Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

A nemzetgyűlés SBO, ütése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 2Î rendelet érvénye idején valóságos hajtóvadá­szatot próbáltam indítani, de teljesen ered­ménytelenül. Rajtaütés-szerüen próbáltam rend­őrségi közegek segítségével, részint a köny­vekbe való betekintést) kierőszakolni, 1 részint pedig — megvallom ezt is egész őszintén — igen nagy közérdek forogván kockán, oly módon próbáltam a nyitjára jönni egyik-másik iroda özeiméinek, hogy detektívet, vagy bárki más polgárembert kértein meg, hogy próbálkozzék el­járni és az illetőket yalamiképen lépre csalván, betekintést nyerni üzelmeikbe. Ez a rajtaütés azonban nem eredményezett semmit. A legártat­lanabb feljegyzéseket találtuk a könyvekben, amelyek büntetőjogilag bizonyítékul semmikép sem szolgálhattak volna. Viszont ezek a tör­vény, a rendelet paragrafusainak kacskaringói között járni megszokott egyének, ugy < látszik, a rókától eltanult ravaszsággal igazítják dol­gaikat és valami sajátságos hatodik érzékkel megszimatolják, megszagolják a jelentkezőben az ellenfelet, az ellenséget. Ennek következtében nem sikerült ily módon sem egyetlenegy esetben sem betekintést nyerni, illetőleg olyan adatokat szerezni, amelyeknek segítségével ellenük eljár­hattunk volna. Most pedig, mivel a büntetőjogi szankció, illetőleg az ezt tartalmazó paragrafus kimaradt a lakásrendeletből, természetesen már egészen a jogosság látszatával foglalkoznak a lakásközvetitóssel. Most már nem arról van szó az ő előadásuk szerint, hogy lakásokat el­adnak, hanem arról, hogy lakásokat közvetí­tenek. T. képviselőtársam tévedése ennek a kér­désnek jogi megítélésénél, azt hiszem, onnét ered, hogy helyesen idézte ugyan a lakásren­deletnek azt a paragrafusát, amely szerint a természetes megürülés révén szabaddá váló la­kást tartozik a háztulajdonos 8 napon belül bejelenteni a lakáshiyatálnak, ugyanennek a paragrafusnak másik részét azonban figyelmen kivül méltóztatott hagynh Ugyanis ebben van megállapitv hogy ugyanezen az időn belül a háztulajdonos megmondja, ki legyen az igy megürült lakás lakója, mert a háztulajdonos kijelölési jogát az 1924 május 1-én életbe­lépett lakásrendelet majdnem teljesen resti­tuálta. Ezek az irodák igy azzal védekeznek egy esetleges eljárással szemben, hogy ők nem tesznek egyebet, mint hogy a lakásrendeletben a háztulajdonos részére megállapít ott rendelke­zési jogot közvetítik a lakáskeresőkhöz, mivel pedig ez, legalább formális jogi szempontból, nem kifogásolható, velük szemben eljárni nem lehet. Én magam is nagy felháborodással hal­lom azokat az adatokat, amelyeket képviselő ur részint elmondani, részint felolvasni szíves volt és nagy erkölcsi felháborodást érzek min­den ilyen szipolyozó irodával szemben, mert valóban meg kell állapítanom a nagy nyilvá­nosság előtt, hogy ezek az irodák, amikor a lakások elárusitásával a legsúlyosabb gondok­kal küzdő lakástkereső polgártársaikat meg­zsarolják, valóban a nyomor után szednek olyan verejtékes vámot, melynek megbélyeg­zésére semmi szó nem elég erős. A negyedik kérdés egy konkrét lakásügyi nekem tudomásom arról, hogy Kispesten csak olyanok kaphatnak lakást, akik dr. Nemes Károly ügyvédnek nagyobb összeget tudnak fizetni. Erről nincs tudomásom. Ha tudomá­som lett volna róla, akkor ez az állapot már meg is szűnt volna. De mondom, nincs róla tudomásom, most vettem róla tudomást és a legszigorúbb vizsgálatot rendelem