Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
294 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. rendelkező joga egyáltalában nem vonatkozik az interpellációra adandó válaszra, vagy pedig csak arra az esetre vonatkozik, ha 30 napon tnl nem adott volna választ a minister. Az elnöki felolvasás erre nézve teljesen homályban hagy; úgy látszik, adandó alkalom szerint magyarázták volna. De ha még úgy is lenne, hogy azt a kedvező magyarázatot adná most az elnökség, hogy lega'iább is 30 napon túl mulasztásban levő ministerre nézve elismeri a nemzetgyűlésnek azt a jogát — amivel elért volna annyit az ellenzék, hogy a nemzetgyűlés szuverenitásának legalább ezt a kis jogát, ezt a morzsáját mégis meghagyja az elnökség, a kormány és a többség —, mondom ha igy lenne is a dolog, ez szerintem akkor is törvénytelen volna. (ügy van! a szélsőbalodalon! ) Ismétlem, az 1848:111. te. feltétlen jogot ad a nemzetgyűlésnek arra. hogy megidézze a ministert. tehát — hogy az előző közbeszólásra megint élesen disztingváljak — jogot ad arra, hogy ha önöknek, a többségnek méltóztatik megszavazni, akkor ide kell jönnie a ministernek. Ugyebár nagyon szerény joga ez a nemzetgyűlésnek és a magyar népnek {Zaj jobbfelől.), nagyon problematikus jog, de legalább mégis egy formája, emléke a jognak. Az elnök ur által felolvasott álláspont tehát a legflagránsabb alkotmánysértés, megsértése a házszabályoknak és megsértése a 48-as alaptörvénynek. Mindenesetre kíváncsi vagyok arra, hogy ez az alelnök ur magánvéleménye-e. vagy — amit hinni nem tudok — az egész elnökségnek előre megállapított véleménye-e. (Nemes Bertalan: A többségnek a véleménye! — Szilágyi Lajos; Kisebbségben voltak! — Ellentmondások jobbfelől. —- Szilágyi Lajos: Dolgozott a telefonközpont! Láttuk! Minden képViselőházi szolga igazolja!) Elnök: Csendet kérek! (Rubinek István: Nem került rá sor, mert a telefont lefoglalták maguk!) Baross János: Az az alelnöki enunciáció, amely ma itt elhangzott, teljesen ellentétben áll azzal az elnöki enunciációival, amelyet a nemzetgyűlés elnöke 1.924 november 6-án, vagyis 10 nappal ezelőtt Létay Ernő felszólalására és az én felszólalásomra itt a parlament előtt tett. Előre kell bocsátanom, mielőtt ezt felolvasnám, hogy az elnök ur eszmemenete az volt, hogy a 48-as jog ma már nem vonatkozhat az interpellációra, mert az interpellációk jogát azóta már fixirozták és lefektették a házszabályok. (Lendvai István: Öt meg majd Kecskeméten fektetik le!) Nézzük hát. hogy a házszabályokban lefektett jog mit ér a nemzetgyűlésnek! Amikor november 6-án szemrehányást tettünk az elnök urnák, hogy miért nem védi meg a nemzetgyűlés szuverenitását és miért nem gondoskodik arról, hogy a miiiisterek az interpelláeáók tömegére 30 napon belül feleljenek, Scitovszky elnök ur a következőket mondotta: „Ami az elnöknek ebbeni eljárását illeti" — hogy t. i. kényszerítse a kormányt arra. hogy betartsa a házszabályokat és tisztelje a nemzetgyűlést —, a házszabályok semmiféle módot nem nyújtanak neki arra, hogy „az elnök a kormány tagjait az interpellációk megválaszolására, és azokra adandó" nyilatkozatra késztethesse, köteleztethesse". Az alelnök ur tehát azt mondja, hogy a 48-as törvény elévült, elavult, mert hiszen azóta a házszabályok biztosi tották a nemzetgyűlésnek azt a jogot, hogy 30 nap alatt köteles a minister válaszolni; az elelnök úrral szemben azonban az elnök ur megállapította, hogy ez csak irott malaszt, szentelt viz, mert semmi joga és módja nincs