Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-344
484 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. döttei, egy esztendővel később, 1917 szeptember havában, de még mindig- a társadalmi forrongások kitörése előtt a középhatalmak és semleges államok szociáldemokrata szakszervezetei gyűltek össze konferenciára Bernben, ahol a leeds-i határozatokat igen kevés módosítással magukévá tették, ugyanazzal az elhatározással, mint a leeds-i értekezlet, hogy ezeket a határozmányokat, mint követeléseket fogják a majdan összeülő nemzetközi békekonferencia elé terjeszteni. A konferenciákat azért tartották meg két időben és két helyen, mert a háború akkor még- tartott, és igy fizikai lehetetlenség volt egységes, nemzetközi konferencia összehívása. A két konferencia azonban, amelyen igy a világ- valamennyi munkásai résztvettek, majdnem egységes álláspontot foglalt el a jövőbeni szociálpolitikai kérdéseket illetőleg, amelyek azután valóban odakerültek a nemzetközi konferencia elé. Egyrészt ez a magyarázata a békeszerződésbe beékelt Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak és annak a bizonyos tizenharmadik résznek, amely a munkát nemzetközileg szabályozza. De nemcsak ez. A kapitalista érdekképviseletek is belátták, hogy a háború utáii, a háború hatásai következménye gyanánt, nem lehet a miunkáskérdéseket tovább ügy kezelni, mint ahogy kezelték a háború előtt. Be kellett lát.niok, hogy 30 millió teljes értékű felnőtt termelő és fogyasztó kiesése a társadalomból nem maradhat következmények nélkül, igy tehát intézményesen kell biztosítani azt, hogy ez a 30 millió termelő és fogyasztó valamiképen pótolva legyen. Természetesen hozzá kell tennem, hogy a komoly, okos kapitalista felfogás az, amely ezt belátta, az a kapitalista felfogás, mely az első jóllakáson jóval túl van, amely tehát nem falánk, nem! éhes, amely már belátja azt, hogy a munkaerőt a végletekig kizsákmányolni nem lehet. Itt jött létre a kettős nyomás alatt a békeszerződésnek ez a csoportja, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal — de hozzátehetem még harmadiknak: nagy államérdek is, hogy a szociálpolitikát nemzetközileg szabályozzák. Aki a szociálpolitika kérdéseivel behatóan foglalkozott, az tudja, hogy már a háború előtt is igen nagy bajai voltak a különböző államoknak a szociálpolitika egyenetlenségével és egyenlőtlenségével. Az államok természetes szuverén joguknál fogva különböző időkben, különbözőképen szabályozták a különböző szociálpolitikai kérdéseket. Igy Van ez például a munkásbiztositás terén. Egyik állam megteremtette n magáét, a másik e?t elmulasztotta, a harmadik másképen hozta létre, úgyhogy a különböző országokban teljes káosz volt, amelyet azután az egyes államok nemzetközi egyezményekkel igyekeztek összekapcsolni és átüiidalni, kölcsönösségi egyezményekkel, ami egészen természetes is, mert majdnem valamennyi állani szociálpolitikai törvényhozásában vannak klauzulák arra nézve, hogy idegen állam munkásaival szemben csak annyira és oly mértékben gyakorolja a hazai szociálpolitikát, amilyen mértékben azt az illető munkás eredeti hazája gyakorolja az idegen honosokkal szemben. A munkásbiztositás terén Magyarországnak is eerész sereg kölcsönösségi egyezménye volt az államokkal, mégis a maayar munkás, amikor külföldre ment, ha véletlenül oly országba talált vándorolni, ahol vagy nem volt kiépítve a szociálpolitikának ez az ága, vagy nem volt megkötve a nemzetközi kölcsönösségi egs^ezmény, ki volt téve a teljes elhanyagoltságnak, elhagyatottságnak. Az is igen nagy és elsőrendű kapitalista érdek a termelés szempontjából, hogy a szociálpolitika világszerte, de legalább is Európaszerte egyformán, közös alapelvek szerint történik, mert hiszen a versenyképességet is igen erőteljesen befolyásolja az egyenlőtlen szociálpolitika. Államok, amelyek a szociálpolitika kérdéseit elhanyagolják, s ennek révén takarékoskodnak, előnyösebb helyzetbe kerülnek a verseny szempontjából olyan államokkal szemben, amelyek viszont megfelelő szociális belátással megterhelik költségvetéseiket szociálpolitikai terhekkel és tételekkel, úgyhogy elsőrendű kapitalista érdek versenyképesség szempontjából is, hogy a szociálpolitika nemzetközileg egységesen legyen szabályozva, hogy a munkáltató érdekeltség : a tőke, minden országban egyformán viselje a szociálpolitika terheit, vagyis azok az államok, amelyek megfelelő korszerű szociálpolitikai intézményekkel magukra mint munkáltatókra is nagy terheket háritanak át, ne kerüljenek a verseny szempontjából inferioris helyzetbe azokkal az államokkal, amelyek viszont a szociálpolitikát teljesen elhanyagolják. A harmadik, amit emliteni akarok és amit szintén döntő szempontnak tartok : elsőrendű államérdek az, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal határozatai gyorsan átmenjenek az életbe, a gyakorlatba. Beszélnek forradalmakról, és itt Dénes képviselőtársam beszédére, azt hiszem Nánássy képviselő uí azt mondotta közben, hogy nyomon vagyunk már ! Tudom mit gondol ezzel. (Nánássy Andor: Talán gondolatolvasó!) Azt méltóztatik vele gondolni, hogy a földmunkásokat forradalmi alapon akarják megszervezni és a kormány a maga szervezet-meggátló intézményeivel ezt akarja megakadályozni'? (Nánássy Andor: Ez csak természetes!) T. Nánássy képviselő ur, ha a békeszerződésnek azt a bizonyos 13. részét teljes mértékben végrehajtják, akkor ez a veszély nem fogja önöket fenyegetni, tessék ezt tudomásul venni. Ha azonban ezt elhanyagolják, ha ennek csak adminisztrativ, jelentéktelen részeivel fogják foglalkoztatni a magyar nemzetgyűlést, és csak ezeket iktatják be a magyar Corpus Jurisba, akkor tessék róla meggyőződve lenni, hogy mégannyi rendszabály sem lesz elégséges, hogy az a félt változás be ne következzék. Ügy gondolom, épen a Keresztény Gazdasági Párt tegnapi, vagy tegnapelőtti ülésén jelentette be Frühwirth Mátyás képviselő ur az ő észleletét, amely szerint a vidéki munkásság között igen hálás talajra talál és terjed a radikalizmus és szociáldemokrácia. Nem méltóztatik ezt a tütetet komolyan venni, nem méltóztatik ebből azt látni, hogy az önök megkötő intézkedései, sivár és üres szociálpolitikai gondatlansága az okozója ennek a változásnak? Nem méltóztatik észrevenni ebből, hogy a megkötöttség, a szervezkedés elfojtása nem elég hatékony eszköz t Hat esztendő óta nem lehet kimenni a vidékre, a belügyminister ur brilliánsan gondoskodik arról, hogy a földmunkásokhoz se irás, se szó közel lie férkőzhessek és hat esztendő múlva mégis arról kénytelen beszámolni egy keresztén ypárti reakciós képviselő, hogy a vidéken veszedelmesen terjed a szociáldemokrácia és a radikalizmus. Tessék tudomásul venni, hogy ha ezt a politikát folytatják, akkor még jobban fog terjedni és nemcsak Magyarországon, de
