Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

454 A nemzetgyűlés 343. ülése 1924. évi november 27-én, csütörtökön. cikk ugyanazt az elbánást biztosítja a nem állami személyzetnek, mint az állami tanszemélyzetnek. Énnek főbb rendelkezései a következők : 1. a tanitó özvegye már ötévi szolgálat után kap nyugdíjat ; 2. a tanitók árvái, amennyiben tanulnak, 24 éves életkorukig kapják a neveltetési járulékot ; 3. a tanitókat is megilleti ezentúl a temetkezési segély és 4. mivel a tanítóknál igen gyakran előfordul eset, hogy már 21. életévük előtt szolgálatba lépnek, 21. életévük előtt eltöltött szolgálatuk is beszámittatik a nyugdíjba. Ami az átmenetet illeti, átmeneti határidőül 1923 július 1-je van a törvényben megállapítva. Ezen határidőtől kezdve mindennemű nyugdíjat az uj törvény határozatai szerint fizetnek ki és mindazok az állami vagy kincstári tanitók, akik már nyugdíjban vannak, ezentúl már a kultusztárca terhére kapják állami nyugdíjukat. Mindazok, akik államvasutiak vagy állami gépgyáriak, ettől a dátumtól kezdve a máv. nyugdíjintézettől kapják nyugdíjukat, a többit pedig besorolják a nem állami tanitók országos^ nyugdíjintézetébe, amely intézet tehát jogutódja lesz az ezen törA'ényjavaslattal megszüntetett országos tanitói nyugdíj- és gyámintézetnek. Ebből természetszerűleg következik az is, hogy ennek az országos tanitói nyugdíj- és gyámintézetnek a vele történt, elszámolás után fenmaradó ingó- és ingatlan vagyona átszáll a nem állami tanitók nyugdíjintézetére, mert hiszen ezentúl a kötelezettségek is ezt az^ intézetet fogják terhelni. Szerény véleményem szerint ezzel a javaslattal nemcsak kötelező lépést tettünk a tanitók jogviszonyainak rendezése terén, hanem — ha nem is bőkezűen — mégis a nyugdíjas tanítóknak, tehát a társadalom értelmi részének ezen igazán legalsó fokozatán levő egyéneknek is, valamivel jobb ellátást biztositottunk. Épen azért, mert ez a javaslat nemcsak a rend szempontjából bir nagy jelentőséggel, hanem annak szociális mellékize is van, mély tisztelettel kérem méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik í Petrovics György jegyző: Homonnay Tivadar! (Esztergályos János : Negyvenegy évi szolgálat után megvonják a nyugdíjat. — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Most csak Homonnay képviselő urat illeti a szólás joga. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Nagy örömmel üdvözlöm a tanszemélyzet érdekében benyújtott ezt a törvényjavaslatot, mert a tanszemélyzet képesítése és munkája alapjában érdemes arra, hogy róluk és hozzátartozóikról az állani az adott körülményekhez képest megfelelően gondoskodjék. A javaslatot elfogadom, méltóztassanak azonban megengedni, hogy igen röviden egy-két észrevételt tehessek. (Halljuk ! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Két kérdéssel kivánok itt foglalkozni. Az egyik az, hogy az elemi iskoláknál a helyettesi minőségben eltöltött szolgálati idő még mindig nincs véglegesen szabályozva. A helyzet az, hogy az elemi iskoláknál annak a tanitószemélyzetnek, amely nem jogilag megüresedett állást töltött be, hanem pl. egy betegeskedő tanitót helyettesitett, ezt a szolgálati idejét — dacára annak, hogy diplomás tanítókról, tanítónőkről vagy óvónőkről van szó — a nyugdíjba nem tudták be, szemben az állami alkalmazottakkal. Az állami alkalmazottaknál t. i. kimondja az idevonatkozó törvény, hogy a 18-ik életévüket betöltött állami alkalmazottaknál, ha még díjnokok is, ezt az időt a nyugdíjba be kell számítani. Nagyon helyes volna tehát, ha a kormány, illetve a kultuszminister ur kiterjesztené ezt az állami óvókra, óvónőkre, tanítókra és tanítónőkre is, hogy t. i. az a szolgálati idő, amelyet az illetők mint okleveles tanítónők, vagy óvónők vagy tanitók bármilyen címen eltöltöttek — akár betegeskedő tanitó kartársaikat helyettesítve, akár pedig halálozás folytán vagy egyéb jogcímen megüresedett állást töltve be mint ideiglenes tanerők — nyugdíjukba beszámittassék. Ez az egyik kérdés, amelyre fel kívánom hivni a nemzetgyűlés szives figyelmét. A másik kérdés pedig az, hogy méltóztassék a t. nemzetgyűlésnek hozzájárulni ahhoz, hogy a nevelési járulékra nézve a kórhatárt a 18. életévről a 24. életévre emelje fel a kormány. Ezért két indítványt bátorkodom a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni, kérve azok elfogadása.} Az első indítványom a következőkép szól (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az 1923. évi július hó 1-eje előtt elhalt tanitók és óvónők árvái részére a nevelési járulékot 1923. évi július hó 1-étől kezdve azok 24 éves életkoráig nemcsak kivételesen, hanem általában engedélyezni kell akkor is, ha az árva 1923. évi július hó 1-én tizenhat éves életkorát már betöltötte.« Második indítványom a következő (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy mindazt a helyettesi szolgálatot, amelyet a tanitó vagy óvónő a tizennyolcadik életév betöltése után oklevél birtokában megszakítás nélkül bármily állásban eltöltött, rendes minőségben való kinevezése, illetve végleges alkalmazása esetén a nyugdíj és a magasabb fizetés szempontjából teljes egészében be kell számítani.« Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat ennek az érdemes kategóriának érdekeit intenziven és eredményesen szolgálja, azt készséggel és örömmel elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Ez a törvényjavaslat, amelyet az igen t. kultuszminister ur beterjesztett, egy régóta várt és a tanitók által évtizedeken át óhajtott álom beteljesülését jelenti. Nem lehet eléggé nagy elismeréssel adózni a minister urnák azért, hogy ezt a törvényjavaslatot végre idehozta és ezt a nehéz kérdést megoldotta. Már az előbbeni törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bátor voltam rámutatni arra, hogy mennyire szükségesnek tartottam volna, hogy amikor az igen t. minister ur a tanárképzést tökéletesitette és az eddigi ministeri rendelkezéseket most már törvényes alapokra fektette, ugyanakkor a minister ur a tanárok anyagi ügyeinek rendezéséről, illetve statusrendezéséről is terjesszen ide törvényjavaslatot. Ezt a minister ur nem tette meg, de viszont idehozta a tanitók, óvók és nem állami tanárok ellátásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet szociális szempontból feltétlenül jónak és helyesnek kell tartanom. Annál szomorúbb, hogy rá kell mutatnom arra, hogy akkor, amikor kisemberek szociális bajairól és nyomorúságáról van szó, amikor itt a néptanitóságnak hosszú évtizedeken át táplált kiyánságait teljesiti a kormányzat, akkor ennek a javaslatnak a tárgyalásánál épen az a párt hiányzik — ugy látszik, teljes számmal — (Barthos Andor : így szokott ez lenni minden komoly kérdés tárgyalásánál!) amely a tanítókra állandóan szokott hivatkozni s amelyek — szomorúan kell megállapítanom — 1918-ban és 1919ben nagy szolgálatot tettek a tanitók, de amely nem tartja szükségesnek, hogy a tanitók, óvók és a nem állami tanárok ellátásának rendezéséről