Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

r Á nemzetgyűlés 330. illése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 35 pendültek ezzel a lelkesedéssel és ők is azt han­goztatták: ime a Népszövetség valósággal el­indult a világbéke utján. Jól tudjuk azonban, hogy az olyan határozat, amelyről a Népszö­vetségben még nagyon sokat fognak beszélni. Jól tudjuk azt is, hogy ennek a határozatnak tényleges perfektuálásához még* a tagállamok törvényhozásának beleegyezése is szükséges. És nagyon jól tudjuk azt, hogy maguk a vezető politikusok sem gondolták, sem gondolhatták, hogy belátható időn, mondjuk pár éven belül tényleg életbe fog lépni az általános leszerelés és a döntő biróságnak ez az uj rendszere. Ez­zel szemben, amikor ez a tanácsülés nem ilyen általánosságban mozgó elvi döntéseket hozott, hanem tényleg szankció hatalmával rendelkező katonai ellenőrzés rendszerét állapitotta meg a legyőzött államokkal szemben és amikor már hatósági hatalommal készül túlmenni az eddigi katonai ellenőrzésnek keretein és súlyán, a magyar kormány képviselőinek ez ellen a gya­lázatos uj katonai ellenőrzési rendszer ellen egyáltalán szavuk nem volt, és a magvar köz­vélemény legnagyobb részének sem volt ellene semmi szava. Azt hiszem, hogy becsületes, jó magyar hazafinak — ismervén a nemzeti szövetségnek mai szervezetét, beosztását és ismerve azt az alapelvet, hogy a Népszövetségben vannak korlátolt jogú és elnyomott tagok, valamint teljes jogú és elnyomó tagok —, jó magyar ha­zafinak mindaddig, amig ez az egész rendszer meg nem változik, amig- egészen uj alapokra nem fektetik a Népszövetséget, ettől semmi jót várnia nem szabad és erre a népszövetségi szervezetre, mint a demokráciára, mint a nem­zetközi jogegyenlőség szervére hivatkozni nem szabad. Önmagunkat gyalázzuk meg azzal, hogy olyan szervezet érdekében űzünk kultuszt és olyan szervezetre hivatkozunk, amely a mi nemzetünknek, a mi államunknak megnyo­moritását van hivatva nemzetközi jogi kön­tösbe öltöztetve, túlhajtani azokon a kerete­ken, amelyeket a békeszerződés állapított meg és amely keretekkel a békeszerződés nyomorí­tott meg bennünket. Ami a nemzetek szövetségében van és tör­ténik, az nem demokrácia, nem haladás a vi­lágbéke fel)é, a nemzetek szövetsége ma és gyökeres reform nélkül a jövőben is a győztes nagyhatalmaknak és államoknak hatalmi végrehajtó szerve. A magyar közvéleménynek és a magyar kormánynak ez ellen a semmivel nem ment­hető, semmivel nem indokolható katonai el­lenőrzés- ellen a legmesszebbmenőén tiltakoz­nia kell. Azt tartom sajnálatosan, hogy mi, Magyarország, beléptünk a Népszövetségbe. Mi a Népszövetségtől eddig sem kaptunk semmi jót. Kaptunk egy elnyomó és a mi vi­szonyainknak, szükségleteinknek meg nem fe­lelő úgynevezett szanálást, amellyel bennünket még* jobban tönkrenyomoritanak és kaptunk pgy olyan' katonai ellenőrzést, amelyről én itt beszéltem és bármilyen kérdésben fordultunk idáig a Népszövetséghez, a Népszövetség bár­mely fórumához, ami igazságainkra soha meg­felelő választ sem kaptunk, nemhogy irt kap­tunk volna a mi sebeinkre. Mi történik a mi kisebbségeinkkel 1 ! Mit tett eddig a Népszövet­ség a békeszerződés olyan pontjainak végre­hajtása és keresztülerőszakolása tekintetében, amelyek némi jogokat és némi előnyöket ne­künk mégis biztosítanak? A világon semmit, t. