Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

À nemzetgyűlés 344. ütése 1924. évi november hó 28-án, pétiteken. 4Î5 a tegnapi ülésen beszédének elhalasztására kapott engedélyt. Jászai Samu: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. előadó ur tartalmas beszéde késztet engem arra, hogy felszólaljak. A trianoni békeszerződés lehetetlen és igazságtalan rendelkezéseit mi is elitéljük. Mi nem csinálunk irredenta mozgalmakat, nem lármázunk, hanem ott, ahol alkalmunk van, mindenütt ismertetjük az ország helyzetét és megmondjuk azt, hogy ilyen határok között lehetetlen megélni a munkásságnak és a polgárságnak. Ezt mi mindenütt megtesszük. (Peyer Károly: Hálából hazaárulók vagyunk!) Emlékeztetnem kell a t. Nemzetgyűlést arra, hogy két évvel ezelőtt nagyfontosságú békekongresszus volt, Hágában. Nekem is szerencsém volt ott lenni és az előkészítő bizottság munkájában résztvenni. Ebben a bizottságban, melyben majdnem az összes országok képviselve voltak, egy határozati javaslatot fogadtak el, amely elitéli a békefeltételeket és követeli ezek megváltoztatását. (Bogya János: Helyes!) Ha csak németek, osztrákok és magyarok lettek volna ott, akkor érthető lenne, hogy ilyen egyhangú határozatot hoztak, azonban jellemző, hogy nagy többségben voltak az angolok, franciák, belgák és olaszok és mégis egyhangu volt a határozat. E határozatnak ismertetésére és referálására Henderson vállalkozott, a volt angol belügyin mister, aki ma a Labour Party főtitkára. A plénum bau elő is adta a határozati javaslatot és azt mondotta, hogy lehetetlen a béke addig, amig ilyen határok vannak megállapitva, hogy a népek nem tudnak megélni. Mondotta azt is, hogy Európának minden baja onuan származik, hogy a békefeltételek rosszak s ezért ezeket meg kell változtatni. A kongresszus, amely körülbelül ötszáz tagból állott, egyhangúlag el is fogadta Henderson javaslatát. E határozati javaslat irányt ad nekünk arra, hogy mikép kell dolgoznunk és működnünk, hogy ezek a békefeltételek, megváltoztassanak. Mindenesetre az országnak oda kell törekednie, hogy szimpátiát szelezzen a külföldön, ismertesse az ország helyzetét mindenütt és megtegye azt — és itt osztom az igen t. előadó ur véleményét, hogy bár a Nemzetek Szövetsége nem sokat ér, ezt mégis meg kell tenni —, amit a Nemzetek Szövetsége határoz. A Nemzetek Szövetségének egyik intézménye a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. Mondottam már, hogy a békefeltételeket mi elitéljük, azonban el kell ismernünk azt — ha tárgyilagosok akarunk lenni —, hogy van a békefeltételeknek egy fejezete, amely a munkáról szól, amely nemzetközi vonatkozásban korszakalkotó. Ilyen békefeltétel még nem volt, ilyet nem ismer a történelem, amely nemzetközileg gondoskodik a munkásokról és nemzetközileg védelmet akar adni a munkásoknak. Ennek végrehajtására a Nemzetek Szövetsége egy intézményt, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt létesítette. Ez a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal már körülbelül hat éve működik és látjuk azt, hogy az összes országok szimpátiáját meg tudta nyerni, részint azért, mert olyan nagyszerű tudományos anyagot ad az országok számára — ismerteti az összes országok munkásviszonyait, munkapiacait, gazdasági helyzetét —, ugy, hogyha egyebet nem tenne, minthogy ezt a nagyszerű anyagot gyűjti, akkor is teljesen megfelelne hivatásának. De másrészt egyebet is tesz. Megteszi azt, hogy évenkint tartott értekezletein előterjeszt egyezmény-tervezeteket és ajánlásokat, amelyeket azután a különböző országoknak kellene előterjeszteniök. A magunk részéről hibásnak tartjuk azt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak nincs nagyobb hatásköre, mint hogy az ő egyezmény-tervezeteit csak elő kell terjeszteni a törvényhozásoknak, amelyek azonban ezeket nem kötelesek elfogadni, és épen ez a baj a mi szempontuukból. Magyarországon azt látják, hogy évenként jelentések látnak napvilágot a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal részéről, vaskos kötetek számolnak be arról, hogy mit tett elsősorban a hivatal és mit fogadtak el különböző országok azokból az egyezményekből, amelyet a konferenciák elfogadtak. Hat év óta működik ez a hivatal, de sajnos, nem láttunk még olyan jelentést, amelyben Magyarország is benne van. (Propper Sándor: Csak adminisztratív intézkedéseket, mint ez a törvényjavaslat is!) Körülbelül másfél évvel ezelőtt a kereskedelemügyi minister ur beterjesztett ide különböző egyezmény-tervezeteket és elfogadásra is ajánlotta azokat a nemzetgyűlésnek, de valamennyi lényegtelen volt, olyanok voltak, amelyek részint már a gyakorlatban is megvannak, de fontosabb egyezmény-tervezeteket, mint például a nők éjjeli munkája, a nyolcórai munkaidő, vagy a mezőgazdasági munkások balesetbiztositása, stb. nem terjesztett elő. (Györki Imre: De a házszabályreviziót, azt igen, az sürgős!) Azt látjuk, hogy még a lényegtelen egyezmény-tervezeteket se akarják előterjeszteni, hiszen még a bizottságok sem foglalkoztak ezekkel. Másfél év óta nem volt ideje a bizottságoknak arra, hogy ezekkel a tervezetekkel foglalkozzanak. Minden évben tartatnak ilyen értekezletek, Magyarország is képviselve volt ott s sajnos, látjuk azt, hogy amig felállnak a különböző országok, különösen Magyarország szomszédai Csehország, Románia és Jugoszlávia,, és jelentést tesznek arról, hogy az ő kormányuk nagyszerű javaslatokat hozott, az ő törvényhozásuk különböző törvényeket és egyezmény-tervezeteket elfogadott, amig ezek mindent elmondanak, addig nekünk ott csak hallgatnunk kell, mert nem tudunk semmit sem jelenteni. Nem tudtunk jelenteni még semmit arranézve addig, hogy valamit is elfogadott volna a magyar törvényhozás. A most szőnyegen levő törvényjavaslat azt célozza, hogy a munkaügyi hivatal igazgatótanácsa kiegészíttessék. A magam részéről ezt a javaslatot szükségesnek tartom és azért elfogadom. Ez a törvényjavaslat a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal népszerűségét igazolja, mert hiszen a tengerentúli országok, Japán, Ausztrália, Kina és Délafrika mind részt akarnak venni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által végzett munkában, ők is be akarnak jutni az igazgatótanácsba. Azt hiszem ezt a lehetőséget nekik meg kell adni, épen. ezért elfogadom a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik"? • Csik József jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Annak idején, mikor ezt a békeszerződést tárgyalták, mi keresztény szocialisták a tanácskozásban nem vettünk részt, mert ugy éreztük, hogy ez a szerződés, amelyet ráerőszakoltak, ráoktrojál tak a magvar nemzetre, szomorú szerződés. Ez a szerződés olyan, amely súlyos feltételeket, súlyos terheket jelent a magyar nemzetre nézve, de előnyt, kedvezményeket és jogokat nem biztosit. Ezen elveink fentartása mellett 70-