Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

A nemzetgyűlés 34.3. ülése 1924. évi november 27-én, csütörtökön. 451 ur ugyan most már e tekintetben is olyan álláspontra helyezkedett, — és a tanár urakkal is elfogadtatott olyan álláspontot — hogy többékevésbé egyforma alapon történjék a felvétel, de nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, mennyire szükséges, hogy épen különösen az egyetemeken ne történjenek egymással homlokegyenest ellenkező törvény- és ministeri rendelet-magyarázatok. Ha a nemzetgyűlés erre az álláspontra helyezkedik és elfogadja a zártszám törvénybeiktatását, akkor ezt az egyetemi zártszám-törvényt csak egyféleképen szabad magyarázni, mert ha nem egyféleképen magyarázzák, akkor megrendül az ország lakosságának a jogbiztonságba vetett hite, erre pedig nincs szükség. Ha más felfogás találna érvényesülni az országban és a nemzetgyűlésen, vagy a következő országgyűlésen, akkor természetes dolog, hogy ez a felfogás törvény alakjában is megnyilatkozhatok, de amig ez a törvény törvény, addig feltétlenül szükséges, hogy ezt a törvényt a három egyetemen egyformán magyarázzák és értelmezzék, és ne honosítsanak meg háromféle gyakorlatot, A jogegységnek ennél a 17. §-nál való hangsúlyozása, és annak a módosításnak elfogadása, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam nyújtott be, épen azt szolgálja, hogy a nosztrifikálásoknál ne történjék meg az, ami megtörtént két esztendő óta a különféle egyetemeken, hogy a felvételnél homlokegyenest ellenkező felfogás szerint jártak el. Azt hiszem, hogy a minister urnák könnyű is lesz erre az álláspontra helyezkedni, mert ő tudós ember is, jogász ember is, és tudatában van annak, — különösen gyakorlati tapasztalatai után — hogy mennyire szükséges az, hogy e tekintetben # minden egyes főiskolán ugyanaz a gyakorlat fejlődjék ki. Még egy dologra kivánnám felhivni a minister ur ügyeimét a 17. §-nál. Arra, hogy tudomásom szerint a kolozsvári, most oláh megszállás alatt lévő egyetemen is vannak ifjak, akik elvégzik az egyetemet a mostani lehetetlen viszonyok között is a román nyelv teljes elsajátításával, elhelyezkedést azonban ott nem tudnak találni. A tanárképzés ott ugy folyik, hogy minden oláh rendeletet végrehajtanak, ettől függetlenül azonban a református teológiával kapcsolatban van magyar tanárképzés is, amelynek folya- i mán legalább elméletben igyekeznek megismertetni azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarországon állást kapjanak, el tudjanak helyezkedni. A minister urnák figyelmébe ajánlom, hogy ha ilyen egyetemi ifjak diplomájának nosztrifikálása kerül szóba, ezekkel szemben megértő magatartást méltóztassék tanusitani. T. Nemzetgyűlés! Wolff Károly t. képviselőtársam utalt arra, hogy a vizsgáló-bizottságokban más és más elhatározások jöhetnek létre és hogy ezt feltétlenül ki keli zárni, mert erre szükség nincs. Ismételten hangsúlyoznom kell azt, hogy ez csak káros hatással lehet az ország lakosságára, a jogszolgáltatásra és a kulturális életre is. E tekintetben ellenzéki oldalról is csak arra kérhetjük a minister urat, hogy amilyen szigorúan megmarad a mellett az álláspont mellett, amelyet a törvényben is lefektetett, másfelől méltóztassék azt a módosítást, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam e tekintetben benyújtani szives volt, elfogadni. Elnök: Kivan még valaki szólni! Rassay Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a törvény helyes értelmezése szerint csakis a tanári diplomák nosztrifikálásáról van szó. Az az első kérdés, amelyet világosan tisztázni