Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
34 r A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. zetközi kötelezettségeit teljesíteni fogja és hogy elfogadja azokat a szabályokat, amelyeket szárazföldi, tengeri úgyszintén légi hadi felszerelésére nézve a Szövetség jónak lát megállapítani". Nyilvánvaló tehát, hogy az első bekezdés szól a teljes jogú tagokról, a második bekezdés pedig a másodrendű, korlátolt jogú tagokról. Az elsőrangú, tagjai a Népszövetségnek egészen más elbírálás alá esnek és egészen más .jogokkal rendelkeznek, mint azok a tagok, akiket itt a második bekezdés megemlít. Egészen furcsa dolog, hogy épen azokkal az államokkal szemben, amelyek ma hatalmat abszolúte nem jelentenek, és olyan nem is államszerü alakulatokkal szemben, amelyek szuverenitással nem is rendelkeznek, mint a dominiumok és gyarmatok, tehát 1 a legyőzött államokkal és a függőségi viszonyban állami szuverenitással nem rendelkező népekkel szemben mér szűkebb marokkal a Népszövetség, mint mér a hatalmasoknak, holott a Népszövetség eszméje és jogosultsága egyesegyedül az lehet, hogy a gyengéket védje és a gyenge államokat a maga hatalmi és erkölcsi súlyával erősítse a hatalmasokkal és erősekkel szemben. De kérdezem én, hogy egy olyan szerv, amely már az 1. §-ában ilyen kétféle igazsággal mér, és aimely már az 1. §-ában rátenyerel épen a gyengékre, hogyan végezheti el azt a feladatot, amelyre vállalkozott! A 8. § a következőképen szól (olvassa): „A Szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fentaírltása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését addig* a legalacsonyabb fokig, amely az állani biztonságával és a nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás utján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető. A Tanács a kérdéses csökkentésnek terveit minden állam földrajzi fekvésének és különös körülményeinek figyelembevételével elkészíti avégből, hogy a különféle Kormányok ezeket a terveket megvizsgálhassák, és megfelelőleg intézkedhessenek. Az emiitett terveket legalább tízévenként ujabb vizsgálatnak és a szükséges módosításnak kell alávetni. Ha ezeket a terveket a különféle Kormányok elfogadták, az ekként megállapított fegyverkezési korlátozást a Tanács hozzájárulása nélkül nem szabad túllépni. A Szövetség tag'jai kötelezik magukat, hogy kölcsönösen nyílt és kimerítő felvilágosítást adnak egymásnak fegyverkezésük mértékéről, szárazföldi-, tengeri- és légi véderőprogramjukról és hadicélokra alkalmas iparágaik helyzetéről". Ebből a paragrafusból, amely különben csak az első osztályú tagokra vonatkozik, kitűnik, hogy a Népszövetségnek a leszerelés tekintetében ezekkel az államokkal és hatalmakkal szemben semmiféle hatósági joga nincs. A Népszövetség csinál egy tervezetet a leszerelésre vonatkozólag, amelyet az I. osztályú államok elfogadnak vagy nem fogadnak el, bármikor elvethetnek és még ha el is fogadják, a Népszövetségnek ezekkel szemben semmiféle szankciója nincs, tehát a Népszövetség a hatalmas államokkal szemben mint jóakaró tanácsadó szerepel, velünk, a legyőzöttekkel, a gyengékkel szemben pedig kényszerítő erővel rendelkező hatóságként működik. De hogy a Népszövetség belső szervezetéről egészen lerántsuk a leplet, ahhoz szükséges évi november hó 5-én, szerdán, még, hogy három paragrafust felolvassak. A 12. § a következőképen szól (olvassa): „A szövetség összes tagjai megállapodnak abban, hogy a közöttük esetleg felmerülő vitás kérdéseket, amelyek szakadáshoz vezethetnek vagy választott bíróság, vagy a tanács vizsgálata alá bocsátják. Megegyeznek továbbá abban, hog-y semmiesetre sem kezdenek háborút előbb, mint három hónappal a bíróság Ítélete vagy a tanács jelentése után. Ez a cikkben megjelölt összes esetekben a választott birák megfelelő időn belül Ítéletet kötelesek hozni, a tanács pedig jelentését hat hónapon belül terjeszti elő attól a naptól számítva, amelyen a vitás eset eléje került." Ki fogja azt elképzelni, hogy akik ezt a paragrafust meghozták, valóban gondolták is ezt, hogy ilyen módon a háborút ki lehet küszöbölni vagy a háborút hat hónapra el lehet tolni. A Népszövetség a nemzetközi konfliktusról való értesülés után hat hónán múlva köteles csak nyilatkozni és a maga határozatát meghozni. Ez a paragrafus nyilvánvalóan szemkitörlésre hozatott azért, hogy becsődítse Európa államait a Népszövetségbe és azt a hitet keltse a jóhiszemű emberekben és nemzetekben, hogy a Népszövetség valóban a világbékét akarja szolgálni. A 18. § a következőképen hangzik; (olvassa ): „Minden nemzetközi szerződést vagy megállapodást, amelyet a szövetség bármely tagja ezentúl létesit, haladéktalanul be kell iktatni a titkárságnál és a titkárságnak azt, mihelyt lehetséges, közzé kell tennie. A titkárságnál való beiktatás előtt semmiféle ilyen nemzetközi szerződésnek vagy megállapodásnak nincs kötelező ereje." Mióta ezt a paragrafust meghozták, vájjon hány uj szerződést kötöttek az európai hatalmak, amelyek közül egyet sem jelentettek be a Népszövetségnek, és amelyeknek, ha ez mind való és igaz volna és nem volna világcsalás, ma már nem, volna szabad szerződésjellegüknek lenniök. A 20. § igy szól (olvassa): „A szövetség tagjai egyenként megegyeznek abban, hogy a jelen Egyességokmány elfogadásával közöttük megszűnik mnden olyan kötelezettség és megegyezés, mely az Egyességokmány rendelkezéseivel össze nem egyeztethető. Ünnepélyese-i kötelezik magukat, hogy ezentúl a jelen Egyességokmány rendelkezéseivel összeférhetetlen kötelezettségeket nem vállalnak. Ha a szövetség valamely tagja a szövetségbe lépése előtt a jelen egyességokmánnyal összeférhetetlen kötelezettséget vállalt volna, kötelessége, hogy haladéktalanul megtegye a lépéseket az ilyen kötelezettségek felbontása iránt". Amikor a genfi Népszövetség tanácsának legutóbbi ülésén a két legerősebb nagyhatalomnak ministerelnöke Heriot és MacDonald a maguk nagy vitáját rendezték a leszerelésről és a: döntőbíróságról és amikor határozatot fogadtattak el, amely arra volna hivatva, hogy bizonyos időn belül valósággal világleszerelést hozzon létre és a szankció hatalmát adja a Népszövetség kezébe, akkor a magyar közvéleménynek bizonyos baloldali politikai faktorai és sajtója óriási ujongástói és a lekesedéstől szinte elolvadva üdvözölték e beszédeket és hangoztatták a világbéke közeli hajnalát. De nemcsak ezek a baloldali tényezők és sajtóorganumok,hanem a magyar kormánynak Genfben idéző képviselői a magyar minister1 elnök pr és a pénzügyminister ur is egy húron
