Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

'À nemzetgyűlés 343. ütése 1924. lyen előfeltételek mellett jogosítják fel az illető egyént a középiskolában való tanításra. Ez a nemzetnek a legsajátszerübb önvédelmi joga. Mondom, az emberi ész, az észjog szempontjából statuált emberi joga ez a nemzetnek. Magától értetődik, hogy nekünk is a legnagyobb súlyt kell fektetnünk erre. Itt a szakasz nem is politikai tendenciákat sejtet, a sokat vitatott numerus clausus sincs ebben a paragrafusban érintve, nincs az a gyakorlati jelentősége. Hiszen a középiskolai tanári oklevelekről van itten szó. A középiskolai tanári okleveleknél pedig igen természetes dolog, hogy csak olyan nevelheti a magyar ifjúságot, aki a magyar speciális viszonyoknak megfelelő előfeltételeket betartotta; (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) mást nem lehet a magyar ifjúság neveléséhez odabocsátani. Nekünk a leggondosabban meg kell vizsgálnunk, hogy kik azok, akiket az iskola tantermébe, az előadói katedrára odabocsátunk. (Rothenstein Mór: De ez ellentmond a törvényjavaslatnak.) Mindenesetre az illető ifjúnak egész jövője attól függ, hogy milyen a tanárok állásfoglalása. A magyar tanári kar leggyönyörűbb példáját adta mindig a hazafias nevelésnek, és ebben a tekintetben mindenesetre a legmagasabb színvonalon állt. Kétségtelen, hogy a mi tanárképzésünk idebenn a legnívósabb, ami csak elképzelhető. Minél jobban látom az egyes gyakorlati eseteket, annál büszkébb vagyok a magyar egyetemi kiképzésre. Ugyanez az eset az orvosoknál is. Idejönnek a külföldi orvosok tanulni a mi orvosi intézeteinkbe és akkor látjuk, hogy mennyivel nívósabb, mennyivel magasabb a magyar orvosi kiképzés is, mint bármilyen más kiképzés, elsősorban a nem kontinentális kiképzés. Ezt nem lehet sem mosollyal, sem fejbólintással elintézni. (Rothenstein Mór: Csak tényekkel lehet megcáfolni.) Nem is akarok vitatkozni t. képviselő úrral, mert szakszerűség kell ahhoz, hogy valaki e kérdést elbírálhassa, de gyakorlati példákra utalok. Az r idejött külföldi orvosok a mi tudományos intézeteinkben megmutatják, hogy milyen nagy különbség van a magyar és a külföldi kiképzés között; kétségkívül a német tanári kiképzés elsőrangú és talán az vezet az egész világon, de a magyar tanári kiképzés és a magyar tudományos kiképzés kétségkívül nemzetünknek mindenkor díszére és dicsőségére fog válni. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Sajnálatos dolog, hogy ilyen kérdésekre nem fektetünk nagyobb stilyt. Hiszen ezek sokkal nagyobb jelentőségű ügyek, mint bármiféle politikai kérdés, és erre nem fektetünk kellő súlyt. Meg vagyok győződve róla, hogy másutt a legtömöttebb padsorok előtt tárgyalnák az ilyen kérdést, amely a nemzet neveléséről rendelkezik és a. nemzet kultúráját van hivatva előbbre vinni. De nálunk csak politikai botrány az, amely a padokat megtölti (Ugy van! Ugy van! johbfelől és a középen.) és az ilyen komoly kulturkérdések a legüresebb padsorok előtt »tárgyaltatnak, ami kétségkívül a magyar parlamentnek nagyon beteges tünete. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) A jelen esetben igenis a 17. §-nál vigyáznunk kell arra, hogy ne legyen semmiféle olyan rés, amelyen keresztül nemzeti nevelésünk egysége meg legyen támadható. Ezzel természetesen nem mondom azt, hogy zárkózzunk körül kinai fallal tudományos szempontból és ne érintkezzünk a tudományos ágazatok tekintetében a többi kulturnemzetekkel; ilyet igen természetesen nem fogok kívánni. De nagyon gondosan meg kell válogatnunk, hogy kiket engedünk be nosztrifikálás utján. évi november -27-én, csütörtökön. 