Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 293 a keserűség... (Egy hang a szélsőhaloldalon: Nem fér az újságba!) A t. kisgazdapárti közbeszóló képviselő urnák ezen antiszociális nyilatkozatát ajánlom kerületének figyelmébe. Mondom, annyi keserűség, nyomor és panasz kér gyógyítást a vidékről és annak nincs más szellentyüje, nincs más megnyilatkozása, mint a képviselők interpellaciós joga a nemzetgyűlés előtt a kormányhoz. Tehát igenis az egész házszabályban a parlamentarizmusnak egész konstrukciójában az egyedüli szociális, demokratikus, igazi nagy gondolat, mellyel a nép közvetlen vágyait a nemzetgyűlés elé tudja hozni, az interpellációs és inditványozási jog. Kifejtettük, Létay képviselő ur és én, az ellenzéki demokratikus blokknak és ma már koalíciónak nevében, hogy titakozunk... (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Már koalícióban vannak? — Szilágyi Lajos: Igenis, vagyunk!) Ez 80 képviselőt jelent, akiknek háta mögött az ország 90 százaléka áll! — Zaj és ellentmondások jobbfelől. -~ Szilágyi Lajos: Majd fogják érezni! Legyen szerencsénk Nagyatádon! Legyen szerencsónk Miskolcon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baross János: A képviselőknek ez a joga a szociális elégedetlenség egyetlen biztosító szellentyüje, amelyen keresztül a nép elégedetlensége közvetlen tárgyalás alá kerülhet. (Rubinek István: Jóllaknak tőle!) Ez az egyetlen ablak, amelyen át ki lehet tekinteni a nemzetgyűlésből a nép nyomorúsága felé. (Egy hang a jobbközépen: Frázis!) Ennek tehát a mai szomorú viszonyok között százszoros jelentősége van; a mai szegény, lerongyolt, egy helytelen irányú kormányzat által még jobban tönkretett csonka Magyarországon az inditványozási és interpellációs jognak sokszorosan nagyobb alkotmányjogi és szociális jelentősége van, mint a boldog nagy Magyarországon volt. Rámutattunk a parlament előtt arra, hogyan, milyen hallatlan frivolitással kezeli a kormány a házszabályokban és törvényben reárótt ezt a kötelességét, hogy a képviselők interpellációjára feleljen, az inditványokra pedig tüzessé ki az indokolási határidőt. Rámutattunk arra a forditott arányra, hogy amilyen fontossága) van ma az interpellációs jognak fokozatos mértékben, épen oly fokozatos mértékben nem teljesiti a, kormány kötelességét a parlamenttel szemben ezen interpellációs jognak elismerése és honorálása tekintetében. (Egy hang jobbfelől: Minden interpellációra válaszoljon?) Minden interpellációra"? Közel 400 interpellációra nem adott választ! (Felkiáltások jobbfelől: Minden komoly interpellációra válaszolnak! — Zaj. — Kuna P. András: Visszaélnek vele!) Visszaélnek vele? Jöjjön velem a képviselő ur Pilisszentkeresztre, ahonnan tegnap jöttem, s r amely község lakosságának érdekében a nyáron múlt két éve interpelláltam; ott a kisgazdák állatállománya 1 /s-ére csökkent, a katholikus yallásalapitvány erdejéből kiverték a nép állatállományát és ezzel a tönk szélére juttatták az odavaló népet, amely 100 esztendeje mindig ebből élt. Visszaélés az interpellációs joggal, hogy amikor az odavaló szegény, nyomorgó nép baját idehozom a parlament elé, több, mint két év múlik el és a minister nem tartotta kutyakötelességének, hogy idejöjjön és az interpellációra választ adjonl (Zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat kérni, hogy parlamentáris kifejezéseket méltóztassék használni. Amennyiben a