kell, hogy ez a rendelkezés nem általában véve a külföldi egyetemeken szerzett diplomák nosztrifikálására vonatkozóan (Hegedűs György: A módositás szerint! — Wolff Károly: Benne van az indítványban!) kivan rendelkezést tartalmazni, hanem kizárólag a tanári diplomákra nézve. (Wolff Károly: A módosításban benne van !) Én azt hiszem, hogy nemcsak a módosításban van benne, hanem a törvény igy is értelmezendő, mert ha a törvény címét, egyes rendelkezéseit nézem, lehetetlen, hacsak a törvény külön kifejezetten nem általánosítja rendelkezéseit, akkor ezt hallgatagon ugy lehessen értelmezni, mintha ez kiterjedne az egyéb diplomákra is. Ami már most a nosztrifikálás kérdését illeti, a magam részéről szükségesnek tartom, hogy ebben a kérdésben bizonyos általános elveknek megfelelő egyöntetű gyakorlat alakuljon ki. Lehetetlennek tartom azt, hogy minden egyes vizsgára jelentkezőnél külön vizsgálják a személyi vonatkozásokat és a szerint döntse el a vizsgálóbizottság elnökének javaslatára maga a kultuszminister ur, hogy milyen t módozatokat ad a nosztrifikálás keresztülvitelére. Bővebben nem találom meg az indokolásban, hogy mi értendő e módozatok alatt, de ezt a dolgok rendje szerint csak ugy érthetem, hogy itt magának a vizsgálatnak matériáját fogják tekinteni és erre nézve fognak esetről-esetre rendelkezni. Én ezt abból az általános szempontból, hogy jogegyenlőséget követelek az egész vonalon, aggályosnak és veszedelmesnek tartom. Nem lehetséges az, hogy esetleg két ugyanazon egyetemen szerzett diploma, amikor nosztrifikálás alá kerül, különböző szempontok szerint biráltassék el, és különböző követelmények állitassanak fel a vizsgázóval szemben. A magam részérői ezt csak egyformán látom eldönthetőnek és pedig ugy, hogy a különböző egyetemekkel szemben általában véve különböző követelmények állíttatnak fel. Egészen természetes dolog, hogy egy kis amerikai egyetemen megszerzett diplomát nem lehet ugyanolyan feltételek alatt nosztrifikálni, mintha valaki a berlini egyetemen szerzett magának diplomát. Ez azonban véleményem szerint általános intézkedéseket tesz szükségessé, és nem r esetről-esetre a vizsgázó személy szerint a vizsgáló-bizottság előterjesztésére állapítandó meg. Ebben a kérdésben, nem tudom, ugyanabból a felfogásból indulok-e ki, mint Wolff igen t. képviselő ur, (Mozgás a középen.) és ugyanazon cél felé törekszem-e, sőt kizártnak tartom, hogy egy cél felé törekednénk, ha látszólag egyet kívánunk is. Én azt kívánom, hogy a nosztrifikálás tekintetében teljesen világos helyzet teremtessék. Ez a világos helyzet pedig nem teremtődhetik meg másként, mint ha kizárólag* a kultuszminister ur szabja meg a nosztrifikálás feltételeit a maga felelőssége tudatában. Ezt nem tudjuk törvényben szabályozni, mert nem tudjuk megítélni az egyes egyetemek kulturfokát ugy, hogy magában a törvényben szabjuk meg, hogy az egyes egyetemek diplomáira nézve milyen intézkedések szükségesek. Bizonyos általános elvből kell kiindulni és ez az általános elv, véleményem szerint, nem lehet más, mint az, hogy ha a diplomát kiállító egyetem azt a kulturfokot megüti, amit megkívánunk saját egyetemünktől, akkor azt a diplomát nosztrifikálni kell, mert ez a kulturközösségnek természetes következménye. Én ebből a szempontból kivánom azt, hogy itt világos, ki nem játszható, egyöntetű szabályozás következzék be. Amit Kiss Menyhért t. képviselő mondott, hogy bizonyos egyetemekkei szemben kivétel állíttassák fel, pl. a kolozsvári egyetemmel, vagy más elszakadt területen működő egyetemmel szemben, bármennyire közel érzem is magamhoz