Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

470 A nemzetgyűlés Mo. ütése 1924. ban találta helyesnek az aláírásokat? Ott is törölt, de tudja-e a választási biztos igazolni a válasz­tási rendelet 60. §-ának megfelelően, hogy a mindegyik listában, vagy a több listában előfor­dult aláírásokat mindenhonnan törölte? Ha tehát fegyelmit méltóztatik elrendelni igazságügyminis­ter ur, mint ahogy most már a kijelentése után nem is kétlem, hogy el méltóztatik rendelni a fegyelmit, akkor méltóztassék a vizsgálatot és a fegyelmit ebben a tekintetben is elrendelni. Fel­tétlenül fontos, hogy az a biró teljesen pártat­lanul intézze az ügyet ; ha tehát akad oly aláírás, amely az ellenzéki és a kormánypárti ajánlóiven is rajta volt és csupán az ellenzéki ajánlói ven érvényesíttetett... (Hedry Lőrinc: Az a kérdés, hogy ki nyújtotta be hamarabb! — Hegymegi* Kiss Pál: Ne tréfáljon képviselő ur! — Zaj a szélsőbaloldalon,— Esztergályos János: Való­színűleg nem éjjel egy órakor nyújtotta be!) Hedry t. képviselőtársam mindig a legszorgo­sabban közbeszóló szokott lenni, de ugy látszik, ezúttal nem ismeri a választási rendelet 60. §-át, mert az azt mondja, hogy minden választó csak egy ajánlásban vehet részt; két vagy több jelölt ajánlásában résztvevő választó aláirása mind­egyik ajánlatban érvénytelen. (Zaj.) T. képviselő­társam, nem ugy áll tehát a dolog, amint ön mondotta, hogy: aki előbb benyújtotta. Vagyis ha a tisztelt eljáró választási biztos nem törölte mindegyik ajánlatból az ilyen, több helyen elő­forduló aláírásokat, akkor ezzel is elkövette a I visszaélést. (Kuna P. András: Mindegyikből törölte! — Meskó Zoltán: Báránynak le kellene mondania!) Én tehát azt hiszem, hogy a megválasztott­nak kijelentendő Bárány főszolgabíró ur bizonyo­san annyira érzékeny lesz, hogy ez után az alapos és a választási rendelet szellemének megfelelő vita után (Szilágyi Lajos: Szabó István örökébe igy akarnak beülni! Kegyeletsértés Szabó István iránt! — Erődi-Harrach Tihamér: Bárány nem tehet róla! — Zaj) le fog mondani mandátumá­ról, mert az sem mentheti őt, amit Erődi-Harrach képviselőtársam közbeszólott, hogy ő nem tehet róla- A magyar alkotmányos életben voltak már rá példák, hogy egyes t. képviselő urak tudomást szerezvén arról, hogy mandátumuk nem a leg­tisztább, mielőtt átvették volna, máris vissza­utasították és lemondottak.róla. (Nánássy Andor: Egy volt, az is kormánypárti volt! — Derültség. — Halász Móric: Igen, Deák Ferenc; de egy ellenzékit kérnénk. — Esztergályos János: Ellen­zéki volt akkor! — Farkas István: Nem a Beth­len-kormányt támogatta! — Zaj. Elnök csenget.) Azt gondolom, hogy ez volna a leghelyesebb meg­oldás, és innen az ellenzéki oldalról intézem hozzá ezt a kérelmet. Ha ő annyira biztos a dolgában, hogy elvei nagyatádi Szabó István kerületében győzelemre jutnak, megteheti bátran: álljon a választók elé és adjon alkalmat, hogy más ellen­zéki jelöltek is küzdelembe mehessenek. (Ugy van! a baloldalon.) Ezzel egyúttal alkalmat ad a kormánynak arra, hogy a mostani választói ren­deletben meglevő hiányokat pótolhassa. Szakács Andor képviselőtársam napirendi indítványát ajánlom elfogadásra. (Barthos Andor szólásra je­lentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur felszólalni? (Barthos Andor: Személyes kérdés­ben.) A szó a képviselő urat megilleti. Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kívánok felszólalni. Az előttem szólt kép­viselő ur sértve érzi magát azért, mert a beszéde kezdetén tényleg azt mondottam: halljuk a Hom­bárt! Ugy emlékszem, hogy ezt a kifejezést nem először hallotta a képviselő ur tőlem. (Horváth Zoltán: Nem hallottam!) Lehetséges, de én már H)î november 27-én, csütörtökön. igen sokszor hallottam. Engedje meg a t, kép­viselő ur kijelentenem, hogy az én korom nem akadályoz meg engem abban, hogy ha valakit megsértek, akkor annak elégtételt ne adjak. De őszintén és lojálisán kijelentem, hogy sérteni nem akartam a képviselő urat. Hogy miért mondom én, hogy Hombár, engedje meg, hogy a saját beszédével bizonyitsam be, hogy talán nem egészen indokolatlanul bíráljuk mi egymást. A képviselő ur is, mint közéleti férfi, kénytelen elismerni a birálat jogosságát, amint én is, vagy bármelyikünk elismeri, ha egymást bíráljuk. A képviselő urak az ellenzéken egyre azt hang­súlyozták volt, hogy a Klebelsberg-féle választási rendelet törvénytelen, azután azt is hangsúlyoz­ták, hogy mi, akik itt összejöttünk, mindnyájan törvénytelenül vagyunk megválasztva, kivéve természetesen az ellenzékieket. Csak mi vagyunk azok a szerencsétlen férfiak, akik egytől egyig törvénytelenül kerültünk be. Nem szólaltam fel akkor személyes kérdésben, amikor az ellenzék egy igen t. tagja azt mon­dotta, hogy én nem tudom, hogy jöttem be. (Meskó Zoltán: Két lábon !) Kijelentem, hogy ha bárki bebizonyítja, hogy csak egy kupica snapszot vagy egy pohár sört bárkinek is fizettem, ki­jelentem itt, az ország és a nemzetgyűlés színe előtt^ (Meskó Zoltán : Nem lehet igy elintézni!) bocsánatot kérek, nem szólaltam akkor fel, de most, amikor ilyeneket állitanak, kénytelen vagyok kijelenteni : leteszem a. mandátumot, ha valaki ezt be tudja bizonyítani. (Helyeslés.) A második dolog, amit a képviselő ur mon­dott, illetőleg felhasznált érvül, az a rendelet. Hát vagy jogerős egy rendelet, vagy hatályban álló jogszabály, — és akkor természetes, hogy az annak alapján összeült nemzetgyűlés is törvé­nyes — vagy ne méltóztassék a t. képviselő ur azt mondani, hogy ez egy hatályban nem álló jogszabály, s mégis amikor érvelni akar, ugyanazt a jogszabályt alkalmazza. (Meskó Zol­tán : Mit tenne a képviselő ur Bárány helyében?) Engedje meg Meskó képviselő ur, hogy az ő személyével most ne foglalkozzam. (Horváth Zoltán : De én meg nem arról beszéltem, amiről a képviselő ur beszél !) Ezúttal talán nem, de én a képviselő ur ajkairól nem egyszer hallottam, hogy ez törvény­telenül egybegyűlt nemzetgyűlés. Nem tudok hirtelenében megfelelő magyar szót találni, amivel kifejezhetném afelett való csodálkozásomat — talán a »megdöbbenés« volna ez a szó, — hogy a t, képviselő ur az ellenzéki padokról szólította fel a t. igazságügyminister urat, hogy alkosson egy jogszabályt visszaható erővel. (Horváth Zoltán: Bocsánat, nem azt mondtam!) Hát ez a hómba ­rizrnus, t. képviselő ur! Nem akartam sérteni, de kívánta, hogy bizonyítsak, és én bizonyítottam. Egyébként az elnök ur napirendi indítványát fogadom el. (Horváth Zoltán szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván szólani a kép­viselő ur? (Horváth Zoltán: Személyes megtá­madtatás címén!) A szó a képviselő urat megilleti. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólt t. képviselőtársam ügyes rabulisztikával arról beszélt... (Barthos Andor: Látja, én ezt nem veszem sértésnek!) Bocsánatot kérek, nem is veheti annak, mert tényt állítok. (Barthos Andor: Én is tényt állítottam!) Egyetlenegy szót sem beszéltem arról, amit t. képviselőtársam most itt jónak látott felhozni. Abban a tekintetben, hogy nekem az a véle­ményem erről a nemzetgyűlésről, hogy nem tör­vényes eszközök utján jött létre, és igy nem tör­vényes a nemzetgyűlés, nem állok egyedül : az egész ellenzéknek ez a véleménye. (Kuna P. An­drás : Akkor mondjanak le!) De itt van gróf

Next

/
Thumbnails
Contents