Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

486 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. nöke még a világ areopágja előtt is hangoz­tatja, hogy demokrácia nélkül ma már egy or­száo- nem élhet meg. Farkas t. képviselőtársam beszélt a munka­nélküliség esetére való biztosításáról. Erről ná­lunk hallani sem akarnak, s csak nagy utánjá­rások, sok-sok beszéd és irás, hatalmas ostro­mok után kaptunk a népjóléti minister úrtól ígéretet arra, hogy ősszel ezt a törvényjavasla­tot beterjeszti. De elmúlt az ősz, ma már tél van, s a javaslat még mindig nincs itt, az Ígé­ret tehát üres maradt, nem terjesztettek be javaslatot, sőt hallani sem akarnak arról, hogy ezen a téren valamit cselekedni kellene. Mit méltóztatnak ahhoz szólni t. Nemzetgyűlés, hogy a háború befejezését követő hatodik ka­rácsonykor sok tizezer és százezer keresztény munkáscsalád lakása hideg, sötét lesz és nem­csak karácsonyfa nem lesz benne, de kalács sem, a családoknak nemcsak külön örömük nem lesz, de száraz kenyerük sem ! ! Mit mél­tóztatnak ahhoz szólni, hogy a dolgozó munká­sok, akiket kizsákmányolnak, akik félbérért dolgoznak, akik alig tudják maguknak megvá­sárolni a mindennapi' kenyeret, ebből a szűkös darab száraz kenyérből törnek le egy kis da­rabkát, hordják Össze és adják oda azoknak, akikről az állam és a keresztény nemzeti irány elfelejtett gondoskodni 1 (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Kik azok! Kik képviselik a nem­zeti irányt! — Pikler Emil: Csak hazudják magukat a keresztény nemzeti irány képvise­lői uek !) Ha a magyar kormány törvénybe ik­tatta volna a Washingtonban négy évvel ez­előtt tartott nemzetközi munkaügyi első kon­ferenciának azt a határozatát, amely a munka­nélküliek védelmére vonatkozik, akkor ma nem kellene sírnunk és jajgatnunk azon, hogy ka­rácsonykor ezernyi munkáscsalád hajléka hi­deg, üres lesz, és ugyanannyi család éhezni fog. (Várnai Dániel: Genfben igyekeztek el­gáncsolni !) Méltóztassék elhinni, hogy egy­maga ez a tény minden rendőri rendszabály­nál sokkal jobban fejlesztei azokat az áramla­tokat, amelyektől önök félnek, és maga ez a íény sokkal jobban izgat, mintha ezer agitátor i'íw napon keresztül folytonosan izgatna, foly­tonosan beszélne, mert ezek a tények érzékelhe­tők, érezhetők, belemásznak a szivekbe és agyakba és ott kipusztithatatlanul rögzítik meg azt a gondolatot, hogy róluk pedig ebben a közösségben gondoskodás nem történik. Egészen természetesnek fogja találni a nem­zetgyűlés, hogy én ezt a javaslatot elfogadom. Nemi azért, mintha volna benne valami érték, mert ami érték benne van, az negatívum, és az, hogy a tengerentúli államok, amelyek eddig távol tartották magukat a szociálpolitika nem­zetközi szabályozásától, amelyek eddig nem akartak tudni a nemzetközi munkaügyi hiva­talról, most bekapcsolódni óhajtanak ebbe a szervezetbe, hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a szociálpolitikai hálózat nemzetközi ^ kiépí­tése könnyebb legyen. De én számonkérem a magyar kormánytól és a magyar nemzetgyűlés többségétől e törvényjavaslat tárgyalása kap­csán mindazokat a mulasztásokat, amelyeket eddig elkövettek, számonkérem mindazokat a szociálpolitikai alkotásokat, amelyeket a nem­zetközi munkaügyi hivatal útmutatása, előter­jesztése és javaslata alapján más országokban már meghoztak és törvénybe iktattak, nálunk azonban még hiányoznak, számonkérem