Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. melynek letompitása nem csupán a mi érdekünk, hanem a túloldalon ülő képviselők érdeke is. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: A választási agitációt a lehető legszabaddá kell tenni, hogy minden párt kifejezésre juttathassa a maga felfogását. Nekem alkalmam volt látni külföldön pár választást, igy például Bécsben is, ahol a keresztény párt ugyanazokkal a módszerekkel dolgozott, mint a szociáldemokrata párt, ahol kiépített házi propaganda folyik és a választó naponta megkapja a röpiratot és megkapja a választ is az ellenpárttól arra a röpiratra. Ez teszi lehetővé, hogy a vélemények és az eszmék tisztázódjanak, ez teszi politikailag is éretté a lakosságot. Ha azonban mi állandóan körülzárjuk, körülbástyázzuk a választókat és nem engedjük meg nekik, hogy politikailag érettek legyenek és meggyőződjenek valaminek a helyességéről, akkor természetesen mindig lesz jogcím arra a kijelentésre, hogy a választók politikailag még nem eléggé érettek. Az olcsóságról is lehet beszélni. Azoknak a pártoknak, amelyek nem rendelkeznek tömegekkel, amely tömegeket az elvek fűtik, a választás természetesen drága. Azoknál a pártoknál viszont, amelyek tömegekkel rendelkeznek, amely^ pártoknál önzetlenül végzik ezeket a munkákat, a választás nem drága. Mi abszolúte nem félünk attól, hogy a választás drága, (Lendvai István: Kapnak a zsidóktól eleget!) Hiszen egyetlen egy politikai párt sem számolt el nyilvánosan a választási költségeiről, egyedül a szociáldemokrata párt volt az, amely egy füzetben a nyilvánosság előtt elszámolt a választásokra befolyt összegekkel és elszámoltunk azzal is, hogy mit adtunk ki. Tehát nem a drágaság kérdése, hanem egészen más szempontok azok, amelyek ennek a szakasznak tárgyalásánál közrejátszanak. (Zaj a jobboldalon.) Ezért azt proponálom, méltóztassék ezt a szakaszt kihagyni, arra semmi szükség sincs. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, itt a jobboldalon. Méltóztassanak csendben maradni! Peyer Károly: Erre a szakaszra semmi szükség sincs, ezzel a szakasszal az egyik oldalon megbénítjuk a választók szabad akaratának megnyilvánulását, a másik oldalon pedig a bíróságot állítjuk olyan kényszerhelyzet elé, hogy véleményt kell mondaniok olyan ügyekben, amelyekben nagyon nehéz meghatározni, hol követett el az illető valamely bűncselekményt. Épen azért csatlakozom a Propper képviselő ur által beadott iiiditványhoz, mely ennek a szakasznak a törlését kívánja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szól nil (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván nyilatkozni. Rakovszky Iván belügy minister: T. Nemzetgyűlés! A szóban forgó szakasz ellen ellenzéki oldalról azt a kifogást emelték az igen t. képviselő urak, hogy ez a szakasz a kormányt és az alája rendelt hatóságokat abba a helyzetbe hofcza

; hogy a különböző pártokat különböző elbánásban részesítve, a választási agitációban pártóskodjanak, egyik pártnak módot nyújtsanak arra, hogy plakátokat büntetlenül kirag-asszon, más pártokat pedig ennek megtételek en megaka dál

y o zzanak. Ha végiggondoljuk a dolgot, épen ellenkező eredményre kell jutnunk. A mai jogállapot az, hogy a plakátok kiragasztására a törvényhatóság első tisztviselője adja meg az énéin november hó 19-én, szerdán. 269 gedélyt. (Propper Sándor: A jogtalan állapot, nem a jogállapot!) Ha ez a hatóság valóban pártoskodni akar, ha egyik vagy másik pártnak valóban szívességet akaí tenni, ha egyik vagy másik pártnak agitációját valóban meg akarja könnyíteni igazságtalanul a -másik párttal szemben, akkor a ma fennálló jogállapot ad erre módot, mert hiszen annak a polgármesternek, alispánnak, vagy annak a másodfokú rendőrhatóságnak mindenesetre tényleg bizonyos diskrecionális jogot kell adnunk annak megítélésében, hog*y egy plakát kiragasztásila alkalmas-e vagy nem, s ennek a diskrecionális jognak gyakorlata közben mindenesetre feltételezhetők vagy elképzelhetők a visszaélések. A javaslat ezzel szemben nézetem szerint sokkal pártatlanabb, s az összes pártokat és érdekelteket teljesen egyformán sújtó (Propper Sándor: Sújtó?) intézkedést kivan életbeléptetni. A javaslat azt mondja: a plakátok ós röpcédulák utján való agitációt eltiltom azért, mert a büntetőtörvénykönyvnek erre vonatkozó szakaszai nem alkalmasak arra, hogy az agitáció során történő visszaéléseket kellőkép megakadályozzák, viszont pedig, ha a megelőzést rábízzuk azokra a közigazgatási hatóságokra, amelyek természetszerűleg bizonyos fokig függésben vannak minden kormánytól, ezáltal épen az ellenzéki pártokat tesszük ki annak a veszedelemnek, hogy az ő agitációjuk lesz megbénítva, mert amint mondottam, a választási plakátokkal történő visszaélések következményeinek megszüntetésére a bírósági eljárás nem alkalmas. Ha én kifüggesztek egy plakátot, amely súlyos sértésekkel, vádakkal illeti az I ellenpártot, nem tudom az igy létrejövő sérelmet — nem a jogsérelemről beszélek, hanem a tárgyi sérelemről — a bírósági eljárás folyamán ellensúlyozni, mert hiszen mire ez az ügy ítéletre kerül — miután sajna, nálunk a bíróságok nem működnek olyan gyorsasággal, mint például Angliában —, (Peyer Károly: Látjuk a bombapörnél!) a választás régen lezajlott, a plakátok káros, veszedelmes, bűnös következményei régen éreztették hatásukat _ s akkor, amikor a bűnös az ítéletben megkapja a maga büntetését, mái1 teljes lehetetlenség reparálni azt a káros hatást és eredményt, amely a plakát kiragasztásával eléretett. Ha tehát mi meg akarjuk akadályozni azt, hogy a plakátokkal való visszaélés, a plakátokon közzétett valótlanságok, a plakátok segitJ ségével történő félrevezetés a választások eredmenyét jogtalanul és helytelenül befolyásolja, j az egyedüli mód az, ha a prevencióra helyezzük a súlyt. Amiként előbb bátor voltam kifejj teni, a prevenciónak az a módja, amely a ható| ságok diszkrecionális jogán alapszik, épenséggel az ellenzéki pártoknak kedvezőtlen, épenséggel a kormány hatóságainak ad módot arra — anélkül, hogy ezt valóban fel is tételezném —, hogy az ellenzéki pártok agitációját megnehezítse, a magáét pedig szabaddá tegye. Tehát a prevenció helyes módja az, ha egyformán i tiltjuk el ettől az utólagos büntetéssel, hatásai! tói meg nem fosztható agitációtól az összes l pártokat. (Hegymegi-Kiss Pál: Ebben a szakaszban nincs benne, hogy a hatóságok engei délyezési joga a jövőben megszűnik!) Nincs benne, de ha a törvény maga intézkedik erre az esetre vonatkozólag, világos, hogy annak a bizonyos intézkedésre hivatott hatósági közegnek diszkrecionális joga megszűnik, hogy olyan plakátot, amelyek csak tárgyilagos tudnivalókat tartalmaz, be nem tilthat, mert hiszen a törvény erre vonatkozólag intézkedik. 39-*