Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

A nemz ei'gyűlés 343. ülése 1924. évi november 27-én, csütörtökön. 469 Szilágyi Lajos: Ez nem személyeskedés! Mindig ott kezdik! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, a szó Horváth Zoltán képviselő urat illeti. (Barthos Andor: És önök miket kiabálnak felénk!) Horváth Zoltán: T. képviselőtársam, épen ön az, aki itt mindig a jómodort prédikálja és az első, aki ezt a prédikáeiót nem tartja be. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Helj^ettesiti Zsirkayt!) Én respektálom önnek korát és nem viszonzom ezt a sértést hasonló sértéssel. (Barthos Andor : Sértésnek tartja ? Nem volt szándékomban sérteni ! — Rothenstein Mór: Finom úriember mondta, tehát nem sértés! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Szilágyi Lajos : Ne idézzünk a Borsszem Jankóból, mert akkor innen is lehetne címeket osztogatni! — Barthos Andor: A képviselő ur is megtalálhatná a magáét! — Meskó Zoltán: Kiki a magáét!) Méltóztassanak a képviselő urak végre nyugal­mukat megtalálni! Horváth Zoltán: Kötelességünk szupponálni azt, hogy az igen t. kormány és a háta mögött ülő többség az alkotmányt őrzi, védi és az alkot­mányos rendelkezéseket meg akarja tartani. (Helyeslés jobbfelől.) Szupponálom azt is, hogy ez az egész választási rendelet minden hátsó gondolat nélkül jött létre, hogy ez a választási rendelet tulajdonképen esak a formája, u. n. per­rendtartása annak, hogy mikép nyilatkozhatik meg az ország népessége. És amikor itt az ellen­zéki padokról azt panaszoljuk, hogy súlyos sére­lem esett ezen a közjogi perrendtartáson, akkor épen az előbbi szuppozicióból annak kell követ­keznie, hogy az igen t. túloldal is sietve-siet ezen hiba répa rác i ójára. T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt kép­viselőtársaim egy hibába estek. Ugyanis itt a választási biztost, aki biró, nem mint választási biztost bírálták el, hanem mint birót. Pedig, ha a rendeletet alaposan át méltóztatnak tanulmá­nyozni, abból ki fog derülni, hogy itt az a válasz­tási biztos nem mint biró fungált, hanem mint a választási processzusnak egyik közege. (Il g y van! balfelől.) Hogy ez az álláspontom helyes és törvényes alappal bir, bátor vagyok az igen t. Nemzetgyűlésnek figyelmét a 98. §-ra felhívni. A 98. § a büntető szankciót tartalmazza. Ez a szakasz azt mondja, hogy a választók összeírásának elkészítésénél, az^ összeírásnál, to­A'ábbá a névjegyzék elkészítésénél, kiigazításánál s végül a képviselői választásnál közreműködő, esküt tett minden közeg, ha a választói jogszabá­lyokat vagy ezek alapján tett hatósági rendelke­zéseket akár cselekvéssel, akár mulasztással meg­szegi vagy kijátssza, az itt megirt büntetőjogi felelősség alá tartozik. Kétségtelen tehát, hogy a választói biztosként eljáró birói választási közeg. Ha pedig választási közeg, akkor a legfőbb felügyeletet gyakorló bel­ügyminister hatásköre alá szubszummálható. És itt igazat adok az igen t. igazságügyin inister urnák abban, hogy ő csak fegyelmileg vonhatja felelősségre. Ebbema tekintetben helyes az igazság­ügyminister ur álláspontja, de nem helyes a bel­ügyminister ur álláspontja, mert a belügy minister urnák, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak, Őr­ködnie kellene afelett, hogy ez a választási ren­delet minden irányban betartassék és erre a bel­ügyminister ur találhatna is ugyancsak a válasz­tási rendeletben egy megfelelő szakaszt, amelynek alapján akkor, amikor itt tulaj donképen tetten­érés esete forog fenn, amikor flagránsul meg van sértve a választási rendelet, legfőbb felügyeleti jogánál fogva beavatkozhatik. Méltóztassék figyelmére méltatni a választási rendelet 21. §-át. A 21. § 2. bekezdése azt mondja (olvassa) : »A belügyminister a választójogi sza­bályokba ütköző határozatot akár hivatalból, akár fellebbezés alapján a fellebbezési határidő-lejárta előtt is megsemmisítheti, és amennyiben intézke­dés tétele szükséges, uj határozat hozatalát ren­delheti el.