Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. 487 trianoni békeszerződés megváltoztatása érde­kében, i Amikor azonban ezt megállapítom, nem mehetek el szótlanul még ennél az egyszerű KIS javaslatnál sem a ínexiett a mod mellett, amelyen a trianoni békeszerződésnek ezen, a 'dolgozó társadalmi rétegekre giézve .kedvező rendelkezései végrehajtatnak. A trianoni béke­szerződés 355. cikkének 2. §-a pl. előírja a sza­bad szervezkedés jogát minden törvényes célra ugy a munkások, mint a munkaadók részére. Hosszú ideig yitás volt, hogy vájjon a trianoni békeszerződésnek eme rendelkezése — a többi rendelkezéssel szemben — alkalmazható-e a me­zőgazdasági munkásokra, avagy pedig ez ki­zárólag csak az ipari munkásokra voiiatkozha­tik. Nem vitás most már — megfelelő fórum döntötte el ezt a kérdést — hogy a trianoni békeszerződés idevonatkozó rendelkezése igenis általában épugy vonatkozik a mezőgazda­ságra, miint az iparra. Mégis azt látjuk, hogy nem egyszer nemcsak kötelességből, de kény­szerűségből kellett szóvá tennem, hogy a mező­gazdasági munkások szervezkedési jogát — jóllehet ez törvényben biztosított joga a mező­gazdasági munkásoknak — egyszerűen sem­mibe sem veszik Magyarországon. Azokat az egyezményeket, amelyek a Nem­zetközi Munkahivatal által összehívott konfe­rencián hozattak, a ministerelnök ur törvé­nyes határidőben a nemzetgyűlés elé terjesz­tette, de azokat az egyezményeket, amelyek alapjai lehetnének a benső konszolidációnak, fejlődésnek és haladásnak és amelyek — ismé­telten hangsúlyozom — alapjai lehetnek a trianoni Magyarország határai megváltoztatá­sának is, azokat a ministerelnök ur javaslata alapján nem fogadjuk el. így vagyunk a szociálpolitikai részével is ennek a törvényjavaslatnak. Csak röviden érin­tettem a szervezkedés jogát, hiszen annyit be­széltem erről a kérdésről a nemzetgyűlésen, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagja, az egész ország tudomással bir arról — hisz a héten nagyon erősen is jellemeztem —, hogy közönséges módon intézik el ezt a törvényben biztositott szervezkedési jogot Magyarországon a mezőgazdasági munkásokkal szemben. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Számtalanszor rámutattam már itt a nemzetgyűlésen arra, hogyha valójában meg akarjuk erősíteni ^ a magyarságot, ugy ezt ennél a legalsóbb tár­sadalmi rétegnél, a mezőgazdasági munkásság­nál kell kezdeni. (Ugy van! balfelől.) A mező­gazdasági munkásoknak tekintélyes része va­lóságos jobbágy sorsot él ebben az országban és ezekre ismét elkelne egy második jobbágy felszabadítás, hogy felszabadulhassanak és emberekké lehessenek. Akár a halálozási, akár a népesedési statisztikát vesszük elő, mindenütt látjuk azt az óriási emberpusztitást, amely ennél a legalsóbb társadalmi rétegnél jelentke­zik. A trianoni békeszerződés megfelelő rendel­kezéseinek végrehajtása lehetővé tenné, hogy ez a halálozási arány csökkentessék és hogy ez a társadalmi réteg jobb viszonyok közé ke­rülvén, egészségesebb és emberhez méltóbb éle­tet élhessen. Ámde hiába kérkedünk sokszor nyomtatványokban szociálpolitikai alkotásaink­kal. A magyarországi mezőgazdasági munká­sokra vonatkozólag egy szociálpolitikai tör­vényalkotásunk van, amelyet csupán gúnyol­hatunk annak, mert az Országos Gazdasági Cselédsegélypénztár, amelyet szociálpolitikai alkotásnak neveznek, a nyugateurópai hasonló­irányú szervekhez