449 Figyelembe kell venni azt is, hogy a megélhetés szempontjából milyen fontos rendelkezés az, hogy kit bocsátanak be ebbe az országba. Hiszen a legdemokratikusabb Amerika, amely államra annyira szeretnek hivatkozni, a legszigorúbb szabályokat lépteti életbe a bevándorlásnál nemcsak a foglalkozás, hanem a faj és a vallás szempontjából is, s a legszigorúbban bírálja el, hogy kit enged be Amerika földjére. Igen természetes tehát, hogy a magyar törvényhozásnak is kötelessége saját fiainak érdekét elsősorban megoltalmazni. (Ügy van! a középen.) Nem politikai szempontból kell ezt a kérdést tárgyalni, hanem nemzetfentartás szempontjából. Amikor a nélkülözők jogosan kenyér után kiáltanak, akkor itt nem lehet a kérdést frázisok szempontjából kezelni, hanem igenis tekintetbe kell venni a magyar kenyérkérdést is, (Ugy van ! a középen- Mozgás a szélsőbaloldalon.) tehát a 17. §-t a kultúra mellett a magyar létfentartás szempontjából is kell kezelni. A középiskolai tanári képesitésnél a külföldi oklevelek nosztrifikálását nem is tartom oly borzasztó gyakorlati jelentőségűnek épen az általam kifejtettekre való tekintettel, mert nem képzelhető el, hogy a magyar állam középiskolai tanárait a külföldi egyetemek neveljék. A magyar állam középiskolai tanárjelöltjei kimehetnek külföldre, végezhetnek külföldi tanulmányokat, de az aligha lehetséges, hogy a középiskolai tanár külföldön szerezze meg oklevelét. Kérdem, hogy a francia nemzet elfogadna-e középiskolai tanárokul olyanokat, akik egész tanulmányukat külföldön, nein francia területen végezték? Vájjon az angol eífogadná-e tanáraiként azokat, akik nem Angliában szerezték meg tanári előképzettségüket ? Kétségtelen dolog, hogy a nosztrifikálás kérdése itt gyakorlati szempontból nem oly jelentőségű, mint pl. az orvosi pályán. A tanári pálya, bár általános kritériumai vannak, mégis jobban oda van kötve az egyes nemzeti működések keretébe, mint pl. az orvosi működés. A tanárnak ismernie kell nemzete múltját, érverését, lélekzését; ismernie kell múltjának minden részletét, k ul tu r tör ténetét. Ezt csak az itthoni levegőben lehet belélekzenie és beszívnia annak a tanárjelöltnek, s igy ennek a kérdésnek kétségkívül nincs gyakorlati jelentősége. Tudtommal még a statisztika szempontjából sincs ennek a kérdésnek olyan nagy gyakorlati jelentősége, mert hiszen inkább külföldi tanulmányutakról lehet szó, mint arról, hogy a Poroszországban vagy Franciaországban megszerzett tanári okleveleket itthon nosztriíikálják. Ennek ellenére nagyon szeretném, hogy^ a 17. §, tekintettel a nagyjelentőségű nemzeti érdekre, ne különböző, divergens joggyakorlatot fejlesszen ki ; már pedig attól félek, hogy a szakasz jelenlegi szövegezése mellett divergens joggyakorlat fogna kifejlődni. Nagyon jól tudom, hogy a 17. §-nak elsősorban a minket körülvevő államok szempontjából van jelentősége és igy a mindenkori m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister urnák lehetőleg szabad kezet kell ebben a kérdésben biztosítani, annál is inkább, mert nem árulok el semmi titkot, ha megállapítom, hogy az oklevelek honosításának kérdésénél elöntő szerepet szokott játszani a reciprocitás kérdése. Ez minden kulturnemzetnél igy van ; nem általános szempontok, hanem elsősorban a reciprocitás kérdése döntő az oklevelek nosztriíikálásánál. Természetszerűleg minden nemzet védekezik a beözönlés ellen, s ez még jobban ki fog domborodni a közel jövőben, minél súlyosabb lesz az egyes államokban a gazdasági helyzet. 66*