Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 267 zom Propper nemzetgyűlési képviselőtársam inditványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Az egész törvényjavaslaton végigvonul az a törekvés, hogy a választók szabad akaratának meg-nyilatkozása lehetőleg ne történhessék meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a törekvést láttuk akkor, amikor a helybenlakás kérdésében a kor. many javaslata hat évet javasolt és a kereszténypárt tiz évnek elfogadását kérte, amely rendelkezések mind csak arra valók voltak, hogy a választók egy részét akaratának kifejezésétől meg lehessen fosztani. Ugyanez a szándék nyilvánult meg a kerületi beosztásnál is, mert ha demokratikusan és őszintén kivannak azt, hogy megnyilatkozzék a főváros lakosságának véleménye, akkor azt kellett volna mondani, hogy választási joga van mindenkinek, aki bizonyos életkort elért, és Budapest egész területének lakossága egy listára szavazzon. Ez lett volna, a demokratikus álláspont és ilyen körülmények között jutott volna kifejezésre mindenkinek a szabad akarata... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly:... és igy minden párt a maga választói számának arányában részesedett volna a képviselőtestületben. A kerületi beosztás is azt célozza, hogy lehetőség szerint ugy csoportosíttassanak a kerületek és a kerületekben levő polgárok, hogy egy politikai irányzatnak juttassanak többséget. Nem egy politikai szempont merült itt fel, ami különben a Csilléryféle indítványnál még jobban kifejezésre jut. Ezeknek a rendelkezéseknek politikai célját azonban még megértettük. Láttuk, hogy ebben ! van valami szándékosság. Abban a rendelke- j zésben azonban, amelyet most tárgyalunk, I amely a plakátokra vonatkozik, hiába keresem a szándékosságot, a józanságot, hiába keresem azt a célt, amelyet ez szolgálni kivan. Nem találok ilyesmit, csak eggyel tudom ezt megindokolni és ez a félelem. Tisztán ez a félelem az, amely a főváros jelenlegi többségét áthatja, hogy egy választási küzdelemben nem tudván igazát bizonyítani a nagy nyilvánosság előtt, nem lesz képes a választók olyan arányát megnyerni, mint amilyent eddig talán képviselt. A plakátokról sokat lehet beszélni, én azonban azt hiszem, soha undorítóbb és Ízléstelenebb plakátokkal nem ragasztották tele a fővárost, mint amikor a bolsevizmus után pamfletekkel ós a legképtelenebb dolgokkal eléktelenitették a főváros uccáit, úgyhogy nagyon előkelő keresztény helyről mondtak erről igen lesújtó bírálatot. Ha valamikor helve lett volna annak, hogy a jóizlést megvédjék, abban az időben talán indokolt lett volna egy ilyen rendelet kiadása. De mi szükség van erre mai Kérdem, mit akarnak ezzel elérni! A vélemények megnyilatkozását akarják megakadályozni, mert például beszédet lehet mondani (Peidl Gyula: Már akinek a rendőrség megengedi!) annak, akinek a rendőrség megengedi. Gyűlésen el _ lehet mondani azt. amit valaki akar, és a sajtóban is meg lehet irai. Épen csak plakáton nem szabad azt megírni! Nevetséges ez a rendelkezés és semmiféle szempontból sem lehet megindokolni. Ha emellett még figyelembe vesszük azt a különleges helyzetet, amelyben Magyarországon vagyunk, t, i, azt, hogy minden röpiratot és minden plakátot terjesztés előtt be kell mutatni az illetékes hatóságnál, akkor különösen nem látom át ennek célját. NAPLó XXVII. Ne méltóztassék azt hinni, hogy mi valami nagyon félünk ettől a rendelkezéstől. Ez nekünk teljesen mindegy. Úgyis meg vagyunk győződve arról, hogy az igen t. többség ezt el fogja fogadni, de két szempontból nem szeretnők ezt a rendelkezést benne hagyni a törvényben. Egyrészt azért, mert ez árt a törvény komolyságának, nevetségessé teszi a törvényt — hiszen tiz év múlva majd nevetni fognak ezen a szakaszon —, másrészt pedig nem akarjuk a bíróságot még jobban politikai természetű ügyekkel foglalkoztatni. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy a leghelytelenebb dolog az, hogy politikai ügyek tömegét osztják ki a biróságnak és a bíróságnak kell döntenie bizonyos ilyen kérdésekben. Politikai perek már eddig is túlságosan nagy számban vannak a biróságnál. A birósjágot ért támadások sohasem azért keletkeztek, mert valamely jogi, büntető ügyben ilyen vagy ilyen álláspontra helyezkedett, ilyen vagy olyan Ítéletet hozott a biróság. A legritkább esetben történt és talán egyedül áll az ilyen esetek között a szolnoki eset, amidőn a biróságnak egy bűnügyben kimondott Ítéletét tették nyilvánosság előtt vita tárgvává. A. közvélemény büntetőügyekben a biróság Ítéletét minden egyes alkalommal megnyugvással fogadja, bármilyen természetű az az ítélet, mert megvan a jogorvoslat helye és a --^vánosság előtt tárgyaltatik az ügy. Ez^MvüI megvannak a törvények, amelyek alapján az ilyen bűnügyeket el kell bírálni. Más az, amikor politikai természetű kérdésekben keîl a biróságnak Ítéletet mondania. Még nem vagyunk messze az 1920. évi eseményektől, amikor a kivételes tanácsok intézkedtek politikai perekben. Elnök: Figyelmeztetem a kénviselo urat, hogy ezeket elmondhatja egy általános vita kapcsán, de most a 12. <H tárgyaljuk. (Peyer Károly: Azt indokolom.) Akkor minden szakasznál oly általános vitát lehetne folytatni, hogy a vitának sohasem lehetne vége. Kénytelen vagyok ragaszkodni ahjioz, hogy méltóztassék szigorúan alkalmazkodni a 12. §-hoz. (Helyeslés a jobboldalon. — Kuna P. András: Nem tudnak mértéket tartani a beszédben! — Zaj a szélsőbaloldálon. — Propper Sándor: Jó reggelt, ö re g! — SaJy Endre: Ön tart mértéket odaát! — Peyer Károly: Mindig jobb, ha valaki többet beszél. — Propper Sándor: Felébredt! — Zaj.) Csendet kérek! Propper képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Kuna P. András: Menjen a szakszervezetbe!) Kuna P. András képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Peyer Károly: Ebben a rendelkezésben a bíróságról van szó, amelynek az elkövetőkkel szemben joga van két évig terjedhető fogházat és 40 aranykoronát kiutalni. (Derültség és zaj jobb felől.) Épen ez a szempont az, amely miatt aggályosnak tartom és nem tartom helyesnek, ha a biróságnak ilyen kiutalási jogot adunk. (Zaj.) Igen, ez kiutalás lesz az illető párt részére, hiszen bizonyítani nagyon bajosan lehet valamit. Csak meg kell állapítani, hogy az illető többet irt-e a plakátra, mint a jelölt nevét, vagy mint amit a törvény megenged. A büntető és egyéb ügyekben meg van határozva, hogy melyek azok a deliktumok, amelyek elkövetéseért Ítélet jár. Itt azonban olyasmi van, hogy „tárgyilagos tudnivalót" szabad csak bevenni. (Propper Sándor: Nem tárgyilagosságért marasztalni fognak valakit.) Mi az a tárgyilagos tudnivalói Ha egy plakátot húsz ' biróiiak méltóztatnak odaadni és megkérdezni 39
