Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
30 r À. nemzetgyűlés S3Ù. ülése Í92Í. letőleg 25.000 koronáért adni a húst és miért nem tudják ezt megtenni a mészárosok és a szövetkezetek. Egyrészt tehát nem morális dolog a mészárosokat és a henteseket kiszolgáltatni a husdrágaság terhe alatt szenvedő lakosság dühének, másrészt pedig ezeknek az adóalanyoknak, ha már itt vannak, ha már iparengedélyt adtunk nekik, s ha már módot adtunk arra, hogy üzletüket folytassák, adjuk meg a lehetőséget is arra, hogy valamiképen be tudjanak kapcsolódni ebbe az akcióba. Ha Magyarországon az élőmarha drága és nekünk kényszerűségből Ausztráliából vagy Amerikából kell húst behoznunk, akkor tegyük lehetővé, hogy ezt a húst neesak a főváros árusíthassa, hanem az iparosok és azok a szövetkezetek is. amelyek bizonyos számú közönséget szolgálnak ki. (Szabó József: Jobb lenne a forgalmi adókat eltörölni, akkor olcsóbb lenne a magyar hus is!) Majd rátérek arra is. Bár Cseh-Szlovákia meglehetősen sok élő állatot exportál, pl. Svájcba, mégis, épen az élelmezés feljavítására a cseh-szlovák kormány lehetővé tette argentiniai hus és amerikai zsir behozatalát is. Cseh-Szlpvákiában azonban nem olyan kis mennyiség behozatalát tették lehetővé, mint nálunk, másrészt pedig Csehszlovákiában egyfelől az iparosok által alakított szindikátusok, másfelől a fogyasztóközönség által felállított szövetkezetek, mint szindikátusok szerezték be azt a húst és hoztáF Csehszlovákiába alacsony vámok mellett. Ezáltal elérhető volt, hogy egyrészt a lakosság tényleg olcsón el lett látva hússal, a lakosság széles rétegei tudtak ebből az amerikai húsból és zsirból vásárolni s az adóalanyokat nem tették tönkre, másrészt pedig módot adtak mindenkinek arra, hogy iparából meg tudjon élni. (Eckhardt Tibor: A gazda kilónként 6000 koronát kap a marháért!) Valamivel többet! (Zsilinszky Endre: Hogy megy fel akkor az ára!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni! (Eckhardt Tibor: A fogyasztót a termelővel kell összeköttetésbe hozni!) Csendet kérek, képviselő urak, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. Malasits |Géza: Csak egy kis türelmet kérek, nem szándékozom hosszú ideig igénybe venni a nemzetgyűlés türelmét. Az érdekelt mészárosok, illetőleg husiparosok, valamint az érdekszövetkezetek is, eljártak a főváros kormánybiztosánál, hogy tegye lehetővé azt, hogy egyrészt a mészárosok, másrészt azok a szövetkezetek, amelyek hus-székkel birnak, szintén árusithassauak amerikai zsirt és amerikai húst, természetesen azon az áron, amelyet a főváros előir. Mindkét testület — ugy a husiparosok, mint a szövetkezetek — kijelentették, hogy a legszigorúbb ellenőrzésnek vetik alá magukat abban a tekintetben, hogy a hússal semminéven nevezendő visszaélés a főváros kárára nem fog történni. Kijelentették, hogy a húst szakszerűen, hűtőházakban fogják kezelni s a közönségnek azon az áron fogják kiszolgáltatni, amelyet a főváros előir; nem nyerészkedési szándék vezeti őket, hanem szimplán csak az, hogy ezzel a veszedelmes és éles t konkurrenciával szemben üzemüket valamiképen fenn tudják tartani. A kormánybiztos ur egyszerűen kijelentette, hogy ez lehetetlen, mert a hus kénj^es kezelése teljesen kizárja azt, hogy más is árusithassa, mint a főváros, sarokbaszorittatván azonban, a kormánybiztos ur kénytelen volt elismerni azt, hogy olyan csekély az a