Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

A nemzetgyűlés 337. ülése 192Í. évi november hó 18-án, kedden. 255 mitizmus. Mert igenis azt kell mondanom, hogy ezek a nagy bankvezérek az antiszemita agitátorok legjobb fajtáiból valók voltak, mint ahogy más vonatkozásban Bethlen István grófot tartom a legjobb szocialista agitátornak, mert ő csinálja a legtöbb hasznot politikájával a szociáldemokrata pártnak. (Bâtiez Gyula: Megválasztjuk disztagnak! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobb felől.) A nagyközönség számára csábitólag hatottak napról-napra közzétett tőzsdei árfolyamtáblázatok is. Mindnyájan élénken emlékezhetünk arra, hogy az elmúlt esztendőben, ha valaki napilápot vásárolt, hátulról kezdte olvasni az újságot és az első dolga volt, hogy a tőzsdei árfolyamlapot megnézze. Tudjuk, hogy Bécsben a tőzsde az osztrák szanálási akció nyomán lendült fel. Ezt követte közvetlenül a mi tőzsdénken az árfolyatmJok fellendülése. De miképen történt ez

1

? Indokolatlanul, érthetetlenül megmérhetetlen magasságig emelkedtek az árfolyamok, senki sem tudta magyarázatát adni, hogy mi van e mögött, és hol van azoknak a részvényeknek ilyen magas belső értékük. Ahelyett, hogy a pénzvilág koronázatlan királyai, akiknek nemcsak pénzügyi szaktekintélyeknek, hanem nemzetgazdászoknak is kell lenniök, akkor óva intették volna a publikumot és jóindulatú figyelmeztetéseikkel visszatartották volna a tőzsdétől, ahelyett hangzatos jelszavakkal (Gr. Hoyos Miksa: Meg is tették!), kedvezőbbnél kedvezőbb újságcikkek egész tömegével a tőzsdére terelték azt a közönséget, amelynek vagyona már csak a roncsaiból állott. (Nánássy Andor: Ennek is a ministerelnök az oka?) Házak, földbirtokok, családi

1 ékszerek cseréltek gazdát abban az időben csak azért, hogy az igy befolyt pénzen értékpapirokat vásárolhassanak a tőzsdén, olyan értékpapirokat, amelyeknek legnagyobb része ma már negyedét sem éri meg az akkori bevásárlási árnak. Megfigyelnettük akkor mindannyian, hogy mi történt. Akkor horribilis magasságin voltak az egyes részvények, derék tőzsdés barátaink adtak és mindig csak eladtak magas áron, az igy szerzett pénzen pedig nyomban valutát vásároltak. Azért vásároltak valutát, hogy később ugyanennek a valutának csekély hányadával alacsony áron vásárolhassák vissza a magas áron eladott részvényeket. (Pikler Emil: Eégi dolog ez!) Lehetne erre az eljárásra a legerősebb kifejezést használni, de tartózkodom tőle. A kormány részéről hibáztatom, hogy ebben az időben az áru- és értéktőzsdével szemben nem tanusitott kellő megértést és hozzáértést. Ennek következtében az a tömeg, amely a tőzsdére került, teljesen a spekuláció áldozatául esett, maga a tőzsde pedig, amelynek tulajdonképen vásártérnek, piacnak kellett volna lennie, a spekuláció büntanyájává vált. A pénzügyi politika katasztrofális hibái természetesen elsősorban ott mutatkoztak és ezeknek a hibáknak következményeit szenvedte az öttlévő nagyközönség jóformán védtelenül. Tétlenül nézték az intéző körök — és ezalatt értem a kormányt és a tőzsdetanácsot egyaránt —, hogy egyes értékpapírok árfolyamai irreálisan minő nivóra emelkednek és később tétlenül nézték azt is, hogy ugyanezek az árfolyamok milyen indokolatlanul mélyre zuhantak le. Ugyanezalatt az idő alatt pedig" engedték az intéző körök azt, hogy kosztpénzuzsora keletkezett az Országban és szabadon garázdálkodhattak a kosztpénzuzsorások. Azonkivül tétlenül nézte ngy a tőzsdetanács, mint a t. kormány, hogy a tőzsdére olyan elemek kerültek be, amelyek nem voltak odavalók. (Pikler Emil: Szakácsnék, gépirókisasszonyok), olyan megbízhatatlan, zajos múlttal biró emberek, akiknek ott semmi keresnivalójuk nem lett volna. Ezeknek az elé-« meknek nagy részük volt az árfolyamok felhajtásában és később az árfolyamok letörésében. És ekkor azt láttuk, hogy a nagytőke ahelyett, hogy segitett volna a nagyközönségnek ezeknek az elemeknek a tőzsdéről való kiűzésében, ezeket az oda nem tartozó elemeket a maga céljaira használta fel, mert ezeknek révén hajtotta fel és törte le később az árfolyamokat. Nem beszélek az ügynökökről, bankárokról, az úgynevezett bankárrendeletről, csak annyit, hogy egy csodálatos helyzet van a tőzsdén. Amig ugyanis a törvény és rendelet nem tesz különbséget az ügynök és bankár között, addig a tőzsdések önmaguk között megkülönböztetést tettek és úgynevezett Egyezményt létesitettek, amelynek tagiai az úgynevezett Egyezményesek és ezek kiváltságos jogokat gyakorolnak a tőzsdén olyformán, hogy csak azt veszik föl maguk közé, akit akarnak, és ebben korlátokat nem ismernek. Igy egyeseket — esetleg épen az Odavaló elemeket — elzárnak attól, hogy a tőzsdén megjelenhessenek és a saját nevükben üzleteket köthessenek. Kérem, és várom a t. pénzügyminister úrtól, hogy ebben a tekintetben is intézkedéseket tegyen, és mindazok számára, akik kellő garanciát nyújtanak arra, hogy a tőzsdén megbizliatóan töltik be feladatukat, lehetővé tegye, hogy ott a saját nevükben üzleteket köthessenek. Megkérdeztem

