Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

306 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. ilyen kisebb akciókkal ennek az erszágnak a során lehetett is volna segíteni, legyünk tisztában azzal, hogy ma, a mai Magyarország . mai nemzet-közi helyzetében csak akkor tud magán segíteni, ha a nemzet nagy egységes erőfeszítése és áldozatkészsége az egész nemzetet az utolsó lélekig áthatja. (Ugy van! jobbfelöl.) Gyerekes és kicsinyes irredentizmussal nem segítünk az ország sorsán, csak ártunk neki. Épen azért teszem szóvá ezt az ügyet, hogy minden ilyen jóhiszemű mozgolódás hiábavalóságát itt magam is leszögezzem. Kell ezekről a dolgokról beszélni azért is, hogy lássa meg a külföld, hogy kik és mik azok a tényezők, amelyek a külföldön is még mindig azt a látszatot akarják kelteni, hogy itt felfordulások és puccsok lehetségesek, és a belföldön is mesterséges ugratásokkal, agent provocateurösködéssel állandóan nyugtalanságot, izgalmat visznek be a közvéleménybe, állandó riasztó lövéseket adnak le, állandóan beleviszik a közéletbe veszedelmek lehetőségének gondolatát és elsősorban ezzel a ténykedéssel fenyegetik az ország belső rendjét, nyugalmát és konszolidációját. Tudja meg végre a külföld is azt, hogy itt sem a nacionalisták, sem az ébredők, sem a fajvédők, sem semmiféle becsületes nacionalizmus : semmiféle felforgató puccsal, vagy másféle kísérletekkel nem foglalkozik, és azok az álhírek, amelyek a külföldi sajtót bejárják, tendenciózus ugratok gonosz játékának tulajdonithatók. Ezek a műpuccsok, amelyek már hosszabb idő óta állandóan napirendre kerülnek és itt kisértenek a közvéleményben, teljes és tökéletes tisztázást követelnek, mert le kell már egyszer számolni azokkal az egyénekkel is, akik nem átallják a valamennyiünk lelkében élő legszentebb fájdalmat : az ország megcsonkítása, a trianoni határok és az életképtelen ország láttán bennünk szükségszerüleg felgyülemlő keserűséget és fájdalmat is felhasználni arra, hogy belekapcsolódva annak pszichológiai i ugóiba, becsületes hazafiakat tendenciózusan olyan akciókba igyekezzenek beleugrani, amelyek azután szükségszerüleg börtönnel és egy egész irányzat kompromittálásával járnak. Le kell végre számolni ezekkel a jelenségekkel, s a leszámolásnak egy útja van : tessék az egész ügyet a független biróság elé vinni ! Én jegyzőkönyveket terjesztek a t. Ház elé és a kormányhoz interpellációt intézek, hogy méltóztassék az ezekben a jegyzőkönyvekben foglalt vádak ügyében a bírói eljárást, a bűnvádi eljárást bevezetni. Ám tisztázza a független magyar biróság, hogy mi az igaz ezekben a DunaTiszaközi fegyveres szervezkedésekben, mi az igaz azokban a puccshirekben, amelyeket szándékosan, tendenciózusan és ismételten visszatérő rendszerességgel iparkodnak belföldön és külföldön is a nemzeti ügy ellenfelei elterjeszteni. Három jegyzőkönyv van itt a kezemben ; ezekben a jegyzőkönyvekben két személy szerepel. Az egyik személyt a t. Ház- ismeri — ez Wild József nemzetgyűlési képviselő ur — a másik személyt azonban még be kell mutatnom. A másik személy Wild József képviselő ur eszköze, végrehajtó szerve volt, s neve : Apor Viktor. