Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

470 A nemzetgyűlés Mo. ütése 1924. ban találta helyesnek az aláírásokat? Ott is törölt, de tudja-e a választási biztos igazolni a választási rendelet 60. §-ának megfelelően, hogy a mindegyik listában, vagy a több listában előfordult aláírásokat mindenhonnan törölte? Ha tehát fegyelmit méltóztatik elrendelni igazságügyminister ur, mint ahogy most már a kijelentése után nem is kétlem, hogy el méltóztatik rendelni a fegyelmit, akkor méltóztassék a vizsgálatot és a fegyelmit ebben a tekintetben is elrendelni. Feltétlenül fontos, hogy az a biró teljesen pártatlanul intézze az ügyet ; ha tehát akad oly aláírás, amely az ellenzéki és a kormánypárti ajánlóiven is rajta volt és csupán az ellenzéki ajánlói ven érvényesíttetett... (Hedry Lőrinc: Az a kérdés, hogy ki nyújtotta be hamarabb! — Hegymegi* Kiss Pál: Ne tréfáljon képviselő ur! — Zaj a szélsőbaloldalon,— Esztergályos János: Valószínűleg nem éjjel egy órakor nyújtotta be!) Hedry t. képviselőtársam mindig a legszorgosabban közbeszóló szokott lenni, de ugy látszik, ezúttal nem ismeri a választási rendelet 60. §-át, mert az azt mondja, hogy minden választó csak egy ajánlásban vehet részt; két vagy több jelölt ajánlásában résztvevő választó aláirása mindegyik ajánlatban érvénytelen. (Zaj.) T. képviselőtársam, nem ugy áll tehát a dolog, amint ön mondotta, hogy: aki előbb benyújtotta. Vagyis ha a tisztelt eljáró választási biztos nem törölte mindegyik ajánlatból az ilyen, több helyen előforduló aláírásokat, akkor ezzel is elkövette a I visszaélést. (Kuna P. András: Mindegyikből törölte! — Meskó Zoltán: Báránynak le kellene mondania!) Én tehát azt hiszem, hogy a megválasztottnak kijelentendő Bárány főszolgabíró ur bizonyosan annyira érzékeny lesz, hogy ez után az alapos és a választási rendelet szellemének megfelelő vita után (Szilágyi Lajos: Szabó István örökébe igy akarnak beülni! Kegyeletsértés Szabó István iránt! — Erődi-Harrach Tihamér: Bárány nem tehet róla! — Zaj) le fog mondani mandátumáról, mert az sem mentheti őt, amit Erődi-Harrach képviselőtársam közbeszólott, hogy ő nem tehet róla- A magyar alkotmányos életben voltak már rá példák, hogy egyes t. képviselő urak tudomást szerezvén arról, hogy mandátumuk nem a legtisztább, mielőtt átvették volna, máris visszautasították és lemondottak.róla. (Nánássy Andor: Egy volt, az is kormánypárti volt! — Derültség. — Halász Móric: Igen, Deák Ferenc; de egy ellenzékit kérnénk. — Esztergályos János: Ellenzéki volt akkor! — Farkas István: Nem a Bethlen-kormányt támogatta! — Zaj. Elnök csenget.) Azt gondolom, hogy ez volna a leghelyesebb megoldás, és innen az ellenzéki oldalról intézem hozzá ezt a kérelmet. Ha ő annyira biztos a dolgában, hogy elvei nagyatádi Szabó István kerületében győzelemre jutnak, megteheti bátran: álljon a választók elé és adjon alkalmat, hogy más ellenzéki jelöltek is küzdelembe mehessenek. (Ugy van! a baloldalon.) Ezzel egyúttal alkalmat ad a kormánynak arra, hogy a mostani választói rendeletben meglevő hiányokat pótolhassa. Szakács Andor képviselőtársam napirendi indítványát ajánlom elfogadásra. (Barthos Andor szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur felszólalni? (Barthos Andor: Személyes kérdésben.) A szó a képviselő urat megilleti. Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kívánok felszólalni. Az előttem szólt képviselő ur sértve érzi magát azért, mert a beszéde kezdetén tényleg azt mondottam: halljuk a Hombárt! Ugy emlékszem, hogy ezt a kifejezést nem először hallotta a képviselő ur tőlem. (Horváth Zoltán: Nem hallottam!) Lehetséges, de én már H)î november 27-én, csütörtökön. igen sokszor hallottam. Engedje meg a t, képviselő ur kijelentenem, hogy az én korom nem akadályoz meg engem abban, hogy ha valakit megsértek, akkor annak elégtételt ne adjak. De őszintén és lojálisán kijelentem, hogy sérteni nem akartam a képviselő urat. Hogy miért mondom én, hogy Hombár, engedje meg, hogy a saját beszédével bizonyitsam be, hogy talán nem egészen indokolatlanul bíráljuk mi egymást. A képviselő ur is, mint közéleti férfi, kénytelen elismerni a birálat jogosságát, amint én is, vagy bármelyikünk elismeri, ha egymást bíráljuk. A képviselő urak az ellenzéken egyre azt hangsúlyozták volt, hogy a Klebelsberg-féle választási rendelet törvénytelen, azután azt is hangsúlyozták, hogy mi, akik itt összejöttünk, mindnyájan törvénytelenül vagyunk megválasztva, kivéve természetesen az ellenzékieket. Csak mi vagyunk azok a szerencsétlen férfiak, akik egytől egyig törvénytelenül kerültünk be. Nem szólaltam fel akkor személyes kérdésben, amikor az ellenzék egy igen t. tagja azt mondotta, hogy én nem tudom, hogy jöttem be. (Meskó Zoltán: Két lábon !) Kijelentem, hogy ha bárki bebizonyítja, hogy csak egy kupica snapszot vagy egy pohár sört bárkinek is fizettem, kijelentem itt, az ország és a nemzetgyűlés színe előtt^ (Meskó Zoltán : Nem lehet igy elintézni!) bocsánatot kérek, nem szólaltam akkor fel, de most, amikor ilyeneket állitanak, kénytelen vagyok kijelenteni : leteszem a. mandátumot, ha valaki ezt be tudja bizonyítani. (Helyeslés.) A második dolog, amit a képviselő ur mondott, illetőleg felhasznált érvül, az a rendelet. Hát vagy jogerős egy rendelet, vagy hatályban álló jogszabály, — és akkor természetes, hogy az annak alapján összeült nemzetgyűlés is törvényes — vagy ne méltóztassék a t. képviselő ur azt mondani, hogy ez egy hatályban nem álló jogszabály, s mégis amikor érvelni akar, ugyanazt a jogszabályt alkalmazza. (Meskó Zoltán : Mit tenne a képviselő ur Bárány helyében?) Engedje meg Meskó képviselő ur, hogy az ő személyével most ne foglalkozzam. (Horváth Zoltán : De én meg nem arról beszéltem, amiről a képviselő ur beszél !) Ezúttal talán nem, de én a képviselő ur ajkairól nem egyszer hallottam, hogy ez törvénytelenül egybegyűlt nemzetgyűlés. Nem tudok hirtelenében megfelelő magyar szót találni, amivel kifejezhetném afelett való csodálkozásomat — talán a »megdöbbenés« volna ez a szó, — hogy a t, képviselő ur az ellenzéki padokról szólította fel a t. igazságügyminister urat, hogy alkosson egy jogszabályt visszaható erővel. (Horváth Zoltán: Bocsánat, nem azt mondtam!) Hát ez a hómba rizrnus, t. képviselő ur! Nem akartam sérteni, de kívánta, hogy bizonyítsak, és én bizonyítottam. Egyébként az elnök ur napirendi indítványát fogadom el. (Horváth Zoltán szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván szólani a képviselő ur? (Horváth Zoltán: Személyes megtámadtatás címén!) A szó a képviselő urat megilleti. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólt t. képviselőtársam ügyes rabulisztikával arról beszélt... (Barthos Andor: Látja, én ezt nem veszem sértésnek!) Bocsánatot kérek, nem is veheti annak, mert tényt állítok. (Barthos Andor: Én is tényt állítottam!) Egyetlenegy szót sem beszéltem arról, amit t. képviselőtársam most itt jónak látott felhozni. Abban a tekintetben, hogy nekem az a véleményem erről a nemzetgyűlésről, hogy nem törvényes eszközök utján jött létre, és igy nem törvényes a nemzetgyűlés, nem állok egyedül : az egész ellenzéknek ez a véleménye. (Kuna P. András : Akkor mondjanak le!) De itt van gróf