mérten a'legjobb akarattal sem minősíthető szociálpolitikai alkotásnak. (Malasits Géza: Kolduspénztár!) A kérdés politikai vonatkozásait mint mondtam, nem érintem, ámde szóvá kell ten­nem bizonyos jelenségeket ezzel a kis törvény­javaslattal kapcsolatban. Szóvá kell tennem azt a bánásmódot, amit a közigazgatási ható­ságok részéről a mezőgazdasági munkásokkal szemben tapasztalunk és szóvá kell tennem ál­talában azt a jelenséget, amit a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatban akár a szervezke­dési, akár szociálpolitikai téren tapasztalunk. Én is hallottam kijelentéseket azokra a forra­dalmi mozgalmakra vonatkozólag, amelyekre Propper képviselőtársam célzott, és én is hang­súlyozom 1 , hogy forradalmi mozgalmakat csak azzal a módszerrel lehet megakadályozni, vagy enyhén levezetni, hogy azokat a rendelkezése­ket, amelyek a magyar törvénytárban a Munka című fejezetben vannak lefektetve, a való életre visszük át. Idetartozik az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a szociálpolitikai vo­natkozások, a munkaidőbe való törvényes be­avatkozás, a gyermekmunka, a nőimunka sza­bályozása stb. Elég sokszor hallottam itt az ellenvetést, hogy különösen mezőgazdasági vonatkozásá­ban nem lehet ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mert ez a termelés rovására volna. Ezzel szem­ben megállapitom, hogy akármerre megyünk Nyugat-Európában, nem találjuk a mezőgazda­ságban» egyrészt azt a szociálpolitikai elmara­dottságot, másrészt pedig a munkának olyan minemüség-ét, mint Magyarországon. Utalok ebben a tekintetben ismételten Nyugat-Magyar­országra, ahol a mi magyar munkásaink, ma­gyar emberek, akik a német nyelvet csak törik, nagyszerűen beleilleszkedtek a termelés érde­keinek sérelme nélkül abba a munkaszerve­zetbe, ami általában Ausztriában a mezőgazda­sági munkáknál az uj államjalakulás következ­tében kialakult. A termelés nem szenved ezál­tal semmi sérelmet, hogy a mezőgazdasági mun­kások is egyenrangú polgárai lettek az ország­nak és szabadon szervezkedhettek, tehát meg­valósíthatták a trianoni békeszerződésben le­fektetett törvényes rendelkezéseket; és nem szenved a termelés amiatt, hogy szabályozott munkaidő mellett dolgoznak, és kiadósabb szo­ciálpolitikai intézkedésekkel emelik fel ezt a legalsó társadalmi réteget. Ezek voltak rövid megjegyzéseim ehhez a törvényjavaslathoz, amelyet mint beszédem bevezető részében hangsúlyoztam, mi elfoga­dunk. Meg kellett azonban mondanunk, hogy egészséges belső állapotokat és a békeszerződés revízióját eredményesen csak akkor várhatjuk, ha a törvénynek Munka című fejezetét, tehát az általános dolgos társadalmi rétegre kiterjedő részét maradék nélkül végrehajtjuk. Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Maga az a tény, hogy a javaslat ellen nincs egyetlenegy felszólaló sem, bizonyítja legjobban azt, hogy lia a kormány szociális javaslatokkal kívánja fog­lalkoztatni a nemzetgyűlést, tigy mindenkor mellette fogja találni ezen a téren az ellenzéket is. Meglehetős sajnálattal _ látom azonban azt, hogy az egységes párt tagjai közül ehhez a ja­vaslathoz senki sem szólalt fel. (Esztergályos János: Nines véleményük! — Perlaki György: Nem akarjuk az időt húzni!) Ezt ugyan meg­szoktuk már, mert az egységes párt tagjai más javaslatokhoz sem szólalnak fel és épen ez bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents