Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

302 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924 ipart Magyarországon és a magánvagyonból így forgatják ki a részvényeseket! — JBessenyey Zénó: Igaza van! Nem helyesli ezt senki sem!) Nem akarok rámutatni arra a munkára sem, amellyel az izzólámpakartel szisztematikusan előredolgozta magát céljához. Csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a kormány szerencsétlen devizapolitikája és kíméletlen hitelpolitikája is kiadósan kezére játszott az izzólámpakartelnek és magyarországi exponensének, az Egyesült Izzó Részvénytársaságnak, hogy a konkurrens gyárat kezébe kaparinthassa. A sajtó kimerítő részletességgel foglalkozott ezekkel a dolgokkal és az én megítélésem szerint a kormányt most onnan kezdve kell érdekelnie ennek a dolognak, ahol a kartel romboló szerepét játszani kezdte, mert a részvénytöbbség birtokába jutott kariéi ahelyett, hogy a birtokába jutott gyárat — amely, elismerem, a mostani gazdasági válság közepette, mint a többi gyár, szintén nehézségekkel küzdött — tőkéje segítségével intenzivebben állítaná a termelés szolgálatába, ahelyett üzemét megszünteti és munkásait szélnek bocsátja. (Gaal Gaston: A részvényeseket pedig kirabolja!) Pedig ez^ a gyái\ a Just-Izzó és Villamossági Gyár Részvénytársaság nem afféle szimpla kis műhely, amelynek a gazdasági életből, a termelésből való kizárását ne lehetne megérezni. Röviden rá akarok mutatni arra, hogy a Just-gyár milyen üzemekből áll. Egy közgazdasági szaklap információja szerint naponként 25.000 normál és fél wattos izzólámpa termelésére berendezett izzólámpagyár tartozik az üzemhez, továbbá egy nagy üve^fcvár is, amely a lámpákhoz szükséges ballonokon kívül mindenféle fúvott üvegáru gyártásával is foglalkozik; huzalgyára is van az izzólámpa-gyártáshoz szükséges és egyéb finom fémhuzalok előállítására; végül a gyárhoz tartozik egy hidrogéngyár is. Ez a közgazdasági lap, amely felsorolja a gyár üzemeit, hozzáfűzi ehhez azt, hogy ilyen teljes felszerelésű izzólámpagyár, f amely minden alkatrészt és minden szükségletet önmaga gyárt, egész Európában nincs még egy. Rá kell mutatnom, arra is, hogy noha a gyár nehézségekkel küzdött, noha a gyárnak voltak fennakadásai, mégis a legutolsó időben is túlórázás folyt a gyárban, annyira el volt látva megrendelésekkel, Érdekes annak a figyelembevétele is — ami a termelés és munka rendszerére jellemző —, hogy a Just-lzzóg*yárnál óránként és személyenként hat lámpát készítettek, mig a részvény többség birtokába jutott Egyesült Izzónál egy szeméyre óránkként csak 3 és x

k izzólámpa jutott a termelésből. Ugyancsak a Just-Izzó 1923. évi termelése mintegy 200 vagon volt, vagononként, 30.000 darab lámpával; ennek az értéke hozzávetőleges becslés szerint is 600.000 dollár volt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a Just-Izzógyár termelőképességét az államvasutak is annyira figyelembe vették, hogy egy legutóbbi versenytárgyaláson az államvasutak izzólámpaszükségletének szállítását a Just-Izzólámpagyárra bízták. Még egy megjegyzést üzemének teljesítőképességére nézve. A Just-ízzólámpagyárlioz ía-rtozó üveggyár a ballonokon kívül gyártott petróleumlámpaüvegeket és orvosságosüvegeket is, és feleslegessé tette a német műszeriiveg-importot. Ennek a kiváló teljesítőképességű gyárnak beszüntetésével felmondottak október 1-én körülbelül 70 tisztviselőnek. Itt is . évi november hó 19-én, szerdán. sérelmek történtek a r tisztviselők rovására. Ezt külön kell hangsúlyoznom, mert azt hiszem, hogy amennyiben nem sikerül a kormánynak a rész\

T

ény többség tulajdonosait az üzem továbbfolytatására bírni, akkor itt a magánjogi pereknek egész légiója fog megindulni. De a felmondott tisztviselők is több sérelmet szenvedtek. így sok tisztviselőnek sokkal rövidebb időre mondtak fel, mint amennyi őket a törvény szerint megilleti és megtették több tisztviselővel azt is, hogy december 15-ére mondottak fel nekik, holott még mindig érvényben van az az 1920-ban kibocsátott Huszár-féle rendelet, mely szerint a magán alkalmazott állását csakis a hónap végére szabad felmondani. Azután megjegyezni kívánohi még azt is, hogy a gyár teljesítőképessége és rentabilitása megengedte azt, hogy a legutóbbi közgyűlésen 50 milliót fordítottak a tisztviselői nyugdíjalapra. A felmondásban levő tisztviselők természetesen teljes joggal érdeklődnek a javukra létesített jóléti alapok sorsa iránt, mert nem lehet, hogy a részvény többség uj tulajdonosai necsak a gyárat, hanem ezeket a nyugdíjalapokat is egyszerűen zsebrevágják. A~ felmondásban levő tisztviselők közül azonnal elbocsátottak 45 szakmunkást, 40 üvegfúvót, 450 nőmunkást és 37 segédmunkást; öszszesen tehát körülbelül 620—630 alkalmazottat bocsátottak el. (Peyer Károly: Nincs elég munkanélküli!) Ha ehhez hozzászámítjuk az elbocsátottak családtagjait, megállapíthatjuk, hog*y az izzólámpakartel legalább 3—4 ezer lélekkel szaporította azok számát, akik ma a munkanélküliség miatt nyomort és Ínséget szenvednek. Természetes, hogy a közvélemény és a sajtó felzúdulásának nyomában erősen mossák a kezüket azok, akik a felelősséget viselni tartoznak. Az egyik ilyen azt mondja, hogy a gyár munkásainak elbocsátása a gyár zavarai és válságai miatt fokozatos volt és hogy az nem történt egyszerre. Ezzel szemben az az igazság, hogy november 1-je előtt a gyár munkásait egy hétre kiállították a munkából és a hét letelte Után közölték velük, hogy alkalmaztatásuk megszűnt. Az Egyesült Izzólámpa Részvénytársaságnak — a mint látható — sem a birtokába jutott gyárra, sem annak munkásaira nincs szüksége. Az Egyesült Izzólámpa gyárnak és az izzólámpa kartelnek csak arra van szüksége, hogy megszabaduljon a kartelen kívül álló konkurrens gyártól és arra van szüksége, hogy a 40%-os árdrágítással a fogyasztó közönségen vasalja be azt az összeget, amellyel a Just izzó részvénytöbbségét megszerezte. De a legérdekesebb és legjellemzőbb ebben az ügyben az egész manőver vezérének, kigondolójának és végrehajtójának, Aschner vezérigazgatónak a szerepe. Ez az uri az ártatlanság pózával áll a ruinalt Just gyár felett és ő, aki mint mondottam, spiritus rektora volt ennek az egész ügynek, azt akarja elhitetni a közvéleménnyel és — ami'lit ma délután hallottam — a kereskedelemügyi ministériuimon keresztül a kormánnyal is, hogy neki semmi köze sincs a dologhoz. Most már, amikor kissé szorongatja a közvélemény felháborodása, menti magát az üzem beszüntetésének vádja alól és igen fölényesen mondja, hogy a kartel, illetőleg ő, Aschner vezérigazgató úr nem törődik többé a Just gyár sorsával. Az hihető is, hogy ezek az urak csak addig törődtek az uj gyárral, amig az összeomlott, amig azt tudatosan összeomlasztották és kifrieskázták & konkurrensek so,-