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ismert cég !) Ez az Apor Viktor nevű ur információim szerint már a világháborúban Wild József képviselő ur pai*ancsnoksága alatt szolgált, mint birszerző — vagy más efféle, nem épen előkelő foglalkozást űzött (Zsirkay János: Detektiv volt !) — s a fővezérségnél is évi november hó 19-én, szerdán. hírszerző szerepet töltött be. Később a vámőrséghez került, ahonnan azonban vámesalások miatt elbocsátották. (Lendvai István: Ugy van !) Hogy a nacionalista mozgalmakkal hol és mikor jutott érintkezésbe, azt nem tudom. Az Ébredő Magyarok Egyesületébe akkor jött fel először, amikor a kormány kezdte az irredenta szervezeteket feloszlatni. A Gábor Áron egyesület feloszlatásakor ez az ember, aki erdélyinek mondotta magát, azzal állított be az Ébredő Magyarok Egyesületébe, hogy : kár volna egy csomó becsületes erdélyi magyar embert szélnek ereszteni, vegye ezeket az ÉME a maga támogatásába és pártfogásába, s én mint erdélyi ember — mondotta Apor — ezeket az erdélyieket behozom az egyesületbe. — Egyesületünkbe akkor, nem valami nagyszámú, mindössze alig néhány erdélyi ember, ezzel az Apor-féle akcióval kapcsolatban tényleg be is lépett... (Pikler Emil: Apor is erdélyi ?) Nem tudom. Annak mondta magát. Mondom, néhány erdélyi ember ekkor belépett és Apor Viktor ettől kezdve állandóan a legnyugtalanabb és a legizgágább tagja volt az Ébredő Magyarok Egyesületének. Á fiatalok között, akik könnyen hajlanak hasonló tervekre, Apor állandóan a puccsok szükségességét hangsúlyozta. Azt magyarázta, hogy ezzel a kormánnyal és ezzel a rendszerrel Magyarországnak tönkre kell mennie, kell már egyszer A^alamit csinálni, s akiben bátorság, vér és egyéniség van, az álljon össze az ő vezetése alatt s ő majd megmutatja, hogyan kell az országot megmenteni ! Ez az Apor Viktor iparkodott az ébredő ifjúság vezetőinek a bizalmába is beférkőzni, ott azonban meglehetősen hűvös fogadtatásra talált, mivel kiderült róla, hogy valami vámcsalás miatt eljárás van ellene folyamatban, amely eljárás azonban — ismeretlen okoknál fogva — mai napig sincs lefolytatva. (Zaj a balközépen.) Ekkor történt azután, hogy Apor Viktor közben jöttével a Csocsó bácsi-féle ügy keletkezett. Az a Csocsó bácsi-féle ügy, amelyről a belügyminister ur itt a Házban azt mondotta, hogy „közönséges bűncselekmény történt és kár azt az uraknak védeni". (RakovSzky Iván belügyminister: Úgy is van !) Konstatálom igen t. Nemzetgyűlés, hogy ez a Csocsó bácsi-féle ügy, amelyről a belügyminister ur azt mondta, hogy közönséges bűncselekmény történt, a mai napig sincs még illetékes birái előtt, a mai napig sem került még oda, ahová tartozik és ahol egyedül illetékesek ezt az ügyet elintézni. A Csocsó bácsi-féle egész ügy a rendőri akták között porlad, elsősorban azért, t. belügyminister ur, mert az egész ügyet a rendőrség' agent provocateur-je, ez az Apor Viktor rendezte, szervezte, hozta össze és juttatta rendőrkézre, olyan időpontban, amikor a m. kir. kormánynak külpolitikai okoknál fogva liferálnia kellett bizonyos fejeket és amikor bizonyítani kellett kifelé, hogy a kormánynak megvan az ereje és a bátorsága ahhoz, hogy a magyar nacionalizmussal szembeszálljon. (Lendvai István: Mikor a Döhmel-esetet is szállítani kellett!) Ezek után rátérek a tulajdonképeni ügyre, amely abból áll. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), hogy a folyó év tavaszán Wild József képviselő ur a maga akciója körébe vont néhány volt nyugatmagyarországi fölkelőt, akikről feltételezte, hogy Héjjas Ivánhoz és a Duna-Tiszaközi egykori szervezetekhez valamelyes közük van, feltételezte, hogy a maguk egyéni körülményeiknél fogva ismerik a viszonyokat, sőt hogy esetleg Héjjas Iván sze-