Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

A nemzetgyűlés 343. ülése 1924. reznek a magyar névnek. És a magyar középosztály nyomasztó helyzetének megkönnyítése végett a külföldön való dolgozás, — nem a kivándorlás — de a külföldön való dolgozás igenis nagy jelentőségű. Ami most már Rothenstein igen t. képviselő ur megjegyzését illeti, azoknak nagyon csekély praktikus jelentősége van. Nincsen praktikus jelentősége a következő okoknál fogva. Micsoda diplomákról lehet itt szó I Kétféle diplomáról, vagy külföldi bölcsészeti doktori diplomáról, vagy pedig külföldi középiskolai tanári diplomáról. Erről a két diplomáról van szó. A külföldi filozófiai doktorátus semmire sem minősit, az nosztrifikálás esetén sem fog minősiteni, így tehát itt merőben tudományos szempontról van szó. Ami pedig a középiskolai tanárságra minősitő diplomákat illeti, ilyeneket a külföldön megszerezni igen nehéz, mert ilyenek a külföldi államokban mindenhol államvizsgálatokon adatnak, nem pedig az egyetemeken, államvizsgálatra való bocsáttatásnak pedig előfeltétele szokott lenni az illető országban érvényesített honosság. Ilyen vizsgálatra tehát magyar ifjak, akik külföldön tanulnak, nem is fognak bocsáttatni, mert a vizsgára bocsáttatás előfeltétele, az illető államban való honosság, rájuk nézve nem forog fenn. Mi tehát itt tulaj donképen gyakorlati jelentőséggel nem biró, tisztán elvi vitát folytatunk. Mégis, nehogy félreértés merüljön fel, én a 17. § következő szabatosabban tételét tartom szükségesnek (olvassa) : »A böícsészettudori és középiskolai tanárságra képesitő külföldi oklevelek honosításának általános feltételeit a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletileg szabályozza, A további módozatokra nézve...« — és itt maradna tovább a szakasz — »... annak a vizsgáló-bizottságnak elnöke tesz esetről-esetre javaslatot, melyhez a honosítást kérő fordult, és a módozatokat az elnök javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi minister állapítja meg.« A vallás-^ és közoktatásügyi minister eljárásának kell azután megadni azt a jogegységet, amelyre itt szükség van. Van szerencsém ezt a módosító indítványomat elfogadásra ajánlani. Elnök : Egészen szokatlan esettel állunk szemben. A helyzet t. i. az, hogy a vita már be van zárva, és a házszabályok értelmében a vita bezárása után módosító indítványt tenni nem lehet. Azt hiszem, az egyetlen kivezető ut az, hogy a benyújtott módositó indítványra vonatkozólag minden szólásra jelentkező képviselőnek megadnám a szót s ehhez a Ház hallgatólagosan hozzájárulna, amit megtehet a házszabályok sérelme nélkül. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat érdekében megtehető ez a házszabály minden sérelme nélkül. (Helyeslés. — Horváth Zoltán: Nem képez precedenst!) Természetesen, ez az eset nem szolgálhat precedensül. Kíván valaki hozzászólni a minister ur által beadott módositó indítványhoz ! (Wolff Károly szólásra jelentkezik.) Wolff képviselő urat illeti a szó. Wolff Károly: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha el méltóztatnak olvasni a minister ur által javasolt szöveget és az általam javasoltat, láthatják, hogy a kettő között eltérés csak két helyen van. A minister ur által javasolt szövegben ugyanis nemcsak a középiskolai tanárságra, hanem a böícsészettudori fokra képesitő külföldi oklevél honosításának általános feltételeiről is szó van, továbbá az első mondat után a szövegbe be van szúrva ez a három szó: »további módozatokra nézve«. Egyébként a minister ur módositó indítványa szórói-szóra egyezik az általam benyújtott módosítással. A minister ur módositása abban a tekintben még részletesebb, mint az enyém, mert évi november 27-én, csütörtökön. 453 kiterjeszkedik nemcsak a középiskolai tanári oklevélre, hanem a böícsészettudori oklevélre is, amely ugyan nem képesitő. nem minősitő oklevél, kizárólag csak tudományos gradus, tehát a magyar középiskolai tanárok képesitése szempontjából gyakorlati jelentősége nincs. Minthogy a két indítvány voltaképen szóról-szóra egyezik, indítványomat visszavonom. Elnök: A vitát most már végérvényesen bezárom. Következik a határozathozatal. Wolff Károly képviselő ur visszavonta indítványát s így az eredeti szöveggel szemben áll a minister ur által benyújtott módosítás és Rothenstein képviselő ur törlést javasló indítványa. Elsősorban fel fogom olvasni a kérdést, elméltóztatnak-e fogadni az eredeti szöveget. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, szembe állitom egymással a minister ur által javasolt módosítást és Rothenstein képviselő ur törlést javasló indítványát. (Helyeslés.) Kérdem a t. Nemzetgyűlést, el méltóztatik-e fogadni a szakaszt eredeti szövegezésében, igen vagy nemi (Nem!) Akkor felteszem a kérdést, el méltóztatik-e fogadni a kultuszminister ur által javasolt szöveget, szemben Rothenstein képviselő ur törlést javasló indítványával! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a minister ur módositványát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 18. §. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényejavaslat 18. és 19- §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is le tárgy altatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirend szerint következik a tanitók, óvok és nem állami tanellátásának rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 479, 514) tárgyalása. Az előadó ur kivan szólni. Petrovácz Gyula előadó: T. Nemzetgyűlés! A magyar tanitók évtizedes küzdelmeinek eredménye, hogy végre a nemzetgyűlés és a kormány lehetővé tette, hogy a magyar tanítóság eddigi különleges állásából, status nélküli helyzetéből az állami tisztviselők számára alkotott statusba, felvétetett, hogy végre elérte azt a vágyát, hogy a magyar tanítókat állami tisztviselőknek tekintsék, akik fizetés tekintetében az állami tisztviselők fizetési kategóriájába lévén beosztva, részesülhetnek mindazokban a kedvezményekben, amelyekben az állami tisztviselők részesülnek. Folytatólagos léçés ebben a tekintetben az, amelyet most szándékozunk megtenni, amikor a tanitók nyugdíjára vonatkozólag olyan intézkedéseket akarunk törvénybe iktatni, amilyenek az állami tisztviselőkre nézve fennállanak. Eddig ugyanis a tanitók az Országos Tanítói Nyugdíjés Gyámintózettől kapták nyugdíjukat, e gyámintézet elavult, régi és a mostani nyugdíjtörvényeknél hátrányosabb rendelkezései szerint. Annak, hogy a magyar tanítót állami tisztviselőnek tekintjük, természetes következménye az, hogy kiterjesszük reá az állami nyugdíjtörvények hatályát is. A törvényjavaslat rendelkezése szerint mindazok a tanitók, akik államiak, vagy államkincstáriak, ezentúl az illető tárca terhére az állami tisztviselőkkel teljesen egyenlő módon kapják nyugdíjukat, az állami vasgyári és vasúti tanitók az állami vasutak nyugdíjintézetétől húzzák nyugdíjukat és az igy feleslegessé váló Országos Tanitói Nyugdíj- és Gyámintézet átalakul csupán a nem állami tanitók országos nyugdíjintézetévé. A nem állami tanárok az 1914. évi XXXVI. tcikk hatálya alá kerülnek, mely törvény-