a ma­gyar kormánytól és a magyar nemzetgyűlés többségétől azt a mérhetetlen nyomorúságot, amely ebből a szociálpolitikai érzéketlenség­ből fakadt a magyar, dolgozó népre és követe­lem, hogy tessék gyors tempóban a nemzetközi munkaügyi konferencia nyomába kerülni, tes­sék az általa tett előterjesztéseket a kormány­nak komolyan magáévá tenni, tessék azokkal a nemzetgyűlést foglalkoztatni, tessék azokból törvényt csinálni és azokat az életbe átvinni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Amint már beszé­dem elején mondottam, nem pusztán munkás­érdekről van itt szó % Elsősorban munkásérdek­ről, mert a munkás életével kapcsolódik hozzá a szociálpolitikához, de igen nagy kapitalista érdek, a termelés r érdeke, igen nagy állam­érdek, Magyarország érdeke az, hogy ne ma­radjunk el a nemzetek nagy versenyében, mert azt már látjuk, az már megállapítható, hogy a jövőben való alakulást nem a fegyveres ké­szültség fogja majd eldönteni, hanem a nemze­tek jövő erejét, alakulását és elhelyezkedését az fogja szabályozni, hogy melyik állam kormá­nyának mennyi érzéke van a szociálpolitika iránt, hogy mennyire tudja pótolni a háború borzalmas vérveszteségét, mennyire tudja a maga népét képessé tenni a versenyre, a terme­lésre, a kultúrára, a munkára és hogy meny­nyire tud ezekben a nagy nemes versengések­ben magának előkelő helyet biztosítani. Azzal fejezem be beszédemet, hogy a béke­szerződések politikai igazságtalanságainak a jóvátételéhez az egyetlen, a legközelebbi ut, a békeszerződés 13. fejezetének haladéktalanul való végrehajtása. Erre figyelmeztetem a kor­mányt, amikor ezt a jelentéktelen törvényja­vaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: Tisztelt Nemzetgyűlés! Elő­re kijelentem, hogy mint előttem szóló t. képviselőtársam, ugy én is elfogadom ezt a két szakaszból álló törvényjavaslatot. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy igenis helyes, célszerű és okos dolog az, midőn nemzetközi egyezményekkel akarunk beavatkozni a mun­kaviszonyok alakulásába és szabályozásába és mint előttem szóló t. képviselőtársaim is emii­tették, ha a trianoni békeszerződés alapjában véve egy rossz, erőszakolt szerződés is — amelynek a megváltoztatására mi is törek­szuntë: —, mégis meg üell állapitanom, hogy a trianoni békeszerződésnek a „Munka" című fejezete, amelynek egyik részlete kiegészítése­ként került ide ez a törvényjavaslat is, helyes rendelkezés, célszerű, helyes és okos álláspont volna abban az esetben, ha a törvénynek ez a ló. íejezete a valóságba és a gyakorlatba is átmehetne. Egyedül adminisztratív intézkedés az, amit mi a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban ezidőszerint a munkások szabad szervezkedése *és szociálpolitikai intézményeik megvalósítása terén teszünk. Én nem érintem a békeszerző­dés politikai vonatkozásait, hisz arról előttem szóló igen t. "képviselőtársaim meglehetős rész­letességgel beszéltek. Osztozom azonban én is abban a felfogásban, hogy a békeszerződés brutális rendelkezéseinek a megváltoztatására nincs más mód és eszköz, mint az, hogy ha bent az ország belsejében, az ország, dolgozó népét szociálpolitikailag megerősitjük, fel­emeljük és végrehajtjuk a trianoni békeszer­ződésnek „Munka" című fejezetét, hogy igy az erkölcsileg és anyagilag megerősödött dolgozó társadalom küzdhessen felfogása szerint a

Next

/
Thumbnails
Contents