. Ez olyan kétszer-kettő négyje a parlamen­tarizmusnak, amelyről vitázni sem lehet. Az ellenzék nevében egyúttal tiltakozom az ellen a beállitás ellen is, mintha az ellenzék kifogásolná azt, hogy a ministerelnök nagy nemzeti célokra használt fel bizonyos összege­ket. Nincs olyan tisztességes és becsületes ma­gyar ember — nincs az ellenzéken sem —, aki ezt kifogásolná. A legkevésbé kifogásolom én, aki igenis, magam is tudom, hogy mi az, külföldön magyar propagandát csinálni, külö­nösen az ország mai nehéz helyzetében, ami­kor bizony azoknak, akiknek a szellemi képes­ségük megvan hozzá, rendesen hiányoznak az anyagi eszközeik. Nemcsak a nyomtatványok, könyvek, revük előállítása, de még a levelek postaköltségére szükséges összeg előteremtése is nehezére esik nagyon sok olyan embernek, aki ebben a hazafias munkában résztvesz. Ezt tehát mi nem kifogásoltuk, ez eszünkágában seml volt. Az az álláspont azonban, amelyet többi képviselőtársaim hangoztattak, hogy ezekről a felhasznált pénzekről el kell számolni, azt hi­szem, szintén vitán felül áll, mint ahogy az ország pénzéről is el kell már egyszer számolni. Nagyon helyesen mondotta Rupert t. képviselő­társam, hogy itt évek óta zárszámadást sem mutattak be. Hogy a közvélemény ezekről el­számolást követel, az magától értetődik. Ami végül az elnök ur eljárását illeti — nevezzük azt akár félreértésnek, akár házsza­bálysértésnek —, ezáltal a képviselők mentelmi jogán súlyos sérelem esett. Épen ezért beje­lentem; Györki Imre, Propper Sándor, Kabók Lajos, Esztergályos János, Peyer Károly, Sütő Józsf, Battez Gyula, Peidl Gyula, Szabó Imre, Szilágyi Lajos, Farkas István, Saly Endre, Klárik Ferenc, Malasits Géza és Szeder Ferenc képviselőtársaim mentelmi jogának megsérté­sét. Ez a szomorú nap bizonysága annak (Hegymegi-Kiss Pál: Tudja az elnök ur, kiket vezettetett ki!), hogy ebben a parlamentben feszült atmoszféra van, amelyet nem személyi gyűlölködés feszit. Megint igaza volt a föld­mivelésügyi minister urnák abban, hogy ez atmoszféra hatása annak a nagy nyomorúság­nak, amely ebben az országban van. Visszha­tása ez annak ebben az országban. Hogy mi szemben állunk a kormánnyal, hogy mi az el­lenzéken vagyunk, annak nem személyes gyű­lölködés az oka. Mi nem gyűlöljük sem Beth­len Istvánt, sem Mayer Jánost, sem Vass Jó­zsefet; nem gyűlöljük egyik ministert sem, Személyi okunk ig-azán nincs erre. Azonban azon a meggyőződésen vagyunk, hogy ez a földmivelésügyi minister ur által is aposztro­fált nagy nyomorúság, amely kinn van a vidé­ken és a főváros kültelkein, okozza ezt a fe­szült atmoszférát. Annak visszfénye ez itt a parlamentben, az ellenzék lelkében. Az ellen­zéket nem vezeti semmi más, mint az a felfo­gás, hogy ennek a szomorú helyzetnek az or­szágban az önök antiszociális politikája és fő­leg a kormányelnök urnák a szociális kérdé­sek iránt való érzéketlensége az oka. Ezért kö­veteljük mi a házszabályrevizióval junktim­ban főleg a titkos választójogot, hogy a nép nyomorúsága a saját maguk által szabadon választott képviselők által itt a parlamentben megnyilvánulhasson, mert csakis ettől várjuk a szociális nyomorúság gyógyulását. Nem for­radalmat hirdetünk, ahogy a tiílsó oldalról ma is hallottuk. Mi a forradalmi erők gyülekezé­sét akarjuk megakadályozni és józan demokra­tikus reformokkal levezetni. Ez a cél vezeti az ellenzéket, nem pedig a személyes animozitás. Ezt kívántam még megjegyezni. Elnök: Gömbös Gyula képviselő ur a ház­szabályokhoz kórt szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Rupert Rezső: Mentelmi bejelentés történt!) Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Szüksé­gesnek tartom, hogy a szóban forgó kérdéshez én is hozzászóljak. Az a meggyőződésem, hogy bizonyos tekintetben tohuvabohu keletkezett az egész ügyből; összekevertek olyan témákat, amelyek nem együvé valók és amelyek főkép nem indulnak ki abból az eredeti vádból, ame­lyet ma a zárt ülésen és a nyílt ülésen is emeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents