Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
300 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán, vidékeken a kisföldmives-társadalomhoz tartozók vetőmag hiányában nem jutottak ahhoz, hogy vethessenek. Mert ami tavaly rossz magtermett, az vetésre nem volt alkalmas, mást pedig- nem kaphattak, mert az u. n. vetőmagakció nagyon szerény keretek között mozgott és a szükségleteknek csak igen kis hányadát elégítette ki. A kormány ahelyett, hogy a házszabályrevizióval, az abszolutizmusnak minél szélesebb kiépitésével foglalkoznék, ahelyett, hogy itt folyton csak az lenne az egyetlen cél, amely előtte lebeg, hogy ezt az országot hogyan lehet még sötétebb börtönné és a szenvedések színhelyévé tenni, végre egyszer térjen észre már és foglalkozzék napi problémákkal, a mindennapi kenyér politikájával, mert ha ezt meg nem teszi, akkor magát sem mentheti meg és az országot is elpusztítja. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A következő interpellációt intézem az összkormányhoz (olvassa): „1. Tudja-e a kormány, hogy a mértéktelenül elszaporodott mezei egér és hesseni légy az ország őszi vetéseit — kevés terület kivételével — napról-napra jelentős mértékben pusztítja 1 ? Mit. szándékozik ez ellen tenni? 2. Tudja-e a kormány, hogy a kár már alig pótolható, részben a gazdasági idény előrehaladottsága miatt, részben és főleg pedig azért, mert nincs vetőmag, amelynek hiánya főleg a törpe- és kisgazdaságokat sújtja katasztrofálisan? 3. Tudja-e a kormány, hogy mindezek folytán az ország jövő évi kenyere veszélyben van s ha óvóintézkedések nem történnek, éhínségbe juthat az ország? 4. Gondol-e arra a kormány, hogy a jövő évi rossz terméskilátások egy napon elbirhatatlanul megdrágítják a máris rendkívül nagy gabona- és lisztárakat? 5. ,Gondol-e arra a kormány, hoarv a külföldön is rossz termés lehet, s bajainkat ez is fokozhatja! 6. Hajlandó-e különösen a kistermelők érdekében sürgősen vetőmagosztási akciót végrehajtani és szabad vámmentes behozatalt engedélyezni minden oly mezőgazdasági és iuari cikkre, amely elsőrendű életszükségleti cikk és ára magasabb, mint a világpiaci ár? m 7. Hajlandó-e óvóintézkedéseket tenni, hogy a jövő évi termés pótlására az idei termésből elegendő maradjon meg az ország belső fogyasztási céljaira?" Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Ki a következő interpelláló? Petrovits Györgv jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! (Graeffl Jenő: Mi a fenéről beszél?) Én nem a fenéről beszélek, t. képviselő ur (Bessenyey Zénó: Nem a nyilvánosságnak mondta!), arról majd ön beszél a legközelebbi alkalommal, amikor szűzbeszédét el fogja mondani. Én a kereseti adónak igazságtalan kivetéséről jegyeztem; be interpellációmat, és ezt fogom elmondani, annak dacára, hogy a t. pénzügyminister ur nincs jelen. (Rupert Rezső: A fene-párt! — Zaj.) Elnök: (csenget); Csendet kérek! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Magyarországon az adózási rendszer még akkor is, ha azt a törvény egész szellemében hajtják végre, igazságtalan és a szegény embert akkor is sújtja. Tudott dolog — a főbiztos ur jelentéséből valamennyien megállapíthatjuk —, hogy adózási rendszerünk úgyszólván a fogyasztási és forgalmi adókra van felépítve. Azt mondom tehát, hogy még az adózási törvényeinket abban a szellemben hajtják is végre, ahogyan meg vannak alkotva, akkor is súlyos sérelmet jelent ez a dolgozó kisemberekre. De súlyosbit ja ezt a helyzetet az, hogy az adózási rendszerünk mellett törvényeinket igazságtalanul és sérelmesen hajtják végre és ezzel a végrehajtással még külön is súlyosbítják az amúgy is nehéz helyzetet. Közismert dolog, hogy a kereseti ad.kivetések most vannak folyamatban, most kézbesitik a kivetett adókról az értesítéseket az egyes cégeknek, iparosoknak és kereskedőknek. A sérelem az, hogy az adókivetés a mai körülmények között, a leromlott korona mellett, nem a mai 17.000-szeres szorzószámmal számíttatik át aranykoronákra, hanem az elmúlt 1923. évnek átlagos szorzószámát veszik alapul, vagyis 3500-at. Ennek világítására és illusztrálására egy példát hozok fel. Teszem fel: egy kisiüaros, akinek az elmúlt esztendőben évi 10 millió korona jövedelme volt, a 10 millió korona után 5% kereseti adót tartozik fizetni ; az 5% kereseti adó a 10 millió után 500.000 koronát tesz ki. Már most, ha 500.000 koronát aranykoronákra számitok át a mai pénzérték mellett, akkor ennek a kisiparosnak kerseti adóban 30 aranykoronát kellene fizetni. Csakhogy a hiba az, hogy nem 17.000-szeres r szorzószámot alkalmaznak, hanem a múlt évi átlagos szorzószámot, vagyis 3500-at, és igy az 50.000 koronát elosztva 3500-al: 143 aranykorona adót tartozik fizetni ez a kisiparos, akinek az elmúlt esztendőben 10 millió korona jövedelme volt. 30 aranykorona helyett tehát 143 aranykorona kereseti odót fizet, vagyis több mint négy és félszeresét fizeti az eredeti adójának. Emiatt óriási elégedetlenség, zúgolódás van főképen a kisiparosok között, mert ki kell jelentenem, hogy ez a rendszer különösen sújtja azokat a kisiparosokat, akik nem vezettek rendszeresen üzleti könyveket ugy, amint ezt a nagyvállalatok és nagykereskedők teszik. Ezeknél a kisiparosoknál fokozódik ez az igazságtalanság, mert a rendszer az, hogy az adóbevallások nem fogadják el autentikusnak, hitelesnek, hanem hivatalból vetik ki reájuk az adót, hivatalból állapítják meg ezeknek a kisiparosoknak nem létező jövedelmét és e jövedelem után szabják meg, vetik ki rájuk a kereseti adót. Kétszeresen sújtja tehát őket az igazságtalanság, először a szorzószám helytelen megállapításában, azután az adókivetés előbb emiitett formájában, amely szerint hivatalból állapítják meg jövedelmeiket. Nagyon érdekes esetekkel találkozunk azután ennek az adókivetésnek következtében. Csak egy példát hozok fel, hogy ne legyek hosszadalmas. Rendszer ugyanis az, hogy egyes kategóriákban átlagosan vetik ki az adókat. Kerületenkint és szakmák szerint összeállanak az iparosok és maguk között osztják meg, hogy egyre-egyre mennyi adó jut. Ezek iközül csak egy szakmát veszek ki : a bérkocsisiparosokat. Az I. kerületben egy fogattal' biró bérkocsisiparös kereseti adó fejében 28 aranykoronát tartozik fizetni, a VIII. kerületben 82 aranykoronát, a IX. kerületben 93 aranykoronát, a X. kerületben lakó, ugyanolyan foglalkozási ággal biró kisiparos pedig már 110 aranykorona adót fizet. Amikor ezek az emberek ezeket a kirivó igazságtalanságokat látják, nem lehet csodálkozni azon, hogy ökölbeszorított kézzel néznek mifelénk és a kormány felé,
