Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. rónát kap, tehát 50%-kai többet, mint amennyit a Wekerletelepen, mint munkaadó âzet, ezzel szemben azonban a Weker le telep 100%-nál több lakbért szed. Annak az ipari segédmunkásnak tehát, akinek hetibére 173.900 korona, a hónap első hetében, amikor levonták egyhavi házbérét, fizetnie kellett 135.000 korona házbért, úgyhogy maradt egy hétre 38.000 koronája. A hiba az, hogy azt a lakásrendeletet, melyet az állam a magánosokra kötelezőnek irt elő, s amellyel megfogta a magánháztulaj dósok kezét és rájuk parancsolt, hogy kötelesek vagytok megelégedni ezidőszerint a békebeli házbér 17%-ával, magára nézve nem tartja kötelezőnek, annak ellenére, hogy a Wekerletelepen, amely már békeidőben készen volt, most nem tataroznak, s a vízvezetéki és szerelési, javítási költségek fedezésére elegendő volna az a bér, melyet a lakásrendelet szerint az állani szedhetne. Ezenkívül nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a kormány itt szociális jóléti intézményt akar létesíteni. Ettől a céltól most tökéletesen eltekintett, sőt a céllal ellentétesen azt az állapotot valósította meg, hogy mojst a Wekerletelepen kell a legtöbb bért fizetni, szemben a [magánházak béreivel. De, hogy visszatérjek a példához, annak az ipari segédmunkásnak, akinek a hónap első hetében kifizetnek 173.000 koronát, ugyanakkor levonnak házbér; fejében 135.000 koronát. Marad nekik 38.000 korona egy hétre családjuk ellátására. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezen a telepen sok olyan munkás lakik, r akik az állami gépgyárban dolgoznak. Az állami gépgyárnak magának is van egy kolóniája, ahol körülbelül hétszáz lakás van. Ezek az emberek természetesen megbeszélik egymással a bajaikat és akkor kitűnik, hogy az a munkás, aki benlakik a kolóniában, Budapesten a Delej uccában, kényelmes, minden közművel ellátott lakásért fizet 66.000 koronát havonta, a másik pedig, aki kinn lakik Pesterzsébet határában, elzárva a közlekedéstől és olyan vízvezetékkel, amely minduntalan felmondja a szolgálatot — mint ahogy a múlt vasárnop is egész délelőtt nem volt a telepen vízszolgáltatás —, ezzel szemben fizet 135.000 korona havi bért. Tudomással birnak ezek az emberek arról is, hogy az állani más vonatkozásokban, tehát ettől az intézménytől eltekintve, megelégszik a lakbérrendeletben előirt bérekkel. A Máv. összes házaiban pl., ahol államvasuti alkalmazottak kapnak lakást, mindig szigorúan a lakbérrendeletben előirt arányokban és mértékben szedik csak a lakbéreket. Emellett helyzet is fennáll, hogy ezek az emberek, akik benlaknak egy olyan területtömegben, ahol köröskörül mindenütt korlátozva van a felmondás joga — miután a lakbérrendeletnek a felmondást korlátozó része sem terjed ki a Wekerletelepre —, ki van téve annak, hogy máról-holnapra felmondanak nekik és kikerülnek az ueeára. Még birósághoz sem mehetnek és az állam sem köteles bírósághoz menni a felmondások érvényesítése iránt, s akkor abban a helyzetben vannak, hogy amikor körös-körül mindenütt korlátozva lévén a felmondás, nem kaphatnak sehol sem lakást, nekik viszont máról-holnapra felmondhatják lakásukat és ez ellen nincs semmiféle védekezésük. Errevaló tekintettel tartottam szükségesnek, hogy azon averzió ellenére is, mely a nemzetgyűlésben az interpellációkkal szemben sajnálatunkra lábrakapott, fontosságot tulajdonítsak annak, hogy 28—30 ezer főnyi lelket meg lehessen nyugtatni azzal, hogy ha a pénzügyévi november hó 19-én, szerdán. 305 minister urnák módjában van megelégedni azzal a rendelkezéssel és azzal a házbér jövedelemmel, amelyet a magánháztulajdonosok is szedhetnek az ő házaik után: tegyen ebben a tekintetben megnyugtató kijelentést, és még sokkal inkább megnyugtató intézkedést. Azért tisztelettel a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa): „1. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni az i'ránt, hogy a kispesti Wekerle-állami munkástelep lakói által fizetendő házbérek a 3333/924. M. E. számiu rendeletben foglalt szabályok szerint állapittasssak megl 2. Amennyiben erre nem volna hajlandó, hajlandó-e intézkedni, hogy a lakbérelőirások revideáltassanak s a szembetűnő aránytalanságok — figyelemmel az egyes lakók anyagi körülményeire is — kiküszöböltessenek? 3. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni az iránt, hogy a felmondás korlátozása tekintetében fennálló általános szabályok a telepre is kiterjesztessënekl 4. Hajlandó-e a telepi munkások bérviszonyait méltányosan rendezni 1" (Helyeslés half elől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki a következő interpelláló í Hebelt Ede jegyző: Szabó József! Szabó József: Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi alkalomjmal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el % (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló 1 Hebelt Ede jegyző: Eckhardt Tibor! Eekhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés ! Egy nagyon sötét ügyet kell ma a Ház elé hoznom, egy sötét ügyet, melyet csak a mostani felfordult idők termelhettek ki, amely egy beteges korszak beteg jelensége, amelyet elhallgatni azonban közérdekből nem lehet és nem szabad. Nem lehet pedig azért, mert számos fontos szempont ós érdek azt követeli, hogy az a szándékos és mesterségesen terjesztett homály, amely bizonyos Duna-Tiszaközi úgynevezett fegyveres alakulatok körül terjesztetik, végre itt, a teljes nyilvánosság előtt letárgyaltassék és tisztáztassék. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Nagyon jól tudom, hogy ezek kényes témák, de a kényes témákkal előbbutóbb végezni kell, és ha ezekből a kényes témákból kényelmetlenség származik, ez — meg vagyok győződve — nem a jóhiszemű emberekre, hanem azokra fog szállani, akik rosszhiszeműen, vagy mesterséges ugratásokkal bizonyos látszatokat és bizonyos tévhiteket iparkodnak fentartani. Nem óhajtok semmiféle szenzációt ezzel az interpellációmmal kapcsolatban a közvélemény elé vinni; lefejtem erről az ügyről mindazt, a rabló romantikát, amit az illető tényezők, akik ezzel foglalkoztak, hozzáfűztek. Szárazon csak a tényállást akarom ismertetni, de szembe akarok;' nézni a tényekkel azért, mert le kell számolni mindenekelőtt azzal a jóhiszemű, de gyerekes irredenta mozgolódással, amely — sajnos —- néhány helyen még jóhiszemű, tisztességes és becsületes emberek körében fennáll és azt a hitet kelti, hogy néhány fanatikus lelkes fiatalember fegyveres készülődése bármiféle vonatkozásban is ennek az országnak hasznára lehetne. T. Nemzetgyűlés ! Ha talán valamikor