Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 307 mélyére is befolyással lehetnek. Főleg- két fiatalember, a két Nagy-testvér — Nagy Albert és Nagy Lajos — szerepelt akkor, akiket épen Apor Viktor vitt fel Wild képviselő úrhoz s akiknek azután a képviselő ur különböző megbízásokat adott, amelyek teljesitése fejében nekik különböző pénzigéreteket is tett. Ezek a fiatalomberek a világháborúban harcoltak, Nyugatmagyarországon verekedtek, egj^szóval: vitéz, derék, becsületes katonák voltak, s bizonyos iskolai végzettségük is van. A szomorú gazdasági körülmények miatt azonban álláshoz, elhelyezkedéshez jutniok még nem sikerült, s igy valószínűleg azt képzelte Wild képviselő ur, hogy az adott helyzetben talán felhasználhatja őket a maga céljai számára. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem során tovább mennék, felolvasom az erre az ügyre vonatkozólag birtokomban lévő jegyzőkönyveket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A jegyzőkönyvek közjegyzőileg hitelesített másolatban vannak meg nálam és természetesen a t. Ház tagjainak is rendelkezésére állanak. (Olvassa): „Jegyzőkönyv. Felvétetett Nagy Alberttal (Kecskemét), Budapesten 1924 október hó 31-én, Apor Viktor ügyében. Nagy Albert előadja a következőket : Apor Viktort régebb idő óta ismerem, vele a sokszori találkozás folytán baráti összeköttetést tartottam fenn. A rossz gazdasági viszonyok és állásnélküliségünkről beszélgetve, Apor felajánlotta, hogy_ előkelő politikai összeköttetései révén egy jó állásba fog elhelyezni engem és bátyámat. Ugyanakkor emiitette, hogy máiéi őzőleg barátságunkra való tekintettel beszélt is Wild nemzetgyűlési képviselő úrral, ki hajlandó bennünket támogatni és szeretne velünk beszélni, tehát keressük fel margitszigeti lakásán. Körülbelül ez év április 20-ika körül ki is mentem Aporral, bátyám nélkül, de helyette is, minthogy ő akkor épen Kecskeméten volt, Wild képviselő ur margitszigeti iákására. Ott körülbelül 2 óra hosszat diskuráltunk melynek során Wild képviselő ur elmondotta, hogy ő teljes mértékben bírja Bethlen ministerelnök ur bizalmát" — és az a fontos és szerintem mélyen elszomorító, ami következik — „most folynak Romániával tárgyalások egy pár megyének a visszaadására, de egy esetleges orosz-román konfliktus esetén felelőtlen fegyveres bandákkal betörnének Erdélybe. Erdélyi mágnások^ a ministerelnök urnák át is adtak e célra pénzt. Az egésznek a képviselő ur — t. i. Wild képviselő ur — a vezérkari vezetője, (Rakovszky István: Ugy van!) minekünk a Duna—Tisza közén egy lovas szabadcsapatot kellene megszervezni amerikai rendszerű támadásokra; a fegyverek, nyergek és a többi felszerelés már meg is van. Egyben megkérdezte azt is, kit gondolnék megfelelőnek e szabad lovascsapat vezetésére. Én Prónay Pál alezredes és Héjjas Iván urakat ajánlottam, mint akiknek szavára hallgatnak még s kiket követnek is. Erre a képviselő ur kijelentette, hogy ő is Prónayra gondol (Zsirkay János: Csoda, hogy nem Döhmelre!), már intézi is az ügyeit — ez tényleg igaz is — és valamennyi aktája nála van. Addig is elhelyez mindhármunkat Aport, r bátyámat és engem az újonnan vásárolandó szénbányájába, mint igazgatókat. (Peyer Károly: Egy bányában három igazgató!) Pénzt és utasításokat a mégegyszeri Bethlennel való tárgyalás után fog adni, vagy ha elutaznának Pestről, leküldi Kecskemétre. Ezután eltávoztam tőle. Másnap találkoztam Aporral, ki Wild