Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
268 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924, őket, meg vagyok győződve róla, hogy mind a husz biró másképen fogja értelmezni annak a plakátnak a tartalmát és húszféle értelmezés lesz ott. Tehát legalább valami konkrétumot kérünk ! Ha azt méltóztatik mondani, hogy nem szabad kifüggeszteni oly plakátokat, amelyen izgatás van, erre van meghatározás és a biró el tudja bírálni, hogy van-e izgatás, vagy nem. De van önöknek egy másik felfogásuk a törvényekben; ott van az állami és társadalmi rend védelme. Ebbe a generálszószba igazán belefér minden, ami csak tetszik és ezt mindenkire rá lehet húzni, de érthetetlen, hogy miért beszélnek „tárgyilagos tudnivalókról". Én nem vagyok jogász, de előre féltem a bíróságot, hogy nagyon kellemetlen és kényes helyzetbe fog kerülni, mikor el kell bírálnia, hogy valamely plakát a tárgyilagos tudnivalókon kívül egyebet tartalmazott-e. Ez oly lehetetlen rendelkezés, amely épen a bíróság munkáját fogja megnehezíteni, és azt hiszem, ez nem lehet célja a törvényhozásnak, különösen akkor, amikor végeredményben nem is szolgálja azt a célt, melyet ezzel szolgálni akarnak, mert hiszen lehet beszédet mondani, lehet újságot kiadni, sőt többet is lehet majd tenni. Ne tessék azt hinni, hogy ez az agitáció szabadságát megakadályozza. Csak egy dolgot kívánok felemlíteni. Azt mondja pl. a javaslat, hogy röpcédulát nem szabad kiadni.. Hát nem fognak majd röpcédulát kiadni, hanem ki fognak adni négy oldalas füzetet és azt az ujságlapot, amelyet kinyomtattak, össze fogják hajtani négy oldalra, akkor nem röpcédula lesz, hanem füzet és ezen az alapon már nem esik e rendelkezés alá. Annyi kibúvó és annyi lehetőség van — ha célravezetőnek tartják — e rendelkezés kijátszására, hogy a gyakorlat ezt teljesen illuzóriussá fogja tenni. Végeredményben, ha valamelyik párt akar röpiratot kiadni, legyenek meggyőződve róla, hogy ki fogják adni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) És épugy, mint a sajtótörvénynél, igenis, strohmannt állitunk oda és ez vállalja a felelősséget azért a cikkért, amelyet nem ő irt. (Lendvai István: Csakhogy bevallják!) Ezt bátran, nyiltan megmondjuk; ezt nem ma mondjuk először, hanem megmondta már Garami is annak idején a sajtóankéten. Ahol nincs sajtószabadság, ott csak ezzel az egy móddal lehet védekezni a reakció ellen. (Zaj jobbfelöl.) Ugy látom, ezt az igen t. túloldalon is meg szokták tenni, mert még senki sem kért többször bocsánatot a bírósági tárgyalásokon, mint a Nép szerkesztője, aki bevallotta, hogy ő nem tehet róla, hogy az a cikk megjelent. Az uraknak nincs tehát joguk emiatt idegeskedni, mert önök ezt gyakorlatban csinálják, jobban mint mások, akiknek van bátorságuk ezt megmondani. (Lendvai István: Nem csináltam soha, nem is fogom!) A képviselő ur igazán nem kívánhatja, hogy én őt komolyan vegyem, főként a közbeszólásait. (Lendvai István: Isten ments!) Azon már túl vagyok, hogy ezekre reflektáljak. (Lendvai István: Büszke vagyok rá! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Épen azért mondom, hogy amely párt a választás szempontjából szükségesnek fogja tartani, hogy valami röpiratot kiadjon, az ki fogja adni azt a röpiratot és meg fogja^ reszkírozni azt a büntetést, amelyet itt a törvény kilátásba helyez. Vagy mit fognak csinálni majd azzal a röpirattal szemben, amelynél nem lehet megállapítani a nyomdát és a kiadót? A röpirat azonban meg fog jeévi november hó 19-én, szerdán. lenni, amire már számtalan példa is volt, nem a mi részünkről, mert mi rá szoktuk tenni az impressziumot, hogy hol készült és meg lehet állapítani, a mi nyomdánk típusait; de vannak más pártok, amelyek már uzust csináltak abból, hogy megjelentettek röpiratokat kiadó és nyomda megjelölése nélkül. Nem méltóztatik azt gondolni, hogy ez egyenesen ezt fogja előidézni és tömegesen fogják terjeszteni ezeket a megjelölés nélküli röpiratokat! Van azután egy más dolog, amely a nyomdászra vonatkozik. Ez egészen különleges valami. A sajtótörvényből ismerem a nyomdász fokozatos felelősségét, de hogy a nyomdászt megtegyem cenzornak, az egészen különös álláspont. (F. Szabó Géza előadó: Ezt már visszavontam.) Ezt nem tudtam, mert későn jöttem be. Akkor tehát e z tárgytalan. (Lendvai István: Ön általában tárgytalan lett! — Rothenstein Mór: Én csak azt szeretném tudni, hogy micsoda maga? — Zaj ) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan személyeskedni. (Propper Sándor: Eleven pálinkáshordó!) Propper képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassanak az ilyen durva kifejezésektől tartózkodni. Elvégre mégis a magyar törvényhozás termében méltóztatnak lenni. (Eothenstein Mór: Ezt Lendvainak is tudnia kellene!) Nem hallottam olyan dolgot, mert én igazán nem teszek semmiféle kivételt. (Reisinger Ferenc: Mindjárt gondoltam!) Egészen felesleges, hogy a képviselő ur konstatálja, mit szokott gondolni. (Reisinger Ferenc: Mindjárt gondoltam! Rendszerint ez a védekezés!) Peyer Károly: Megszoktuk már azt, hogy amint Lendvai képviselő ur bejön ebbe a Házba, akkor nines meg a nyugodt tárgyalás lehetősége. Ezt én szükségesnek tartom megállapítani, és mindenki ellenőrizheti is, hogy mindaddig, amig ő nincs jelen, lehetnek ellenvélemények és különböző felfogások, amelyek szabadon hangozhatnak el, de Lendvai képviselő urban állandóan olyan belső erő indítja meg a szóáradatot, amely belső erőnek — sajnos — ilyen tájban ő már nem igen tud ellentállni. Ez az egyetlen enyhítő körülmény az ő szempontjából. (Lendvai István: Az én agyam másképen van bebutorozva. — Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök (csenget): Csendet kérek, Lendvai képviselő ur! Peyer Károly: Miután ilyen állapotban már nem szoktam az emberekkel vitatkozni... Elnök: Kérem a képvselő urakat, méltóztassanak ilyen aposztrófálásoktól minden oldalon tartózkodni. Hova fog az vezetni, ha a képviselő urak állandóan ebben a modorban fognak tárgyalni 1 ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Peyer Károly: Én csak arra hivatkozom, hogy a kérdéshez egész objektive szólottam hozzá, tárgyilagosan mondottam el nézetemet, mihez végeredményben épen annyi jogom van, mint Lendvai képviselő urnák, vagy más képviselő urnák, amihez mindenkinek egyformán joga van, mert nem azért küldtek bennünket ide, hogy büffét látogassuk, hanem hogy itt a véleményünknek szabadon kifejezést adjunk és sokkal jobb, ha észrevételeinket itt mondjuk el e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly:... mintsem hogy e szakaszok bentmaradva, olyan gyűlöletet és felfogást vigyenek ki az egész társadalomba,