arra — a házszabályok nem adnak neki fegyvert és joévi november hó 19-én, szerdán. got —. hogy ide megidéztethesse a minister!. Most már kiváncsi vagyok, kinek vau igaza; az alelnök urnak-e, vagy az elnök urnák? (Felkiáltások jobbfelől: Mind a kettőnek!) Hogyan fogják ezt alkalmazni délelőtt 10-től 12-ig és délután 12-től 2-ig, amikor felváltva elnökölnek? Az elnök ur azonban tovább nyilatkozott — nakyon korrektül — és azt mondta, hogy a 48-as törvényben van bizonyos gondolkodás — igaza van, csak bizonyos, de mégis valami —, amely az erre való lehetőséget nem az elnöknek, hanem magának az országgyűlésnek, illetőleg az országgyűlés két házának, jelenleg a nemzetgyűlésnek biztosítja. Az elnökség tehát, igenis, helyesen állapította meg, hogy az interpellációs jogra vonatkozik az 1848 : III. te. amit az elnök ur enunciációja kétségbe vont. És ha még az előző közbeszólás kapcsán rá is csúsznának — feltéve, de meg nem engedve — a 30 napos prekluzivitásra, vagyis hogy ez a 48-as törvénycikk csak a 30 napon túl mulasztásban levő ministerekre vonatkozik, akkor is kérdezem: miért nem magyarázta ezt így az elnök ur és miért nincs erről szó az elelnök ur felszólalásában? Sajnos, egészen az ülés megnyitásáig nem birtam megkapni a gyorsírói feljegyzésekkel, pedig az előbb még kisebbségben volt t. túloldal betelefonálása meglehetős időt vett igénybe. (Ellentmondások jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: M-en voltunk 36-tal szemben! — Szilágyi Lajos: Nyolcan hallgatták a földreform-interpellációt! Névleg tudjuk kik voltak itt!) Megállapítjuk tehát, hogy a kormány sokszoros sürgetésünk ellenére nemcsak semmibe sem veszi a nemzetgyűlés interpellációs jogát, hanem a kormánynak e kérdésben való hallgatása, makacskodó elzárkózása egészen azt a szint is tünteti fel, mintha a kormány provokálni akarná az ellenzéket a türelemvesztésre (Szilágyi Lajos: Játszanak a tűzzel!), mintha ezzel a magatartásával indokot keresne a szájkosár behozására, mintha itt titkos célok volnának hangulatkeltésre a nemzet közvéleménye előtt, hogy igenis, ennek a nemzetgyűlésnek szájkosárra van szüksége. ~ A demokratikus blokkban és koalictóban egyesült összes pártok és csoportok nevében kénytelenek vagyunk tiltakozó szavunkat felemelni a magyar alkotmány ezen egyik legutolsó sarkkövének védelmére. Amint kifejtettem, az interpellációs jognak különösen a mai szerencsétlen gazdasági, pénzügyi és szociális viszonyok között, különösen a nép mai hallatlan nyomorúsága és elkeseredése idejében fokozott jelentősége van. Én tehát újból kérem az elnökséget, nyugtassa meg a nemzetgyűlést; ha az elelnök urnák nyilatkozata az egész elnökség véleményét fejezi ki, akkor vegye revrzió alá az elnökség ezt az alkotmányellenes magatartását és felfogását. Az alelnök ur azt mondotta, hogy olyan fontos ez a kérdés, hogy 10 perc időt ad az ellenzéknek. (Szilágyi Lajos: Az a telefonálásra kellett!) Nean azt mondta, hogy telefonálásra, hanem arra, amíg meggondoljuk álláspontunkat. Mondja meg most az elnökség, neki mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy mégegyszer megfon tolja a dolgot, nehogy a parlamentnek és a nemzetnek e kardinális jogát elhomályosítsa és kétségbevonja. Mennyi időre, mennyi szünetre van szüksége, hogy álláspontját revideálja, azt mégegyszer átgondolja? A parlament minden időt készségesen meg fog adni erre az elnökségnek. (Ugy van! halfelől.) Ismétlem, mély megdöbbenéssel, keserűséggel és a magyar alkotmány degeneráiódásának