el. Termé­szetesen az adatok nem ismerésével nem mond­hatok bírálatot dr. Nemes Károly ügyvéd ür gestiójáróí, de amennyiben a lakáshivalali közegek részéről fordult volna elő valami sza­bálytalanság, ezt a saját hatáskörömben a leg­súlyosabban meg fogom torolni, amennyiben pedig dr. Nemes Károly ügyvéd ur részéről fordult volna elő ilyen szabálytalanság, min­denesetre megkeresem a módját, hogy az il­letékes hatóságok eljárjanak. A negyedik kérdés egy konkrét lakásügy; sérelemre vonatkozik, Azt méltóztatik felemlí­teni, hogy dr. Somogyi Csizmazia Béla össze­kötő tiszt a tőle elitélt lakásból még mindig nem költözött ki. Ezt az ügyet nem ismerem, vagy legalább is nem ismerem annyira, hogy konkrét választ tudnék adni. Meg fogom azon­ban vizsgálni és méltóztassék arról meggyőződ" ve lenni, hogy az állami adminisztráció egysé­gére féltékenyen vigyázunk, tehát semmi kö­rülmények között sem történhetik meg az, hogy valamilyen szerve az állami organizáció­nak egy másik szervvel olyan összeütközésbe kerüljön vagy oly renitenciát mutathasson, amely egy birói itélet végrehajtását meg tudná akadályozni. Végül az utolsó kérdés a Zita-kórház ba­rakjainak átalakításáról szól és az albérlők vé­delmét sürgeti. Ami az albérlők védelmét illeti, sajnos, nean tudok semmi újat mondani ebben a kér­désben, csak azt, amit nagyon sokszor kinyilat­koztattam, már, hogy az albérlők védelme benne van a lakásrendeletben. Én tehát kérem az al­bérlő urakat, hogy, amennyiben a főbérlők ré­széről uzsorát szenvednek, méltóztassanak az arra rendelt szervnél jogvédelmet keresni. Nem kell attól félniök, hogy az illető albér­letbeadó megtagadja majd tőlük a lakásnak to~ vábbi albérletbe adását, mert abban az esetben, ha a rendőrhatósági ítéletben megállapíttatik, hogy az albérletbe adó az albérlőt tényleg ki­uzsorázta, az albérlőnek mindenesetre odaítél­jük a lakást, vagyis az albérletbe adótól a konkrét esetben elvesszük a rendelkezési jogot. Tehát ismétlem, nem kell attól félniök az albér­lőknek, hogy bosszúból kiteszik őket az utcára. Ami a Zita-kórház barakjainak lakásokká átépítését illeti, megnyugtathatom a t. Nemzet­gyűlést arról, hogy ezek közül a barakok közül mindazokat, amelyek a műszaki vizsgálat után átalakithatóknak bizonyulnak, át fogjuk laká­sokká alakítani. Mindenesetre téves az az érte­sülés, amelyet magánúton méltóztatott kapni, hogy csak 20 vagy egynéhány barakot kívá­nunk átalakítani. Összesen 60 baraknak az át­alakítását vettük tervbe. A munkálatok r még egyáltalában nem kezdődtek meg. Az a néhány munkás, aki kinn dolgozik, inkább a szükséges tatarozási vagy dezinficiálási munkát végzi, mert egészségügyi szempontból ezek elvégzése nélkül tulaj donkép nem is lehet közelíteni ezek­hez a barakokhoz. A munkálatok kiírása, ille­tőleg a vállalkozók felszólítása megtörtént. A legközelebbi napokban történik a döntés a munkálatok kiadásáról és amennyiben az idő­járás engedi, a legjobb esetben négy, a legrosz­szabb esetben pedig 6 héten belül a barakok átadatnak rendelkezésüknek. Ami az átalakí­tás stílusát illeti, egységes típusokat kívánunk építeni, meglehetősen nagy szobát, amelybe be­állítjuk azután a takaréktüzhelyet, hogy ne kelljen külön konyhát építeni, ami egyrészt nagyon megdrágítaná az átalakítás költségeit, másrészt nagyon elnyújtaná a munkálatokat. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ta­lán megnyugvással tudomásul venni a Zita­NAPLÓ XXVII. •

Next

/
Thumbnails
Contents