képviselő ur ; ismételten hasonló kifejezéseket használna, kénytelen volnék rendreutasítani. Baross János: Bocsánatot kérek; igaza van az elnök urnák. Elragadtattam magamat, illetőleg elragadott Kuna P. András kisgazdapárti képviselő ur közbeszólása. (Zaj. — Szilágyi Lajos: Pojácája saját pártjának! — Vanczák János: Majd a magyar nép megjutalmazza a kisgazda-képviselőket!) T. Nemzetgyűlés! Amikor a házszabályokhoz való felszólalásom kapcsán november hó 6-án ezeket a kérdéseket, hivatkozva Létay képviselőtársam előző felszólalására, részletesen szóvátettem a nemzetgyűlés előtt, akkor ugy a Ház elnöke, mint a kormány nevében Vass József minister ur is feltétlenül elismerték a nemzetgyűlésnek azt a jogát, amely szerint a minister 30 nap alatt igenis válaszolni tartozik, és Vass minister ur kijelentette, hogy ezt a legközelebbi ministertanácson szóvá is fogja tenni és reparációt biztosit s fog hozni a kormánynak azon visszaélése ellen, hogy a nemzetgyűlésnek ezt a kardinális jogát az egész nemzetgyűlés tartama alatt semmibe sem vette. (Klárik Ferenc: Negligálta!) Azóta 12 nap múlt el, azóta két ministertanács és két interpellációs nap volt, és hixba reménykedett a Ház, hogy a kormány le fog ereszkedni hozzánk, meg fog bennünket tisztelni azzal, hogy a nemzetgyűlésnek semmibevett legfőbb jogát tiszteletben fogja tartani, a mulasztást reparálni fogja valamilyen nyilatkozattal, vagy az interpellációkra való válaszadás megkezdésével, egyszóval, hogy legalább formáját adja annak, hogy törődik a nemzetgyűléssel — mind ennek nyomát sem láttuk az elmúlt idő alatt. T. Nemzetgyűlés! Megdöbbenéssel hallottam Zsitvay alelnök ur felolvasását, amely szerint kijelentette, hogy az 1848 : III. te. — amelyben világosan meg van mondva, hogy az országgyűlés, ma tehát nemzetgyűlés, a maga szine elé hívhatja a ministereket és felvilágositásokat követelhet tőlük — nem vonatkozik az interpellációs jogra. (Szilágyi Lajos: Novum!) A magyar nemzetgyűlés egyik legnagyobb alkotmányos jogának kétségbevonása van tehát ebben az alelnöki felolvasásban, amely, hogy valami előre elkészitett puccs kell hogy legyen, azt abból látom, hogy nem ex abrupto adta elő az alelnök ur, hanem előkereste az irataiból és Írásból olvasta fel. A mi múltkori két felszólalásunkra tehát a kormány az elnökséggel előre készült, hogy a legközelebb adandó alkalomnál, amikor mi indítványozni fogjuk, hogy a parlament éljen ezzel a jogával, egyszerre előhúzzák az uj jogi kieszelményt (Szilágyi Lajos: Receptet! — Kállay Tamás: De jó magyar szó!), amely szerint a parlamentnek nincs joga az interpellációval kapcsolatban a ministereket a maga szine elé rendelni. (Neubauer Ferenc: 30 napig! — Farkas István: 30 napon belül is! — Szilágyi Lajos: Itt sem volt a képviselő ur! A képviselő ur most jött be, azt sem tudja, miről van szó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baross János: Először is, ami a képviselő ur közbeszólását illeti (Szilágyi Lajos: Itt sem volt! Nyugodtan ebédelt valahol, vagy a városban volt!), abszolúte nem volt a Zsitvay alelnök ur felolvasásában egy betű sem arról, hogy ő a parlamenttel szemben való ezt a jogtást tág keretekben, tehát általánosságban érti-e, vagy pedig a 30 napos korlátozással. Azt én nem tudhatom, hoky felolvasásában mit gondolt Zsitvay alelnök ur. Azt gondolta-e, hogy a háznak az 1848 : III. tc.-ben lefektetett ez a 42'
