Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 301 mert közvetlenül magukon tapasztalják az igazságtalanságokat, hiszen amig az egyik iparos, aki ugyanolyan vagyonnal, ugyanolyan kereseti eszközzel rendelkezik, mint a másik, 28 aranykorona adót fizet, addig a másik már 110 aranykorona adót tartozik fizetni. Épen azért én kívánatosnak tartanám, hogy a pénzügyminister ur hasson oda, hogy legalább az amúgy is igazságtalan adózási rendszerünk a törvény szellemében hajtassák végre. Ha már igazságtalanul van- felépítve, legalább ne sújtsuk külön még a kivetés formájában a szegény embereket, külön adózással a kisiparosokat és azokat, akik igazán a legtöbb védelemre szorulnak. Kernelem és bizom abban, hogy a pénzügyminister ur ezt a kívánságot, ezt a tiszteletteljes kérést megértéssel fogja fogadni és módot talál arra, hogy az elkövetett sérelmeket egy rendelettel valami módon reperálja, orvosolja. Ebben a reményben a következő interpellációt terjesztem a pénzügyminister ur elé (olvassa): „Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a kereseti adó kivetésénél súlyos igazságtalanságok történtek azáltal, hogy : 1. a kivetett adó aranykoronákra való átszámításánál az 1923. évi középárfolyamot, vagyis a 3500-as szorzószámot vették alapul ma, amikor a szorzószám 17.000 ; 2. a kereseti adót sok esetben önkényesen az adóvallomások teljes mellőzésével vetették ki! Hajlandó-e a pénzügyminister ur egy rendelettel ezeket a kirivó igazságtalanságokat orvosolni?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyministei urnák. Ki a következő interpelláló*? Petrovits György jegyző: Várnai Dániel! Haller József: A t. Ház szives hozzájárulását kérem ahhoz, hogy ezt az interpellációmat elhalaszthassam. (Felkiáltások jobb felől : Megadjuk !) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon terjeszthesse elő? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Tekintet nélkül arra, hogy a kereskedelemügyi minister ur idő előtt eltávozott (Zaj baloldalon.), mégis egy olyan ügyet kell szóvátennem, amely már napok óta foglalkoztatja a sajtót és a társadalom^ különböző rétegeit, és amely az én megítélésem szerint már odafejlődött, hogy provokálja a kormány közbelépését. (Zaj balfelőL) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak privát beszélgetéseiket itt az ülésteremben elvégezni. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni! Várnai Dániel: A t. Nemzetgyűlés bizonyára informálva van a sajtó közleményeiből is arról, hogy az izzólámpa-kartel magyarországi exponense, az Egyesült Izzólámpagyár Et., illetőleg annak a vezérigazgatója, egy bizonyos Aschner Lipót nevű ur, különböző mesterkedésekkel és a kíméletlenségig menő konkurrencia minden eszközének felhasználásával hozzájutott a Just Izzólámpa és Villamossági Gyár Rt. részvény többségéhez, és amikor már birtokába vette ezt a jól berendezett, tekintélyes termelőképességü gyárat, első dolga az volt, hogy a gyár üzemét beszüntette, munkásait és hivatalnokait elbocsátotta s az izzólámpák árát 40%-kal drágította meg. (Malasits Géza: Közben Aschner ur eltűnt Londonba!) T. Nemzetgyűlés! A kartel-kapitalizmusnak egy nem mindennapi esetével állunk itt szemben. Hiszen eddig is láttuk már, hogy a vad konkurrencia, de különösen büntetőjogunknak és a szociális védelem hiánya hogyan bocsátja rá védtelen exisztenciákra a legalantasabb és a leggyülölködöbb szenvedélyeket, a magánérdek és az önzés furiáit, de amit ez a mostani eset produkál, az véleményem szerint minden eddiginél is kirívóbb és ellenszenvesebb. Hogy ez az eset kontúrjaiban élesebb, érthetőbb és világosabban mérlegelhető legyen, látnunk kell az antipolust is. a munkanélküliség mai állapotát. A munka nélkül levő szakszervezeti tagok száma szeptember végén 26.020 volt, az összes szervezett tagoknak 13.5%-a. Október végén 30.120 volt már a munkanélküli szakszervezeti tagok száma, vagyis az összes szervezett tagoknak 16%-a. Speciell a vasiparban októberben a szeptemberi állapotokhoz képest 3" és Va %-kai emelkedett a munkanélküliek száma (Eckhardt Tibor: Azóta még emelkedett!), de ehhez hozzá kell tenni azt is. hogy ezrével vannak az iparban olyanok, akik esak 2—3 napot dolgoznak hetenként (Eckhardt Tibor: Ugy van! Ez is igaz!) és akik szintén munkanélkülieknek tekinthetők. Sőt ezeknek a helyzete némileg még nehezebb is, mert a kereseti adó lefizetését és egyéb kötelezetségeik teljesítését nem lehet nekik elengedni s noha keveset dolgoznak, minden kötelezettségüket teljesiteniök kell, és igy rosszabb helyzetbe kerülnek, mint a munka nélkül levők. Láthatjuk tehát, hogy a munkanélküliség és természetesen a vele járó nyomor is hétrőlhétre emelkedik. A kormány ellenben vagy teljesen közömbösen áll ezzel a veszedelmes betegséggel szemben és részvétlenül nézi a munkátlansággal sújtottak nyomorát, vagy pedig ha már elhatározza magát valamire, intézkedései teljesen hatástalanok és a munkanélküliség kérdésében még csak enyhülést sem hoznak. (MalasUs Géza: Szaporítja a rendőrséget! — Rakovszky Iván belügy minister: Csökkenti!) Ezért van, hogy mig a munkanélküliség világszerte csökkenő tendenciát mutat, nálunk megmarad és ezzel megmarad a gazdasági élet állandó emésztő láza. Ilyen körülmények között kell azután látnunk azt, hogy megjelenik Magyarországon a kartelben szervezkedett nagykapitalizmus, megfojt egy jól berendezett gyárat, munkásait kiszórja az uccára, és nem akad egy erélyes kéz, amely megállitaná ezt a rombolást, nem akad még akkor sem, amikor a tisztelt kartel ugy akarja megszerezni ennek a martalóchadjáratnak a költségeit, hogy máról-holnapra 40%-kal felemeli az izzólámpák árát. (Gaal Gaston: Nem is ez az egyetlen eset! — Peyer Károly: Ez a legkirivóbbak egyike!) Valóban nem ez az egyetlen eset, de mondhatom, hogy az eddig ismert esetek közül a legtipikusabb, a legkirívóbb, a legellenszenvesebb is (Gaal Gaston: A részvénytársasági szédelgés iskolapéldája!) és — hozzáteszem — olyan, amely nagyon provokálja a kormány azonnali közbelépését. Nem akarom most részletesen imertetni annak az üzleti manővernek egyes szakaszait, amely megelőzte a Just-Izzólámpagyár. elpusztítását. (Peyer Károly: így fejlesztünk 43*