mennyiség, amelyet a kormány engedélyezett — és kifejezetten azzal engedéévi novemher hó 5-én, szerelmi. lyezte, hogy „ez azonban az Utolsó," — hogy ez egymagában kizárja azt, hogy ebből az amerikai fagyasztott húsból más, mint a főváros árusíthasson. Az a mennyiség, amelyet az amerikai fagyasztott húsból Budapesten árusítanak, olyan kevés — mint mondottam —, hogy csak a lakosság egy töredékének jut. Mégis, azt kell tapasztalnunk, hogy amikor ez az amerikai husakció megindult, amelyet a keresztény községi párt a maga javára és a maga előnyére könyvelt el, akkor a tisztelt agrárérdekeltség felhördült és már hallatszottak hangok, hogy ez veszedelembe dönti a magyar állattenyésztést, különösen pedig a sertéstenyésztést és ha a kormány továbbra is meg fogja engedni amerikai sertészsír behozatalát, ezzel veszélyeztetni fogja a sertéshizlalást és azt az állattenyésztést, amely most, hála Istennek, virul. Hogy hogyan és miért virul, azt nem vagyok illetékes megmondani, mert nem vagyok agrárius és nem beszélek olyan dologról, amihez nem értek. Egy azonban bizonyos: bárhova megyünk Európában, nem találunk magasabb húsárakat, mint Magyarországon. Nekem az idén alkalmam volt egy hivatalos és kötelességszerű utazásom alkalmával erről meggyőződni. Svájcban a munkások, az iparosok, a tisztviselők lényegesen többet keresnek, mint nálunk Magyarországon, mégis Svájcban egyetlenegy városban sem találtam magasabb húsárakat, átszámítva a mi pénzünkre, mint itt Budapesten. A jól fizetett svájci munkás, iparos és tisztviselő tehát a húst legfeljebb olyan magas áron kapja, mint itt nálunk az a munkás, az a tisztviselő, vagy az az iparos, akinek a keresete lényegesen az aranyparitáson felül van. Ugyanez a helyzet azonban Németországban is. Németországba is hoznak be argentínai húst és ausztráliai birkákat, azonban nem a város árusitja ezeket, hanem lehetővé teszik azt, hogy iparosok és szövetkezetek árulják, amit nálunk nem tesznek lehetővé. Mi tehát elsősorban azt kérjük, hogy tegye lehetővé a kormány az élőállatok behozatalát. Nekem ugyanis abból kell kiindulnom, hogy Magyarországon valószínűleg nincs elég vágómarha, mert ha volna elég, akkor ez az árakat feltétlenül leszállítaná és lenyomná. Azt tapasztaljuk azonban, hogy az amerikai hus az első napokban valami kis enyhülést hozott a vágómarhapiacon, de mióta a szállítók, a gazdák látták, hogy hiszen ez oly csekély mennyiség, hogy számba sem jöhet, azóta bizony a marhaárak egyáltalán nem csökkennek és egyáltalában nem mutatnak lefelé menő tendenciát. Az a körülmény tehát, hogy a marhaárak oly szilárdak és hónapok óta mindig szilárdak : annak megállapítására^ kényszerit, hogy nincs elegendő vágómarha és épen ezért keli követelnünk a kormánytól, hogy tegy^e lehetővé az élőállatok behozatalát. Ezt kérjük annál is inkább, mert az élőállat behozatalával és a hus exportálásával lehetővé tétetik a mellékiparágak foglalkoztatása is. Az az ellenérv, hogy az élőállat behozatala veszélyeztetné a magyar agrárérdekeket... (Peyer Károly: Külföldi szenet lehet behozni, húst nem ! Ha lehet külföldi anyagot behozni, akkor lehet külföldi élelmiszert is behozni ! — Szabó József: Van itt bőven! — Peyer Károly: Akkor ezzel kell leszorítani az árakat !) Hogy van Magyarországon vágómarha, az bizonyos, azonban az is bizonyos, hogy a piacra olyan keveset hoznak, hogy hónapok óta szilárd an-