« (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez a központi választmányra vonatkozik!) A ministerelnök urnák ezt a közbeszólását vártam is, hogy t. i. ez a rendelkezés a központi választ­mány intézkedéseire vonatkozik. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Természetes! — Farkas István : Ezt mondja a belügyminister ur is ! Elég rosszul!) Felszólalásom elején azt szupponáltam, hogy az igen t. kormány és a többség is azon van és azért alkotta ezt a választási rendeletet, hogy tiszta, választások legyenek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Az egységespárt és tiszta választás! — Roíhenstein Mór: Ez a naivitás! — Hedry Lőrinc: Csak a kommün alatt volt tiszta választás ! — Kuna P. András : Megparancsol­ták, hogy kire szabad szavazni! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Horváth Zoltán : Szükséges, hogy ilyen ese­tekben, mint a mostani, amikor előttem felszólalt képviselőtársaim is megállapították, hogy súlyos alkotmányjogi sérelem történt és egyébként is — mint mondottam — tettenérés esete forog fenn, a rendelet ezen intézkedését kiterjesztőleg magya­rázzák és adjanak jogsegélyt arra nézve, hogy ilyen jogtalanság utján képviselők a nemzetgyű­lésbe be ne jöhessenek. Hiszen ha ad abszurdum viszi az ember ezt az esetet, akkor ugyebár be­következhet az, hogy itt csupa mandátum nélküli képviselő ül, tehát álképviselők hoznak törvényt, amely törvény talán a biróság_ előtt, amikor a törvényre, mint jogforrásra óhajtunk hivatkozni, érvényességében meg is támadható. Azt hiszem, hogy ha a kormány az általános választások alatt sokkal kisebb kérdésekben is össze tudott ülni és tudott rendeleteket alkotni a választások folyama alatt, akkor ennél a súlyos alkotmányjogi sérelemnél is megtehetné ezt ; épen a választások tisztasága érdekében meg­tehetné, hogy uj rendeletet alkosson, ha már ebbe nem tudja belemagyarázni. Ha az önök felfogása szerint a választási biztos eljárásának ebben a rendeletben csakugyan nincs semmi szankciója, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy ez al­kalommal is hozzanak ministertanáesi határoza­tot, mint ahogy azelőtt kisebb, apróbb dolgokban is hozott az igen t. korrnány ministertanáesi ha­tározatokat. Ezt kívánja az alkotmány, ezt kí­vánja a közérdek, ezt kívánják az illető választó­kerület polgárai és munkásai, akik elültettek a választójoguktól. (Ugy van ! Zaj a szélsőbalolda­lon. — Szilágyi Lajos : Nyilván Nagyatádi em­lékére való tekintettel csinálják ezt! — Kállay Tamás: Bárány nem volt a kormány jelöltje! — Hegymegi-Kiss Pál : Dehogynem, engedélyezve volt ! — Kállay Tamás : A kerület többsége je­lölte ! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Meskó Zoltán: Ha szépen visszalépne, az volna a leg­jobb !) Kállay és Meskó képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Kállay Ta­más: Tudom a jelölés lefolyását! A kormány mindent elkövetett, hogy kisgazda jöjjön be !) Kállay képviselő urat másodízben figyelmezte­tem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Meskó képviselő urat is ismételten figyelmeztetem, mél­tóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán: Jó tanácsot adok, kérem !) Horváth Zoltán: A választási biztos eljárása, t. igazságügyminister ur, azért is gyanús, mert miért épen csak a kormánypárti ajánló listák-

Next

/
Thumbnails
Contents