képviselő utasítására hivatkozva felszólított, hogy bátyámmal álNAPLÖ XXVII. litsunk ki egy nyugtát 10 millió koronáról, melyet azután folyósítani fog és azzal egyidejűleg az utasításokat is megadja. Másnapra találkában állapodtunk meg, én azonban a többszöri találkozás folytán gyanúsnak találtam Apor viselkedését s szélhámoskodásnak tartottam azt, tehát a találkozás elől vendégségre vidékre utaztam, mit különben egészségi állapotom miatt is szükségesnek tartottam, Körülbelül június elején Apor meglátogatott és azt mondotta, hogy az akcióval várni kell, minthogy az orosz-román konfliktus elsimult. További kérdései azonban gyanússá tették őt előttünk, minthogy csapatok, fegyverek után érdeklődött nálunk. Egynapi kecskeméti tartózkodás után Apor visszautazott Pestre. Én körülbelül július közepén jrtam egy levelet Wild képviselő urnák, melyben Ígéretére hivatkozva kértem, hogy helyezzen el bennünket állásba. Erre a levelemre válasz azonban mindezideig nem jött. A tárgyalások folyamán én azt tapasztaltam, hogy az akciót Héjjas Jván nélkül, sőt egyenesen ellene szei'etnék keresztül vinni. Levelemre is véleményem szerint azért nem kaptam választ, mivel Apor lent tartózkodása alkalmával látta, hogy ón Héjjas Ivánnal állandó barátságot tartok fenn, a régi együtt töltött időkből kifolyólag. Bizonyára intrikált is ellenem. Más előadni valóm nincs stb. stb." A második jegyzőkönyv (olvassa): „Felvétetett Molnár Ferenccel (Budapest, IX., Üllői út 41.) Budapest, 1924 november hó 2-án, Apor Viktor ügyében. Molnár Ferenc előadja a következőket. Apor Viktort régi katonai barátaim révén ismertem meg, többször összejöttünk, melynek eredményeképen a közös eszmék megvitatása volt többször beszélgetésünk tárgya. Ez közelebb hozott egymáshoz bennünket, ugy hogy Apor fel is járt hozzám a lakásomba is. Apor több ízben hangoztatta, és dicsekedett W T ild József nemzetgyűlési képviselő ur ismeretségével és barátságával, hivatkozva arra, hogy a háború alatt és a nemzeti hadseregben együtt szolgáltak. Ez év tavaszán Apor az ÉME és Héjjas Iván ellen kezdett intrikálni, mivel egy ügyét, amely a miskolci törvényszék előtt van, nem intézték el". — Ez az a bizonyos vámcsalás, amely miatt Aport a vámőrségről elmozdították. (Tovább olvassa): „Szerinte őt a zsidók ébredő mivolta miatt üldözik, valamilyen vámcsalással vádolják. Az ÉME álláspontja ebben az ügyben tudomásom szerint az volt, hogy ez Apor magánügye, amit majd, ha Apor ártatlan, a bíróság tisztázni fog. Ezért haragudott Apor az ÉME-re és Héjjas Ivánra, mondva, nem baj, majd elintézi Wild képviselő ur. Apor célja ettől fogva az lehetett, hogy bennünket is elhidegitsen Héjjas Ivántól és Wild képviselő ur részére nyerjen meg bennünket, előadása és viselkedése legalább is világosan ezt célozták. Körülbelül ez év áprilisában egy lakásomon történt beszélgetés alkalmával Apor előadta, hogy Bethlen ministerelnök ur az orosz-román konfliktus esetére betörést tervez szabad csapatokkal Erdélybe. Egyik ilyen lovas csapat vezérének intenciónk szerint Prónay alezredes urat szeretnék megnyerni" . . . (Zaj és derültség jobbfelöl. — Erdőhegyi Lajos: Muszáj ezen nevetni ! ) Természetes! Szomorú igy megfogni embereket. Senki sem hiszi ezeket komolyan. Ez egy másik Döhmel-ügynek készült, Héjjas Ivánnal szemben. (Urbanies Kálmán: Apor szélhámossága! — Bessenyey Zénó: Ki csinálja? — Zsiri kay János: A kormány! Rakovszky minister ur . . 44