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ha az Amerikai Egyesült Államok ugy látta, hogy a Népszövetségbe ilyen körülmények között, a Népszövetség ilyen szervezete mellett nem le­het belépnie — mert akarva *em tudná a Nép­szövetség, tagjainak jóakarata mellett sem, azt a feladatot teljesíteni, amelyre tulajdon­képen hivatott volna — és nem lépett be, Ma­gyarország is megtehette volna meggyőződé­sem szerint azt, hogy távol áll ettől a Nép­szövetségtől mindaddig, amig itt a jobb meg­győződés és a béke igazi szelleme felül nem kerekedik és amig a béke igazi szelleme a Népszövetséget egészen gyökerestől át nem alakítja. De ha már be is léptünk, ez nein^ azt jelenti, hogy a ma gyár nemzet a maga méltó­ságát és a maga életakaratát és a maga élet­érdekeit megtagadva hallgasson képviselőin keresztül, vagy pedig valóságos dicshimnuszt zengjen annak a szervnek, amely a mai meg­nyömoritásunkat, mint mondottam, nemzet­közi köntösben túlviszi a békeszerződés idejé­nek eredeti keretein. T. Nemzeta-yülés! Ezek alapján én a mi­nisterelnök úrhoz a következő interpellációt terjesztem (olvassa): „Hajlandó-e a ministerelnök ür a katonai ellenőrzésnek uj népszövetségi rendszerevet szemben, mely a magyar nemzetnek az eddigi szövetségközi katonai ellenőrzésen messze túlmenő állandó megaláztatását, zaklatását és egy hivatalos kémhálózattal való állandó foj­toeatását jelenti, ugy a magyar törvényhozás előtt, mint a Népszövetség előtt a" magyar nemzet nevében határozottan állást foglalni s lehető egyetértésben a többi, hasonlóan üldözött nemzetek kormányaival, a katonai ellenőrzés uj rendszerének, mint a leszerelés végrehajtása óta ízaklatásszerü nemzetközi jogtalanságnak eltörlését vagy legalább is gyökeres revízióját kérni!" A honvédelmi minister ürhoz oedig a kö­vetkező interpellációt terjesztem (olvassa): „Vannak-e megfelelő eszközök a t. honvé­delmi minister ur kezében arra, hogy a kato­nai ellenőrzés űj népszövetségi rendszerének életbelépte nyomán az eddiginél bizonyára sokkal jobban elharapódzó belső kémkedést magyar állampolgárok vagy állandóan itt élő idegen állampolgárok részéről megakadá­lyozza s minden kémkedést, mely nem a hiva­talos kutató bizottság tagjai részéről történik, példásan megtorolja 1 ? Vannak-e eszközei a t. honvédelmi minis­ter urnák arra, hogy a m. kir. tisztikart s az egész kir. honvédséget a nyilvánvalóan zakla­tásszerü jelenségek megaláztatásaitól idegen katonai személyek részéről megóvja s ezzel a hadsereg méltóságát és önbizalmát meg­tartsál" Elnök: Az egyik interpelláció kiadatik a kormányelnök urnák, a másik pedig a honvé­delmi minister urnák. Ki a következő inter­pelláló 1 Bartos János jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Kö­rülbelül két évvel ezelőtt volt először al­kalmam itt a házban a békeszerződéssel kap­csolatos kérdésről beszélni, arról a nagy kér­dés-komplexumról, amelyet röviden magyar kérdésnek lehetne megjelölni. A békeszerződés megkötésével ugyanis nem zárult még le az a súlyos rabság, amelyet reánk ellenségeink szabtak; a békeszerződés keretein belül, azok végrehajtása rendjén_igen sok lehetőség nyilt még arra, hogy sorsunkat NAPLó XXVII. r;

Next

/
Thumbnails
Contents