1 egyik tőzsdei egyezményes barátomtól, hogy minek tulajdonítja az árfolyamok ekkora zuhanását. A hibát legnagyobb meglepetésemre elsősorban nein a saját maguk körében kereste, hanem a Nemzeti Bank működésében, és azt mondta, hogy a Nemzeti Bank rossz hitelpolitikája volt a legfőbb oka annak, hogy minden igy lezuhant. Azzal vádolják a Nemzeti Bankot, hogy helytelenül szorította meg a hitelt. Teljesen rossz és elhibázott intézkedése volt például az, hogy értékpapírokra csak a névérték erejéig nyújtott hitelt. (Gr. Hoyos Miksa: A névérték erejéig? Ez tévedés lehet!) Mások ismét azzal indokolják a bajokat, hogy az értékpapírok kivitelét korlátozta a kormány és e tekintetben azt követelik — én is osztozom ebben a felfogásban —, hogy mindennemű kivitel korlátozásával fel kell hagyni. Igen sokan a zsirócsekkrendszert hibáztatják, vagyis azt a rendszert, hogy a tőzsdei kötések alkalmával, amidőn letétbe helyezik az értékpapirokat, a zsiróegylet ezekről csekket ad és ez a csekk forgalomba kerül, viszont a letétbe helyezett értékpapirokat nem a zsiróegylet őrzi, hanem 12 kiváltságos nagy pénzintézet. Azzal indokolják ezt a teljesen abszurd helyzetet, amelyhez hasonló sehol Európában nincs, hogy a zsiróegylétnek nincsenek megfelelő berendezési tárgyai, nincs trezorja, megfelelő személyzete, elegendő helyisége, a forgalmat nem tudja máskép lebonyolítani, és a 12 nagybank csak szívességből teszi meg azt, hogy a letett értékpapirokat őrizetbe veszi. Igen sokan vannak, akik azt állítják, hogy azáltal, hogy igy csekkek kerültek forgalomba, tulajdonképen a részvényeknek másodpéldánya forgott közkézen, és azt mondják, kétszer annyi érték volt forgalomban, mint amennyinek szabad lett volna lenni. Ennek megszüntetését is kérik és ehhez én is csatlakozom a magam ré-