Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

450 A nemzetgyűlés 543. ülése 1924. Ez most is így van, hiszen előbb emiitettem, hogy a legdemokratikusabbnak nevezett Amerika, a legkegyetlenebb, majdnem a humanizmus elveit tipró következetességgel tiltja meg a bevándorlást és védekezik elsősorban természetesen a szellemi proletariátussal szemben, — és nem védekezik a munkásokkal szemben, mert hiszen fizikai munkásokra mindig szükség lehet — de a szellemi proletariátussal szemben a legenergikusabban védekezik. Kétségkivül a reciprocitás fog tehát szerepet játszani ennél a kérdésnél. Ezt pedig egyedül a minister tudja megállapítani, mert hiszen a reciprocitás nem kodifikált jog, ez mozgó jog, amely követi az élet körülményeinek alakulását, sokszor hétről-hétre változik, és — sajnos — a minket környező államok épen abban mutatják ki azt, hogy államalakulások mennyire az álmok birodalmából való, hogy nem általános kulturális szempontok szerint bírálják el ezeket a dolgokat, hanem a legegyénibb, a legmulandóbb napi politika szempontjából. (Ugy van! közéven.) Minél jobban kiforrott egy államalakulás, minél jobban szolgálja az emberi kultúra ügyét, annál kevésbé mutatkozik a napi politika ebben a kérdésben. A környező államok azonban nagyon kicsinyes napi politika szempontjából nézik ezt a kérdést. Ezzel szemben kétségkivül nekünk is védekeznünk kell. A reciprocitás folyamatát csak a minister fogja tudni esetről-esetre megállapítani helyes informálás alapján. Én azonban aggályosnak tartanám, ha — nem tudom — öt tanárvizsgáló-bizottság alakulna az országban, s ennél az öt tanárvizsgáló-bizottságnál a nosztrifikálás szempontjából mindenütt különböző gyakorlat keletkeznék. Ha mindenütt az elnökök fognak javaslatot tenni, akkor különböző gyakorlat keletkezik ; a 4—5 tanárvizsgáló-bizottság különbözőképen fogja a nosztrifikálás előfeltételeit megállapítani, s ebből különböző gyakorlat keletkezik. Én itt akarnám biztosítani a jogegységet. # mert fontos és szükséges, hogy mindenki tudja, milyen körülmények között nosztriflkái ez az állam. Ha azonban 4—5 tanárvizsgáló-bizottság ki nem alakult kodifikálás alapján fogja ezt a kérdést kézben tartani, akkor sem az érdekeltek nem fogják tudni magukat mihez tartani, sem esetleges más fórumok nem fogják tudni a reciprocitás kérdését egységesen kezelni. Koncedálom tehát, hogy egy ideig várni kell ebben a kérdésben, addig, mig a gyakorlat megfelelően ki nem fejlődik; én tehát e tekintetben is bizonyos szabad kezet akarnék biztosítani a kultuszkormány mindenkori intézőjének. A legszívesebben azonban ebben a törvényjavaslatban fektetném le a nosztrifikálás törvényes előfeltételeit. Az volna a legideálisabb dolog, hogy a törvény maga stipulálja, milyen kürülmények között lehet egy oklevelet nosztrifikálni. Ezt azonban ma még nem tartom kivihetőnek, tekintettel azokra a körülményekre, melyeket magam is kifejtettem, és a bizonytalan jogi helyzetre, különösen Magyarország határain. Bizonyos ideig tehát várnunk kell ezzel a kérdéssel. A jogegységet azonban rövid időn belül feltétlenül biztosítani kivánnám s ezért az általam előadott tárgyilagos okok alapján bátor vagyok a 17. §-ra vonatkozólag más szövegezést javasolni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a »külföldi oklevelek« kitételt precízebben meghatározni és ezt mondani : »a középiskolai tanári minősítést adó külföldi oklevelek«. így természetesen nem lehet semmi kétely az iránt, hogy csak a középiskolai tanári oklevelekről van szó, nem pedig egyéb oklevelekről. A szöveg tehát igy szólna : »A középiskolai tanári minősitést adó külföldi oklevelek honosításának módozatai tárévi november 27-én, csütörtökön. gyában a vallás- és közoktatásügyi ni. kir. minister rendeletileg intézkedik.« Én tehát várom azt a rendeletet, amelyet a m. kir. minister ur lesz hivatva kiadni, s amely általánosságban megállapítja a honositás előfeltételeit és módozatait s ezzel mindenkorra biztosítja az egységes gyakorlatot, vagyis azt, hogy ne a tanárvizsgálóbizottságok elnökeinek felfogása szerint alakuljon ez a gyakorlat, hanem az egységesen megállapított módozatoknak megfelelően. A 17. § második mondata tehát a következőképen szólna (olvassa): »Ezen rendelet megjelenéséig annak a vizsgáló-bizottság elnökének előterjesztésére, amelyhez a honosítást kérő fordult, a módozatokat az elnök javaslata alapján a minister esetről-esetre állapítja meg«, vagyis megtartom a törvényjavaslat eredeti intencióját ós rendelkezését, hogy esetről-esetre állapitja meg, de csak addig, amig ez az általános rendelet meg nem jelenik. Én ezzel szolgálni akarom az egységes gyakorlatot, a biztonságot ebben a kérdésben, nehogy itt divergencia fejlődjék ki és az érdekeltek ne ismerhessék ki magukat, és szolgálni akarom azokat a nagy érdekeket is, amelyeket a 17. §-ban lefektetve látok, s amelyeket feltétlenül megoltalmazandóknak tartok, épen a speciális nemzeti kultúra érdekében. Tisztelettel javaslom indítványom elfogadását. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Fentartás nélkül csatlakozom Wolff Károly mélyen tisztelt képviselőtársam indítványához, amelyet ebben a pillanatban tett meg. Az általános vita keretében épen a 17. §-al kapcsolatban volt alkalmam elmondani ama véleményemet, amelynek alapján szükségesnek és helyesnek tartom, hogy a minister ur ezt a szakaszt felvegye. Azok a támadások, amelyek a paragrafust az általános vita alkalmával érték és amelyek a részletes vita alkalmával elhangzottak, meggyőzhették a minister urat arról, hogy erre a paragrafusra nemzeti szempontból van szükség. A közelmúltban épen a szemem előtt játszódott le egy dolog, amely megvilágítja, mennyire szükségesek ezek az intézkedések a nosztrifikálásokkal szemben. Különbségeket kell tenni a jelentkező doktorok között a tekintetben, hogy milyen egyetemen végeztek, hogy megmegszállt területről jönnek-e, itt akarják nosztrifikáltatni oklevelüket és itt akarnak esetleg tudományos munkásságot kifejteni. Megtörténhetik például az, hogy egy ifjú, aki a kolozsvári, most román egyetemen, (Egy hang a középen: Oláh !) most oláh egyetemen szerez magának oklevelet s Magyarországon akar elhelyezést találni, és valamelyik felekezeti iskolába megválasztják, vagy esetleg maga a minister ur nevezi ki állami iskolához, mert minden tekintetben alkalmasnak tartja, hogy a megszállt területről egy kitűnően képzett ember átkerüljön. Ennek az egyetemi ifjúnak diplomáját természetesen máskép kell elbirálni, mint az olyan egyetemi ifjúét, akinek bejövetele nemzeti szempontból aggályos» Wolff Károly képviselőtársam magas jogi szempontokból a jogegységre hivatkozott e tekintetben is és a jogegység felé akarja a gyakorlatot terelni. Ebben a tekintetben is teljesen igaza van. Hogy mennyire szükség van erre a jogegységre, azt dokumentálhatjuk azzal, hogy a múlt évben a három egyetemen pl. a numerus claususra és a felvételekre vonatkozólag az egyetemi tanárok között háromféle felfogás érvényesült. Más felfogás érvényesült a budapesti tudományegyetemen, más a szegedi tudományegyetemen és más a pécsi tudományegyetemen. A minister